Kedves Naplóm!

Gyorsan teltek a napok, elröppent egy sűrű hét. Gergő vasárnapról hétfőre virradó éjjel ért haza és már aznap délután ott lógtunk egy jeruzsálemi bevásárlóközpontban, hogy kicsit együtt lehessen a család. A kollégiumban nincs erre kialakított helyről tudomása a gyerekeknek, a parkhoz hideg van és sötét ilyenkor, így kerültünk a plázába. Kávéztunk, francia országból hozott  csokoládét majszoltunk, hallgattuk egymást és nevetgéltünk.
Szerdán La Vache Qui Rit koncert volt Tel Avivban, ezért Eszti aznap nem ment suliba, hogy ki tudja pihenni magát az éjszakai kicsapongáshoz már előre. Csütörtökön ugyan elment isibe, de már a harmadik óra után telefonáltak, hogy fáj a füle és hazajönne legszívesebben. Gergő épp Jonatan barátjával és annak családjával találkozott aznap Jeruzsálemben és Esztivel kiválóan is érezték magukat az óvárosban. Este már el is tudott menni a fülfájatlan a hetek óta tervezett és szervezett pizsama partyra egy osztálytárshoz. Mi Gergővel egy Bar mitzvóra osontunk el, ahol mindenféle megfigyeléseket tehettem, de legfőképpen örülhettem a remek zenének, ami miatt mentem. Igaz, hogy Noé ezenközben otthon egyedül megijedt attól, hogy elfelejtett időben lefeküdni, de szerencsére sikerült megnyugtatni, hogy nem dől ettől össze a világ.
Hajnalban Gergőnek korán indulnia kellett Bukarestbe én pedig nem aludtam már vissza. Napközben azért éreztem a bölcsiben, hogy aki sokat jár éjszaka mulatni és nem alszik eleget utána, az nehezen tud kedves és barátságos lenni. Hát nem is voltam kedves és barátságos. Azért jó volt kétszer is élőben zenét hallgatni és táncolni nagyon.
Péntek délután aztán Esztivel jártunk egy nagyot, beszélgettünk, nézelődtünk. Este Noéval közösen marháskodtunk és filmet is néztünk összebújva. Szombaton sokáig aludtunk, kicsit acsarkodtunk is, hogy ne legyünk már olyan összetartó csapat, majd meggondoltuk magunkat és csak azért is jóra csináltuk a napunkat. Eszti és Noé rajzoltak, beszélgettek, sétáltak, én is voltam kirándulni, mindenki tartott csöndes pihenőt is, hogy jól kezdődjön a hét.

Csütörtöktől vasárnapig

Csütörtökön reggel Noé beteget jelentett, Eszti iskolába én bölcsibe Gergő reptérre ment. Kicsit máshol jártak a gondolataim napközben, nem tudtam teljesen a taknyos harapós vereksző kiskrapekokra összpontosítani. Igyekeztem felnőttesen lereagálni, hogy Gergő útra kel és azt is, hogy az egyáltalán nem rossz állapotú gyermek egyedül fetreng otthon, és azt is, hogy a nagyok nem a szokásos módon utaznak haza a koleszból. Délután hazaugrottam, megmelegítettem az ebédet, Esztivel, Noéval megkajáltunk, majd visszaloholtam a bölcsisek ébresztőjére.
Mire Eszti értem jött a munkába, az utolsó fél órában minden nap megérkezik és lelkesen veti bele magát a munkába, vagyis a játékba. A gyerekek már reggel szoktak olyat játszani, hogy az anyukájuk és apukájuk mellett Esztit is fölhívják a játék telefonokról. Várják, hogy mikor érkezik és nagy a boldogság, mikor ő nyitja az ajtót. Meg is beszéltük már a nagyobbakkal, hogy értük a szüleik jönnek, értem meg az Eszti. Kicsit néha irigykednek rám. És néha én is irigykedem rájuk, ez így igazságos.
Mire Esztivel kéz a kézben megtettük hazafele mind a harminc lépést a bölcsitől a házig már benne voltak a nagyok és az nagyon finom dolog. Kicsit pakolásztak, akklimatizálódtak, majd felkerekedtünk a szokásos sétámra csak Eszti maradt otthon Víg Tv-t nézni és ez jár neki, ha már ennyire messze vittük őt A színháztól és a színházaktól egyaránt.

