Közeli keleti mese

Egyszer volt hol nem volt, az üveghegyen is túl volt egy fiú, akit Gergelynek neveztek el a szülei, mikor még épp, hogy csak megszületett, sőt már előtte. Nevelgették, tanítatták. Felcseperedett, színpadra állt.
Telt múlt az idő, végül mire megemberesedett kellően képzett munkaerő lett, szakmájában fejlődőképes, tanulásban alázatos, alapos, kiszámítható, megbízható, nem utolsósorban tehetséges.
Mindene meg volt ami a háttérben szükséges, család, lakhely, még autója is akadt amibe beleülhetett, ha a távolba szólította a kötelesség.
Mikor az üveghegy olvadni kezdett  úgy érezte eljött az idő. Elindult kis hazájából idegenbe szerencsét próbálni. Egész pereputtya fontos apró dolgait 3 bőröndbe csomagolta, sólyom szárnyára ült, szállt, kelet felé, közel.
Apró faluban, ahol alig hatszázad magával szagolta a dúsan trágyázott föld szagát munkára lelt. Birka akol várta, vasmegmunkáló inas is lehetett, ha úgy adódott. Mikor ezek már mind elégedetten becsukódtak mögötte kinyitotta a csodásan faragott ládikát, amiben a muzsikát tartotta. Fújta kedvenc furulyáját, billentyűket nyomott le gyorsan futó ujjaival.
Ha hívták muzsikálni is ment, boldogan. Ritkán hívták, bár egyszer még a távoli sivatagba is eljutott, a csillogó főváros fényeiben is megfürdött, a holdvilág sütötte arcát hazafelé. Ment barátságból, járandóságért egyaránt.
Fél év se telt bele rátalált valaki, akinek igen megtetszett a játéka. Magával ragadta különleges pikulájának hangja, mintha hirtelen drágakőre bukkant volna ott ahol nem is számított rá. Elhívatta a nemesi zenedébe, mutogatta fűnek fának kis ékszerét, míg egy napon maga a király udvarának zeneszerzője hírét nem vette a birkapásztor pikulájának. Ment a pásztor, hogyne ment volna, mikor onnan szólították. Meghallgatták, megtetszett nekik igencsak az ő másmilyen játéka. Fölállították a magasra ácsolt dobogóra, onnan hallatta hangját egész nyáron át.
Eljött az ősz, a királyi udvar ritkábban gyűlt össze, hogy meghallgassa a muzsikát. Nyugodtan hajtotta mégis álomra fejét a vándormuzsikus. Jól is tette, hogy nem tépdeste köntöse ujját. Érte küldött a feketébe öltözött öreg királyasszony és a fiatalabb királylány. Énekes madarak voltak mindketten, körülvették magukat zenészekkel, mulattatták az úri közönséget. Egy napon az urak között megjelent a mézes hangú csillag, kinek dalára boldogan esküdtek öröknek tűnő hűséget a kicsiny ország tehetős polgárai. Meghallotta az ezüstös furugla hangjait és nem tudott szabadulni tőle. Egy nemesi eseményen újra megpillantotta őt, érte küldött. Próbára tette és már aznap vitte is magával oda ahol várták.  Gondosan ismertette az elkövetkező napok sorát. 3 nap 4 muzsikálni való esemény, de úgy, hogy egyik nap este mégis mindenki a családjával lehet.
Itt a vége, fuss el véle!

Lila köd

Fantasztikus látni napról napra, ahogy megéled körülöttünk minden domb és völgy. Apró virágok, harsogó zöld levelek, puha fűszálak veszik át a terepet az elszáradt, kiszikkadt sárga és szürke aljnövényzettől. Kolibrik és özvegy billegetők jelentek meg a bokrokon, fákon megtörve ezzel a dolmányos varjak, hullámos papagájok és galambok egyeduralmát.

Lassan újra beérik a golgotavirág, vagy más néven a maracuja, minden kétséget kizáróan tombol a narancs, mandarin és banán szezon és már lehet látni epret. A paradicsom, hagyma, paprika, uborka, bazsalikom, koriander, petrezselyem, marokkói menta, sütőtök, édes burgonya, avokádó meghatározzák a piac színkészletét és a konyhánk ízkészletét.

