Akinek nem kenyere az arckönyv

Elég nehéz hetünk van, eseménydús és energiavesztő egyben. Azt találtam ki, hogy röviden tájékoztatom az érdeklődőket a fészen, de vannak akik ott nincsenek, ezért ideteszem nekik amit odatettem nekik.

május 21.
ábel ma estefele túlesett a matek érettségin. eredmény később, de megkönnyebbülés már rögvest volt. sári szintén matekból dolgozatot írt. egér van a lakásban és átszaladt a konyhán. meleg volt ma. hazament a zsófi. nem mostam, mert tudod ki fog minden nap.

május 25.
rettenetes hét kezdődik, sok munka, tanulás. tessék nekünk drukkolni, mert öröm ez persze, csak marha nehéz lesz. egerek befogva, szántóföldön elengedve. fülledt meleg, borult égbolt. gergő 14. órája gyakorol. 2 garnitúra 300 darabos puzzle kirakva. mosás elnapolva, takarítás megejtve, ebédre falafel.

május 26.
noé új száma:
http://www.youtube.com/watch?v=AIeEyungkNk

május 26.
gergő túl van az első próbán és ment minden rendben. kivéve a kocsit, mert az lodnál nem ért tovább. emő képében viszont jelent meg angyal, végül is ez is kalandterápia, ami az ő asztala. én közben fogadó órán voltam a kicsik tanárainál és a folyamatos ájulat és elismerés és elégedettség és csodálat áramlott felém. a költözésünk híre elszomorította őket, de örülnek, hogy minden megy a maga útján az itteni életünkben, gratuláltak a sikerekhez, szerencsét kívántak, örültek, hogy megismerhettek bennünket és szeretnének kapcsolatban maradni velünk. ma is kiraktunk egy 300 darabos puzzlet, vagy pözlit, ahogy a szomszédokban hallottuk. szóval minden rendben, az ég kék, a mosás megtörtént, sőt pakolászás is volt, és akik tárolni vannak kiszemelve még nyugodtan alszanak. holnap biztonsági gyakorlat lesz, kétszer is szól majd a sziréna, egyszer iskola időben, egy szer este. lélektanilag nem felemelő de tán fontos tudni, hogy mit hogyan, hogy sose kerüljön rá sor.

május 29.
Ebben a hónapban Noé nyerte el a Kochav Ha Hodes ( a hónap csillaga, azaz, a legjobb tanuló) oklevelet kitartó szorgalmáért és tanulmányi előmeneteléért. Irtó büszkék vagyunk mind. Tegnap Gergő is hazaugrott este, hajnalban aztán útra kelt, legközelebb péntek este láthatjuk itthon. A próbák nagyon erős menetet diktálnak, de értékelik a tudását, szorgalmát, vagyis sikeresen veszi az akadályokat. Pénteken a Lavache Qui Rit zenekarral játszik a délutánig tartó próba után rögvest Tel Avivban még shabat előtt. Szombaton újra próba, vasárnap pedig az első koncert után végre kicsit visszakapjuk majd őt. Itthon lakásbontás zajlik, vagyis amiket eddig föltettünk leszedjük, mosom a falvédőket, csomagolom, ami már nem fog kelleni, elajándékozom, ami feleslegessé vált, de még jól használható. Zajlik a gyerekvigyázás, de jövő héten az utolsó alkalmak lesznek ebből is, mellette közben lakásfestést is kanyarítok. Ha minden igaz Miska is felbukkan ma valamikor, jövő héten meg Jancsi érkezik. Nagyok tanulnak ezerrel, ismételnek, bevésnek, izgulnak, kicsit szoronganak. Jó lesz, ha levizsgázhatnak. Rengeteget dolgoztak ebben az éveben. Nem unatkozunk, szokás szerint.

május 29.
Ábel befejezte echo tévében elhíresült rozika néni sikerdalának remixét:
http://www.youtube.com/watch?v=wkbT3ifZ_i4

Megint csak fotók (Gergő)