Ábel Noéval bandukolt én Sárival haladtam, mindenki beszélt folyamatosan, miközben ment le a nap, szép volt nagyon. Mutattam Sárinak hol van a sétának az a pontja ahol tartani szoktunk, mikor napi rutinként rácsörög Gergőre, hogy beszámoljon. Sokszor mentem már a hangjával végig ezen az ösvényen, fizikailag vele meg még csak alig. Furcsa és remek érzés volt élőben hallgatni, úgy ugyanis sokkal jobb.

Otthon aztán az este filmklubbá alakult, míg Ábellel beszélgettem a szobájában csöndesen. Milyen jó egy ilyen nagy laklinak az ágyán kalimpálni a lábammal és beszélgetni őszintén mindenről ami csak eszünkbe jut!
Pénteken aztán hosszan fetrengtünk reggel és röhögcséltünk is mi hárman, a kicsik meg én, majd mikor már kidobott minket az ágy kegyetlenül fölkeltettük a nagyokat is. A reggeli után már mentünk is a dolgunkra, vagyis föl a dombra és onnan le a lejtőn, ahol még sosem, hogy lássam hova ér ki az alsó útra, hogy legközelebb mikor mondom, hogy vágjunk le, rövidítsünk hazafele ne tegyünk akkora kerülőt a cserjésbe, mint egyszer régebben.

Az a rész is szép persze és vannak nagy lapos kövek és igazi terep gyaloglást lehet csapni, de eddig minden alkalommal mikor arra keveredtem láttam kígyót és őket még nem ismerem, tartok tőlük , ráadásul elég rossz megfigyelő vagyok az ilyen helyzetekben, Képtelen vagyok felidézni hogy festett akivel találkoztam, így nem haladok a megismerésben csöppet sem. Levontam a tanulságot, nem megyek a cserjésbe az a legegyszerűbb. Szép lankán haladtunk, trikóban napfényben, kék ég alatt.
Otthon aztán vártak a tyúkok, Eszti lelkiismeretesen elkísért tojást szedni, igazi munkaerő. Noé szerep játékozni ment, a nagyok meg otthon töltötték az időt. Erősen délután volt már mire a munka után az ebéd is elkészült, de volt játékszülinap és torta is Sárinak, jól éreztük magunkat és filmklubbot is tartottunk újra két csapatban két filmet tekintettünk meg, én inkább aludtam, de szerencsére Piedone nélkülem is el tudott menni Egyiptomba. Este aztán még sokáig sustorogtam Noéval, mire Ábel is megérkezett, jókat kacarásztunk, de keveset aludtunk cserébe. Még szerencse, hogy a hetedik napon mi is megpihenni szoktunk, így nem kellett korán kikelni az ágyból. A mai délelőttön ellenkező irányból is megcsináltuk a tegnapi körtúrát, hogy biztosan felismerjük lentről az alsó útról a megfelelő ösvényt.

A hazaérkezés után Noé ,ár ment is a barátjával találkozni, mi többiek meg hatalmas tollas kőrmérkőzést csaptunk, viháncoltunk inkább, ahogy ez már csak lenni szokott. Ez a játék ugyanis valamiért sok nevetéssel jár minálunk. 

Mire elfáradtunk bele jött a tegnapi forgatókönyv: Esztivel tojásszedés, majd egy nagy közös főzés következett. Öten a konyhában, sürgés forgás, jó kedv, jó ebéd, nóta nélkül az igaz.

Estefelére még belefért Ábellel kettesben egy beszélgetős séta, hogy nehogy eltunyuljunk. Most mind szuszog, hisz holnap egyeseknek arany vasárnap, szünet van, másoknak hétkezdés, szorgos napok sora, vannak akik meg utaznak majd hazafele megfáradva.

Tél a közeli keleten

Csütörtök hajnal van, csörög a telefon. A kijelzőn látom, hogy Abel hív. Gyorsan cikáznak a gondolataim, nyilván baj van, jaj vajon mi. Fél hétkor az ember nem telefonál az anyjának a koleszból.