Éjszakánként már igaziból érezhetően lehűl a levegő, szobáinkba bekerültek a szőnyegek. A tavalyi saját készítésűeket lebontva majd más formában áthorgolva új szőnyegekkel leptem meg a családot, és "magyarból" is érkezett három kedves kisméretű régi darab.

Jelige: Mi is van pontosan velünk a lila ködön túl. Nagymamák és nagypapák kedvéért

Szombaton fölkerekedtünk és szokás szerint jártunk egyet, ahogy pénteken is tettük, igaz akkor rövidebben tapostuk a zöldülő dombokat. Napi rutinszerű caplatásunk is megmaradt, egyszerűen nem lehet nem menni, mikor zöldül a határ, simogat a nap, és épp nem kell dolgozni. Hogy ezen kívül mi van?
A nagyok sorra megírták a negyedéves dolgozataikat, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindketten szépen teljesítettek. Szokás szerint Sári maximalista, Ábel laza hozzáállása és írásban gyengébb teljesítménye most is látszik, de az eredmények önmagukért beszélnek, jók a srácok mindketten. Remekelnek és boldogok úgy tűnik. A kisebbek szintén átestek a negyedéves beszámolókon, jól teljesítették az akadályokat. Az elemiben mindkét osztályfőnökkel találkoztunk, rendkívül meg vannak elégedve a gyerekeinkkel, ahogy mi is, így aztán kölcsönösen felvillanyoztuk egymást ez ügyben. Külön kiemelték a szociális készségeiket, intelligenciájukat, motiváltságukat, beilleszkedési képességüket, empátiájukat, szelídségüket, türelmüket.  Tantárgyakra lebontva is szép eredményeik vannak, tanáraik egyöntetűen megdicsérték őket. A nagyokhoz majd csak kedden megyünk fogadóórára, így arról egyenlőre nem tudok beszámolni, igaz ott már most tudni a százalékban kifejezett eredményeket.
A hétköznapok a szokásos rendben telnek, vagyis 7 körül ébresztjük a gyerekeket, akik az esetek nagy részében már félig éberen fekszenek a takaró alatt. Öltözés, fésülködés után cipőt vesznek, és már le is lehet ülni a reggelihez, amit nagyjából fele-fele esetben készítünk felváltva. Menüben előkelő helyet foglal el a rántotta, és a kása, szeretik a müzlit, főleg amit magamnak választok, mert abban magok és gyümölcsdarabok vannak, ellentétben azzal amit ők választanak maguknak. A narancsszezon megkezdődött, így gyakran lehet inni friss narancslevet, de nagy a választék a teába rakható fűszernövényekből is, amik burjánzanak a teraszon elhelyezett ládákban és a kertben egyaránt. A napokban nagy sláger a gyerek kávé és persze a Chanuka itt van a nyakunkon így fánk is sokszor kerül az asztalra. Az uzsonna burekasz, csokis kifli az esetek nagyobbik részében, vagy valami perecféle, mazsolás kalács ezeket ugyanis megeszik a mellé csomagolt gyümölccsel, zöldséggel egyetemben. A sajtos és egyéb kenyereket egészben hazahozzák, vagyis hiába egészségesebb nem fogy el, tehát fölösleges eltékozolni az alapanyagokat, mikor itthon szívesen megeszik melegszendvics formájában vacsorakor. Ebéd minden nap frissen készül, zöldségfélék elsősorban rizs, kuszkusz, bulgur körettel,vagy főzelékféle formájában. Hetente kétszer biztosan kerül húsféle is az asztalra, ahogy tésztának is kell lennie minden héten. Az iskolából háromszor jönnek