Tiberias

 Kinneret

Afula

 Ben Gurion

Jeruzsálem

Givat Yeshayahu

Hof Nitzanim

 Horány

 Kobuci

 Pécs

 Gilboa

 Ein Harod

 Ramat Cvi

Sav party,ebéd a szabadban, pecsenye gyerek homokvárral, kígyó szemtől szembe, ramat cviből horányba (Mici)

Az elmúlt hetek eseményei sem nélkülözték az izgalmas pillanatokat. Amikor megbeszéltem Misivel, hogy mindenképpen tartson velünk egy sátrazás erejéig, hogy nyújtózzon és pihenjen a Kinneret partján nem sejtettem még, hogy életünk első közös diszkózásunkon fogunk túlesni. Egészen remek helyet találtak barátaink a tóparton, ahol egészen kedvező költség mellett lehet sátorozni.
Mi Tiberáson találkoztunk Miskával, aki egyenesen a bázisról jött, katonaruhában. Innen lendültünk át a közeli kempingbe, ahol egy hatalmas fa alá szépen ki is tettük Emő sátrát, majd fölfedeztük a partot teljes hosszában. Nitzanék is megérkeztek nemsokára, így már 5 felnőtt 8 gyerek felállásban tudtuk uralni a terepet. Egészen estig úgy tűnt, hogy az egészen fiatal versenyzők hangterjedelme határozza meg a part hangulatát, hatalmas hússütésbe kezdtünk, ami tompította a hangokat. A mozgásképtelenre evés után mosogattunk és megigazítottuk Misi katonai szennyesét, ami már tisztán száradt két fa között a kötélen. Katona ruhát sem mostam még tóban, de  megjegyeztük, hogy ez is jó móka és nekikészültünk a lefekvésnek. Kiderült, hogy a sátorban pont senki nem óhajt aludni Miskát kivéve, aki nagyon rá volt készülve a pihenésre, miután a seregben nem sokat alszanak. A gyerekeink a csillagos eget preferálták velünk egyetemben, Nitzánék a saját sátruk gyomrában szuszogtak. Éjjel egykor aztán minden megváltozott. Irgalmatlan party kezdődött a szomszédos telken, rengő basszusok, éles hangok, jókedvű tömeg, részeg szülinaposok tartottak többünket ébren. Noé hajnali négy körül azt latolgatta melyik loop melyik programban készült és milyen hangszínek lehetnének még és kifejezetten örült, hogy a buli dj-je átcsapott a dubstep mezsgyéjére. Én aludni szerettem volna leginkább, és ötkor már lehetett is, ami igazán jól esett. Reggel aztán belevetettük magunkat a tóba, ugyan borult volt az ég és az eső is esergett, de Nitzan rendületlenül főzte a lecsót, kakaót, kávét, rántottát a kis gázfőzőjén, mi meg szorgalmasan tátottuk a szánkat. Délutánfele szedelődzködtünk, ki ki továbbállt tervei szerint.
Két nappal később újra útra keltünk, hála az iskolai szünidőnek szabadon és legálisan vágtunk neki hétköznap a Tel Aviv felé vezető útnak. A reptéren megvártuk Zsófit és gyorsan elvittük őt Emő permakultúra kertjébe és vályog házába. Sütögettünk csirkeszárnyakat és ettünk túró rudit, majd sátrat állítottunk, pakolásztunk, ágyaztunk és jót pihentünk. A korai ébredés hasznos volt, lehetőséget adott a szöszmötölésre, aminek keretében Sári ottfelejtette a gitárját a sarokban. Jeruzsálembe igyekeztünk, Zsófi kívánsága szerint az óváros arab negyedébe. A Damaszkusz kapun áthaladva belecsöppentünk  a történelmi forgatagba. Kis kézikocsik, fátyolozott nők, földön árút forgalmazó testes asszonyságok keveredtek a modern mini traktor vontatta kukás konténerekkel, fel alá sétált a teaárus,mi pedig percenként álltunk meg boltívet csodálni, vagy igazi bőrszandálra alkudozni.