Kinyomom, visszahívom, így olcsóbb.Tárcsázok, nem kapja föl rögtön, aztán csengő vidám hang szól a telefonba: "képzed mama, esik a hó!" 

Elképzelem. Szokott lenni ilyen, tavaly is láttuk a hírekben, ahogy a miniszterelnök hóembert épít a gyerekeivel, pajeszos kölykök hógolyóznak, van havas képeslap a városról, már 18 éve is volt. Azért mégis olyan egzotikus a hó egy olyan országban, ahol leginkább a meleg elleni küzdelem a domináns mozzanat. Ábel jelentése nem volt teljesen váratlan, már Évi ittléte alatt megkezdődött a lehűlés, mikor elutazott nagy esők jöttek, egész naposak. A reggeli hírekben a rádióban lehetett hallani, hogy az önkormányzatunk néhány községben elrendelte a tanítási szünetet. Jeruzsálemben pedig még mindig esett a hó. A nagyoknál is elmaradt a tanítás. A nap során sokan rekedtek az utakon, hótáblák zuhantak alá háztetőkről, megjelennek a vidáman hógolyózó és hóembert építő katonákat ábrázoló internetes újságok, megható beszámolók segítőkész eberekről, gyors csapatmunkáról.

Péntekre rémálommá válik a jeruzsálemi hóhelyzet. Rengeteg lakásban van áramszünet, ami délelőtt még csak átmenetinek tűnik, de délutánra komoly nehézségeket okoz, hisz a sabat bejövetele egyre közeledik áram viszont nincs. Az ország más területein is el elmegy az áram. A nagyokkal folyamatos a kapcsolattartás, náluk minden oké, igaz a balesetek megelőzése érdekében nem engedik ki őket az épületből, csak mikor enni mennek. Azért ez pont elég idő a hógolyózásra, viháncolásra, elesésre. 

Nálunk hideg van és esik az eső, 26 km/órás szél fúj, nem vicces. Délelőtt kifogunk egy derűs időpontot, Eszti vendégségbe, mi kirándulni megyünk. Új térkép szelet, dimbes, dombos, lankás, támfalakkal határolt valaha volt kertecskék. Tavaszi hangulat, kellemes napsütés, kék ég, nyiladozó virágok.

Figyelem a fák tövét, azt mondják vargánya akadhat, nem látok egyet sem. Illatos füvek, bokrok, szépen fénylő szent jános kenyér, és a megszokhatatlan itteni tölgy. Itatónak kitett kád, ösvények, pocsolyák, a távolban csűnyán, haragosan közeledő felhők. Mire Eszti hazakerül zuhog az eső. Útközben markolóval találkoznak, aminek a kosarában hó van. Valaki viszi haza a gyerekének játszani. 

Mi is játszunk, igaz nem hóval. Gergőt és Esztit Noéval megtanítjuk kanasztázni, majd a felnőttek kent kupé oktatásban részesülnek és röhögünk hosszan együtt négyen. Odakint zord a látkép, a lakásban érezni, ahogy fúj kint a szél. Hűvös van idebenn is, folyamatosan mondjuk a srácoknak, hogy a remetén is ilyen a téli hőmérséklet, de hiszik is nem is amit állítunk, mindenesetre sikerül rávenni őket, hogy vegyenek föl még egy réteget a már rajtuk levő kettő ellenére. Jó együtt játszani, még szerencse, hogy van még itthon gyerek. 

Mikor elfáradunk a "hideg" szobában remek bunkert építenek a kiskorúak, jókat kacagnak, majd belecsúsznak egy laza agyahagyott viháncolásba. Még szerencse, hogy ideje lefeküdni. Éjszaka egy szobában altatjuk a kölkeket, mert kettőt képtelenség felfűteni.

Szombaton délig ágyban maradunk, addig sincs hideg, a kicsik a hétvégi szokás szerint ágyba kávéval kényeztetnek bennünket, maguknak is töltenek gyerek kávét, jó együtt szürcsölni a meleg italt és beszélgetni. Ma a környezet ismeret a téma. Reggeli helyett rögtön ebédelünk, majd elmegyünk havat keresni. Amerre hó lenne útzár van, így be kell érnünk egy havaskás területtel és a távoli hósipkák látványával. Hamar kiderül, hogy a hó hideg, nyirkos és egyáltalán nem is olyan vicces, egy óra bőven elég belőle sétálva és golyót gyúrva. 