haza fél négykor, egyszer fél kettő, egyszer fél három magasságában a gyerekek. A legrövidebb nap a kedd, aznap kerül sor az ifjúsági szervezet foglalkozásaira, amit Eszti kitörő lelkesedéssel, Noé kiszámíthatatlan módon látogat. Noé esetében a csapat túlnyomó többsége lány, így ha fölmerül a leghalványabb lehetősége is annak, hogy nem lesz más fiú a foglalkozáson hazaiszkol. A többi fiú is ezt teszi, így sajnos már több alkalmat is elmulasztottak az egyébként izgalmas és érdekes együttlétekből, amiket Ábel és Sári korosztálya tart. A mi munkabeosztásunk változó, de nagyjából hetente három alkalommal vagyok hosszú napos, és egyszer rövid, egyszer pedig mindössze egy óra hosszan foglalkoztatva a bölcsiben. Gergő hetente egyszer szinte biztosan koncertezik, de előfordul, hogy egymást követő napokon, vagyis több alkalommal is játszik. Sorban jelentkeznek be újabb és újabb zenekarok, vagyis gyakorlatilag új műsort új műsor után tanul, vagyis nem sok ideje marad a zeneírásra, de azért szerencsére olyan is van. Együtt is zenélünk elvétve, igyekszünk most erre kicsit jobban odafigyelni, egy új műsor összeállítása a terv és cél.
A nagyok napirendje reggeli iskola, délutáni különóra mentén írható körül, ami van, hogy este kilencig tart. Elfoglaltak, és fáradtak azt lehet látni, de a hazajövős napok nagyon jól telnek, sokat röhögünk az adott hetek eseményein, amit a tőlük megszokott fanyar humorral tálalnak. Én hasi izomlázat szoktam kapni a röhögéstől. Menetrendszerűen jelentkezik be Sári telefonon Gergőnél, mi Ábellel sokkal ritkábban társalgunk, de nem mondhatom, hogy nem vagyok képben egyáltalán, mert de. Nagyon jó látni, hogy nekik is jó velünk nem csak nekünk jó velük. Amikor nem hazajövős hét van valahogy mindig úgy alakul, hogy meglátogatjuk őket. Viháncolunk kicsit, sütögetünk valahol és beszélnek, beszélnek, beszélnek, beszélnek, beszélnek egymás szavába vágva, majd a kicsiket kérdezgetik, belemélyednek az ő dolgaikba, akik ilyenkor kipirult arccal mesélnek, imádom nézni őket közben.
A kicsik délutánjai rendszerint a leckeírás után szabadon telnek, Noé leggyakrabban focizni megy az egyik haverjával, de másnaponta biztosan zenét is csinál, Eszti sokat beszélget és játszik velünk. Mindannyian eleget olvasnak mindkét nyelven, ezt is elégedetten konstatálom naponta. Elkezdtünk közösen nézni egy régebbi sorozatot héberül. Nagyjából nyolckor ágyban vannak, kilencig olvasás, összebújás, dünnyögés, beszélgetés van. Én az egyikhez, Gergő a másikhoz megy, majd cserélünk, kacarászás, dögönyözés, felolvasás váltogatja egymást. Azt kell mondjam van rá igény. A nagyok lassan beleilleszkednek az itteni fiatal csapatba, amit örömmel üdvözlünk, mert a kezdeti nagy lendület után volt egy nyögvenyelősebb részlet és azért az nagyon jó, ha van itthon társaság. Biztonságos haladás a fiatal felnőttség útján, legyen szó bármiről is, ami ezzel együtt jár, had ne soroljam.
Nekem a kert és a séta a kikapcsolódás, Gergő gyakorol és sétál velem. Jókat beszélgetünk, sokat nevetünk, nem szorongatja a torkunkat a jövő, így persze könnyű.