Göndörrel és A Nagymamával a Sirató falnál beszéltünk meg randevút, így oda lukadtunk ki a vásári forgatagból. Hosszú várakozás után föl is bukkant egy fekete göndör hajú fiatal fiú egy hófehér hajú idősebb hölgy társaságában, volt aztán nyakba ugrás, boldog ölelkezés, bemutatkozás és közös séta is. Az éhség szabott határt a további óvárosozásnak, így a fal tövében szinte elővarázsoltunk egy terülj terülj asztalkámat. Szőnyeg került a földre, rá sorban tálak. Olajbogyó, vajkrém, hummusz, pita, tuna, paradicsom, uborka, répa, nutella, keksz, sárgadinnye, csoki, majd némi szendvics zárta a sort. Azt hiszem impozáns látvány lehettünk, főleg mikor az evés után A Nagymama még egy adag szurit is a hasába eresztett lazán a nemrég lezajlott trombózis folytán előírt gyógykezelés gyanánt. Sokat nevettünk, de az igazi röhögés akkor tört ki mikor egy udvarias pár megszólított bennünket választékos angolsággal, hogy jó irányba mennek e a King David hotelhez, mire Gergő készségesen válaszolt, hogy igen, én meg igyekeztem nem megfulladni, mert a nő kezében lévő útikönyvre pislantva konstatáltam, hogy ők is magyarok.
Lassan búcsúzkodásba fogtunk, mint egy vendégség végén szokás. Gyorsan elugrottunk Abu Goshba, ahol Gergő egy gázsit szedett föl valakinél, aki történetesen abban a házban lakik, ahol mi is béreltünk lakást, mikor Ábel pici volt. Sárit is ebbe a bizonyos lakásba hoztuk haza a kórházból. A főbérlő bácsi elégedetten ismert ránk kis segítséggel, de az Ábelnél pár hónappal idősebb lány anyukájával egyszerűen egymás nyakába omlottunk, mikor megtörtént a felismerés. Együtt voltunk először anyák, sokat jártak le a mi lakásunkba játszani, együtt figyeltük a gyerekek fejlődését, egymás szokásait, kultúráját. Innen már csak igazi arab cukrászdába és zöldségeshez mentünk, majd továbbindultunk Zsófival kiegészült családként Nitzánékhoz. A falujukban gyorsan megnéztünk 3 lehetséges albérletet is, majd nekiveselkedtünk  a családban lévő kiskorúakkal közös marháskodásnak. Volt zenélés, előadás, vagyis hacaga, ahogy itt mondják, ami hatalmas zajjal és ordítozással járt, de elég szórakoztató volt egy darabig. Berendezkedtünk a stúdióban, ahol a náluk töltött látogatásokkor aludni szoktunk, majd nekifogtunk a rettenetes mennyiségű vacsora elfogyasztásának. Ez a nap volt az én életem 39 évének kezdete, mondhatom, hogy boldog és eseménydús szülinap volt.
Reggel a tenger felé vettük az irányt, ahol szinte alig volt ember az előző napi lehűlés miatt. Szorgalmas homokvár építés kezdődött, amit Sári fejezett be, alakított véglegesre, beáldozva hátát a tűző napnak. Pecsenye piros színben pompázott délutánra, megértve, hogy bizony kell naptejet használni ebben az országban. Hazafele fáradtan kóvályogtunk az élelmiszer boltban, ahol húst nem lehetett kapi, így az a tervem miszerint finom ételekkel megrakott hűtőt hagyunk hátra majd másnap a népeknek nem annyira sikerült.
Reggel főzés közben valamit ki akartam dobni, mikor a szemetesből egy gyönyörű méteres fekete kígyó nézett rám érdeklődve. Kicsit visszahőköltem, Gergő is megszemlélte a példányt, majd szóltunk az épp felbukkanó háziaknak. Mire az egész lezajlott a kígyó elsiklott a lukon ahol bejött, gondoltam legalább az egér kérdés megoldódott, de azóta kiderült, hogy nem. Az izgalmas kezdés után lassú búcsúzkodás kezdődött. Zsófi ugyanis azért jött hozzánk, hogy beválthassam szülinapi utalványomat és 3 napra elutazzak Magyarországra. 3 nap 2 Besh o droM koncert, néhány jól ismert arc, baráti és szülői ölelés. Zsuzsi boldog mosolya a reptéren igazi megérkezés. Érdekes érzés volt a kis falunkból Horányba érkezni, senkivel nem cserélném el azt az érzést, ami elöntött mikor elfordítottam a zárban a kulcsot és kitárult a Telep a nyáreleji illatorgiájával. Csöndes éjszaka volt, mi is halkan lépkedtünk a ház felé, amit annyira szeretünk. Reggel aztán víznyitás, Gergőnek evezés, nekem kert és ház takarítás tette otthonossá a dolgot. A nap további részében különböző találkozások voltak napirenden, némi feladattal körítve. Az esti koncert ráadása alatt bőrig ázhatott akinek kedve volt, magas hangulatban volt a közönség, sok ismerős arc vett körül a tömegben. Szerencsére az ajándékba kapott kedvenc sajtos süti és a könyv szárazon megúszta.
Másnap Pécs is jól sikerült, még babanézőben is voltam, ami külön emelte a nap fényét. Harmadnap már készülődtünk is a visszaútra, Zsuzsi és Laci társaságában hasítottunk keresztül a bágyadt vasárnapi városon. Akkor még nem tudtuk, hogy éjszaka még bőven úton leszünk. A gép késett, a busz elment, a következőre majd két órát vártunk, mire ágyba kerültünk igazán nagyon fáradtak voltunk.
A hétköznapokba való visszatérés délutáni kirándulással valósult meg, másnap Zsófit Afulában buszra tettük, Ábelt pedig érettségire szállítottuk. A kígyó egér találkozó hatására zárt szeméttárolónk lett, ami kicsit kényelmetlen, az egér izgatottan szaladgál esténként, mert nem leli a vacsoráját.
Az elmúlt két napon Emő jött hozzánk, nagy kertrendezést tartottunk, kapálás, gyomlálás, mag gyűjtés/vetés volt műsoron. Micve értékű gyerekvigyázás is akadt, no meg lovagló óra és kirándulás. Gergő tanítani is volt, holnap egyeztetésre utazik, elfoglalt zenész lesz hamarosan. Hihetetlen tempóban telnek a napok, a gyerekek utolsó türelmüket igyekeznek bevetni a különböző tananyagokba, alig várják, hogy vizsgázhassanak otthon is és kitörjön a nyár, mert már nagy a feszültség a fejekben, lelkekben.