Jó

Jó a játszótéren sötétedés után utcai lámpa fényében vacsorázni a szőnyegen ülve. Jó rágni le az olajbogyót a magról, tunkolni a pitát a hummuszba, majszolni a nagymama linzerét és moskauerét. Jó kávét főzni kemping gázon és köményes bolti kekszet ropogtatni hozzá. Jó ezeket tenni, ha az ember nincs egyedül. Jó nevetni teli szájjal, hallgatni, hogy a gyerekek már különböző nyelveken is tudnak héberül, vagyis különböző népek akcentusait is beszélik. Jó felidézni régi baráttal, hogy is volt, mikor ő is kicsi volt még és hallani mi hogy van vele most. Jó együtt sétálni és trafik raktárából "öt követ" előhozatni, hogy végre a budapesti baráttól ellessük a mesterfogásokat, amit egy rendes itteninek valamikor a telefonon pötyögős játékok előtti világban minimum illett tudni a ses-besh mellett. Jó együtt lenni és nem fáj elválni sem, hisz a távolságok áthidalhatóak minden irányban. A nagyok pár nap múlva újra jönnek.

Este későn érünk haza fáradtan és másnap vár ránk az ismerkedés a háziorvosunkkal, mint szakemberrel. A gyerekek újszerű kiütése miatt döntöttünk így, amiről kiderült szép gombafajta, hogy honnan került hozzánk választ nem kapok a rendelőben. Délután  a bölcsiben azonban minden kiderül. Macskáktól könnyen beszerezhető, úgynevezett mosavnyik betegség nyugtatott meg az egyik anyuka Eszire mosolyogva, aki büszkén szegte fel a fejét. Hivatalosan is falusi. A macskákat azóta nem etetjük, a gyerekek nem ölelgetik őket folyton, no ettől még itt laknak a teraszon. A macskák nyomában a kert kutyája is egyre több időt szentel kis hajlékunk környékére. Modellálással tanul, profin napozik kinyújtott mellső lábakkal, ahogy tőlem látta, és előszeretettel helyezkedik el a kerti kanapén, ahol Gergő szokott ücsörögni.
A bölcsiben peregnek a napok, nagyokat játszunk, vannak visszatérő közösen kialakított játékaink a gyerekeknek és nekem. Vannak általam hozottak is, amiket magyarul játszanak a szülők őszinte örömére, bár a csoport egyik tagja sem "őshonos" leszármazott magyar ajkú. A munka nem fáraszt, inkább feldob, jó velük, jó egész nap játszani megint. Föl is merült a héten, a gyerekekben, hogy én mit is dolgozom valójában. Nehéz szívvel gondoltam rá, hogy most kiderül a csalfaság és tényleg kissé csalódottan vezetődtek rá, hogy nekem az a munkám, hogy velük jól érzem magam. Élvezem, hogy napról napra továbbadhatom, amit eddig a gyerekektől tanultam,vagyis volt értelme megőrizni a fejemben, szívemben azokat. Jó tudni, hogy ahol az ész, az értelem és az erő is elakad ott elég a hülyeség, egy egy könnyed, jól elhelyezett móka.
Tudom, hogy jót teszek, fontos dolgot csinálok, mikor velük vagyok, érzem a felelősséget, amit csak gyerekek közelében éreztem életemben. Tudom, hogy repülni tanítok és át kell, hogy érjék majd az óceánt, ha eljön az ideje. Nem lehet félvállról lenni velük, nem is tudok.

A legjobban azonban a saját gyerekeinket élvezem, akkor is, ha épp taplók, vagy nyűgösek. Őket már nem olyan egyszerű elkápráztatni, lázba hozni, hisz minden varászlatomat ismerik már régen. Tudják mire számíthatnak, mikor együtt a hatosfogat.

Azért néha sikerül őket is meglepni. Ezen a héten egy pici lakást kaptunk kölcsön Tel-Avivban, ahol bámulatos könnyedséggel fértünk el hatan. Hatalmas sétát tettünk Jaffón, péntek esti ünnepi vacsoránk már készen várt minket a hűtőben, hoztuk magunkkal az otthon ízeit. Másnap a közeli Ha Yarkon parkban csámborogtunk, lődörögtünk a régi kikötőben, míg el nem fáradtunk véglegesen. Jó volt hazaérni kis vidéki házikónkba a nagyvárosból, ahogy jó volt ott lenni is.

Felkészülten vártuk a kezdődő hetet, ami tartogat próbát, hivatali ügyintézést, dolgozatokat, kirándulást, teniszezést, játékot, olvasást, nagy beszélgetéseket, vagyis olyan lesz, mint szokott. Fullos.

Anya+ország

Függőleges jelzés, fák törzse helyett sziklákon

Úgy elmegyek, ha mehetek, szabad madár vagyok, lehetek a rózsámé, anya vagyok, akarok a földön járni és mint nagy kalap borul reám a kék ég, az nekem, mint testnek a kenyér és fűzhetem tovább a végtelenségig mások sorait kis változtatásokkal, nem hiába volt otthon annyi könyv. A lényeg a lényeg, hogy dolgozni csak annyit amennyit muszáj és mikor épp nem, akkor irány az ösvény, legyen zöld, kék, fekete vagy piros egyre megy, mind vezet valahova. Ma egy ügyes húzással összekötöttünk három már eddig ismert kiránduló útvonalat, vagyis kiraktunk egy puzzle-t a térben.
Délután azért megyek a bölcsibe röviden és rögtön utána Jeruzsálembe utazunk, hisz van ott némi látnivaló gyerekedli, találkozni való barát. Pritty, pratty, prütty.

Gergő kémleli a felfedezésre váró új dombokat

Sarjad már, zöldül már a határ

Ájsz, ájsz bébi

Esztivel szokásos sétánkban kimelegedve a hegyetetőn megálltunk hintázni. Vannak kifejezetten hintázós zenék, amiket az ember a fülébe biggyeszt és csak emelkedik és zuhan, felette a kék ég, a szabadság netovábbja mondhatnám. Kicsit ugyan liftezik a gyomrom ettől a játékszertől az utóbbi években, de nem olyan vészes, hogy lemondjak a vesztibuláris rendszerem ingerlésének erről a módjáról. Amikor fölfelé megyek, lábamat messzire előrenyújtom, ahogy régen, mikor tanultam, pedig azóta számtalan módját kikísérleteztem a följutásnak. Nincs alkalom, hogy ne jutna eszembe hogyan is volt, mikor csodálkozva próbáltam fölfogni a mozgásforma lényeges elemeit, igyekeztem az instrukciók alapján összehúzni az izmokat. Nem mondom, hogy gyorsan megvolt a dolog, de ha már akkor tudtam volna, hogy ez milyen sokszor megvigasztal, megnyugtat, megnevettet majd, mikor  látom a cipőmet ami mögött az ég kékje a háttér, akkor soha egy pici pillanatig sem keseredtem volna el attól, hogy napokig nem sikerült megtanulni a dolgot. Aztán sok év elmúlt és én álltam a hinta alatt és tanítottam repülni egy egy gyereket, sajátot és másét egyaránt lelkesen. Át akartam adni, meg akartam mutatni ami nekem gyógyszer. Mostanában nem röstellek hintába ülni, nem félek, hogy rám szól valaki a játszótéren, és megfoghatatlan, mikor mellettem valamelyik gyerekünk lebeg és jó nekünk, és kék az ég és süt a nap és a teljes giccshez a madárdal is szól. Ez a jutalom annak, aki fölmászik velem a dombtetőre.
Visszafele jövet már láttuk, hogy borongós az idő, beugrottunk a boltba és hazamentünk ebédet főzni. Noé már órákkal korábban elment egy barátjához, vártuk, hogy nemsokára hazaér. Aztán elkezdett esni, majd még jobban esett, majd hallottuk, hogy kopog és Eszti kezdte kiabálni, hogy jégeső van én meg fölényesen leintettem, hogy esik ugyan, de jég az nincs, de tévedtem. Borsónyi dara verte a frissen ültetett virágokat és teanövényeket. Igazi jégkása borította be az udvart, az utat a kerten túl.
Lassan előbújt azért a nap, kicsit szégyenkezve terítette szét a sugarait, mi pedig nekivágtunk, hogy elkódorgott Noénkat megkeressük. Barátjának ajtaján pattogatott kukorica felhő áradt ki, így biztos voltam benne, hogy nem éhezik és láttam az arcán, hogy nagyon elfoglalt a vendégségben, így Esztivel tovább sétáltunk, majd hazaérkeztünk.
Másnap napfény ébresztett, senki nem tartott velem a felfedezésben. Az ázott föld szaga megrészegített, letértem szokásos ösvényemről, bóklásztam úttalan utakon a felfrissült tájba simulva.
Ebéd után teniszezni mentünk hármasban, majd a kertet túrtam, míg a srácok Eszt Fm műsort gyártottak nagy gurgulázó nevetés kíséretében. Mi még kazettás magnóra mondtuk fel az adott marhaságokat, ők már számítógépre rögzítenek, hangot vágnak, szignált készítenek, egyik kilenc, másik tizenegy.
Az este kellemesen telt, a kialkudott villanyoltáson túl vagyunk egy ideje, mert Noénak el kell érnie a századik oldalig a könyvében, amit héberül olvas.