Noé mutatja az utat

Noé munkáit itt tudod meghallgatni:

https://soundcloud.com/noe-barcza/psy-gentleman-noe-barcza-remix

Buli, lajtorja, baleset, siker, röviden

Annyira régen nem adtam hírt magunkról, hogy kénytelen vagyok a naptárból puskázni az elmúlt hetek eseményeit. Kicsit felgyorsult az életünk, ha ez lehetséges. Igyekszünk lépést tartani magunkkal mondhatnám szelíden. Miután kiünnepeltük és kirándultuk magunkat a függetlenség árnyékában, Misi vendégeskedett nálunk röviden. Utolsó pillanatok a nagy esemény, a bevonulás előtt. Gyorsan végigpörgött bennem mióta ismerem, milyen mikor nehéz neki, mikor szomorú, mikor boldog, mikor gyerek és mikor felnőtt. Jó volt látni, hogy tudja mit szeretne és hogyan, magabiztosnak és bátornak tűnt.
Ábel egyenlőre nem megy katonának, hiszen fiatal még, ő más megpróbáltatások és beavatások elé néz. Volt buliban, ahol egy haverján és a meghívó lányon kívül senkit sem ismert. Állítása szerint kicsit szorongva gondolt arra, hogy becsöppen valahova, ami teljesen új és idegen. Csökkentette a feszültséget, hogy a haverja pont ugyanúgy nem ismert több embert, mint ő, pedig helyi srác. A buli nagyon jól alakult, táncoltak, beszélgettek, ettek, ittak és nagy vidámságban jöttek hazafele velünk az öreg éjszakában. A kocsiban levonták a tanulságokat, és nagyon jó volt látni, ahogy búcsúztatták őket a kapuban. Befogadva, ismerkedve lenni az a legjobb talán ebben a korban. Érettségizik is, ami szorongató érzés, eddig persze sikeres és okos.
Sári dolgozatok garmadával birkózott meg mindeközben, hatalmasat lépett előre a matematika tudományok terén és megállapította, hogy a házi feladat elkészítése sokat segít az elsajátítani kívánt tananyag rögzítésében.   Minden nap gitározik, és az iskolában sokat rajzol is. Noé  teljesíti az iskolai dolgait, amiket nem is látok szinte, barátkozik és papír mánia tört ki nála a zeneszerzés mellett. Hajtogat repülőt, fegyvert, dobócsillagot, bármit ami jön. Ő is volt buliban, vidáman tért haza, bár ízléséhez mérten nagyon gyér volt a zenei felhozatal, dubstep alig volt, ami ugye a zene maga, ha őt kérdezitek. Eszti lovaglási előmenetele még a legoptimistább jóslatokat is felülmúlja, így érthető, ha a fuvola kicsit hátrébb szorult a sorban. Kis idegenkedéssel, de kebelezi be sorban a szorzótáblákat és hangos olvasásban is mutat fejlődést. Héberül rákapcsolt az írás, olvasásra, gyöng betűitől teljesen meghatódtam.
A felnőtt élet kicsit kifacsart bennünket, hulla fáradtak vagyunk, sok korán kelés, éjszakai ébrenlét, nehéz fizikai munka, sok izgalom és kreatív teljesítmények ércesítik, pallérozzák jellemünket.
Számos programon is részt vettünk, voltunk a falusi Lag BaOmer partyn, ami nagy tűzzel végződött, ahogy annak lennie kell, volt alufóliás krumpli, marshmellow, a kicsikkel meg a falusi cukrászdát fedeztük föl mikor már csak a nagyok voltak a tűz körül. Voltunk Noéval szülő gyerek találkozón, ahol közösen tekinthettünk meg dramatikus formában bibliai történeteket a kibbutz rétjén eszem-iszom kíséretében, Esztivel nagymama/nagypapa napon lehettem helyettes az iskolában, ahol minden osztály rendre fölvonult, volt kórus és zenekari kíséret, mind elemistákból, és rengeteg játék amit praktikusan ketten-hárman jól lehet játszani. Szabad volt bolyongani az épületben vidáman csivitelve. A nagyszülők farmerban és napszemcsiben érkeztek legtöbben, boldogan jöttek-mentek, elégedetten fogadták a tanárok köszöntését és a gyerekek vidám kíséretét.
Gergő megjárta Angliát és Svájcot, siker is volt, csillogás is és nagy öröm mikor megérkezett. Gyorsan el is vitte kis családját a Jákob lajtorjája fesztiválra, ami a Kinneret tó partján lévő kibbutzban kapott helyet. Sátraztunk és piknikeztünk Eszti osztálytársa és barátnője helyes családjával, sőt még Gergővel közös duónk is kapott egy kicsi bemutatkozási lehetőséget. Ez vigasztalt abban a nehéz helyzetemben, hogy jobb lábam gyanútlan tollasozás következtében teljesen használhatatlanná vált. Bizonyára az erős izomhúzódás lehetőségét a megelőző napok terhelése okozta, ugyanis a birkáknál volt hodály átépítés, szarpucolás, megkezdődtek a szülések, éjszakai ügyeletek. Megismerhettem az "SZTK"-t és a kórházi ügyeletet, újra megállapítottam, hogy nem akarok betegeskedni, bár, ha választani kell inkább itt, mint ott. A várva várt szülészeti jogokkal foglalkozó konferenciáról lemaradtam ugyan, de már egész jól sántikálok, napról napra javul az állapotom.
Gergő sikeres meghallgatásokon, koncerteken vesz részt, egyre több helyre hívják. Felvételek, projectek sora várja. Lehet, hogy tényleg van olyan hely a világon, ahol a kultúrában elég, ha valaki tehetséges, szorgalmas és becsületes?