Itthon frissen sülnek az étkek, szamósza, falafel, majd tisztálkodási láz tör ki, Noé moziba indul a barátaival. 

Eszti családfa tanulmányokat folytat Ipuska tablóján, puzzlezik és teát szolgál fel. Örülünk a melegedő háznak, sokat segít, hogy nem fúj már a szél, jó, hogy megjavították a bojler pár hete elromlott kapcsolóját, mert lehet, hogy az elkövetkező napokon sem számíthatunk a napkollektor meleg vizet fakasztó hatására. 

Jövő héten néhányan viszontláthatjuk a behavazott nagyokat, míg Gergő Francia országgal ismerkedhet a Besh o droM simogató bérlet sorozatban. Nekem a szokásos vidám 25 órás munkahét várható.

A pulcsit Norci tervezte, engem meg a szüleim

Fűjja a szél a fákat

egy hete még pancsolós meleg volt

Játékos mozgásfejlesztés gyanánt nem tudom hányszor játszottam már el gyerekekkel, hogy fújja a szél a fákat, de most hogy kinézek a konyha ablakán a kis kertünkre és figyelem hogyan hajladoznak a pálmák a szélben, nem olyan vidám a dolog, nincs kedvem kimenni a nyálkás időbe. Persze szokásos módon azért a bent nem nekem van kitalálva. Szerencse, hogy a legnagyobb zuhé szünetében előbújik a nap, végig nyújtózik a tájon, ilyenkor gyorsan kapom a vízálló cipőt és már megyek is. Gyönyörű és illatos minden. A növények meg vannak veszve, elképesztő sebességgel zajlik a növekedés, dúsulás.
A helyi hírek napok óta a hókotrók, sókészletek, Golánon hógolyózó katonákról szólnak. A nagyok jelentették, hogy pénteken Jeruzsálemben esni fog a hó. Csöndben reménykedem, ha valóban nagy lehűlés várható, itt nálunk is lesz valami fehér. A popsitepsi ott lapul a szekrényben...
Noé egyenlőre rövid gatyában jár suliba, vagyis azért hideg egyenlőre nincsen igazából, fűteni azért elkezdtünk a komfort érzet miatt mutatóba. Most végre lehet gondolni ránk úgy, mint akik szintén nélkülözik a tengerparti létet, végre kicsit megpihenhetünk az irigyelt pózból kilépve. Pontosan el tudjuk képzelni milyen lehet egy őszi iskola nap, ami eddig csak az emlékekre támaszkodva nehezen sikerült. Tavaly a hasonló szeles, esős takony időben még a birkákhoz jártunk felváltva, most Gergő koncertekre utazik, tulajdonképp mindenkivel játszik aki számít és rendszeresen koncertezik, én pedig harapós, taknyos bölcsisekkel ugrálok, szaladgálok, babázok, hülyéskedek.

Nálunk véget ért a szünet, amit odaát még csak várnak a gyerekek. Lezajlott a napi rendszeres fánkevés, tenderli csatákat vívtunk, szaloncukrot ettünk gumicukorral és csokival. Ajándékok is voltak persze és vendégség is zajlott. Utazgattunk Évit és Misit is elkalauzoltuk ide-oda. Hamar elment a szünet, ahogy ez már csak lenni szokott a szünetekkel.

A nagyok örömmel vetették bele magukat az iskolába, a kicsik is vidáman térnek haza nap, mint nap.Most kezdődik a legnehezebb időszak talán. Két és fél hónap a hétvégéket leszámítva szünet nélküli iskolával telik. Itt ebben a sávban sajátítják el a gyerekek a tananyag nagy részét, hisz az ősz ünnepei folyton megszakítják a tanulás folyamatát, tavasztól pedig nincs olyan hónap amiben ne lenne ünnep, majd kitör a nyár. Most kell felkötni a gatyájukat, most kell belefeküdni a dolgokba, most kell erősnek és okosnak lenni.
Gergőnek is elég erős a menet, ami sok tanulást tartogat számára. Részemről lébecolok szokás szerint, jókat főzök, játszom, igény szerint tanulok a jelentkezőkkel, sétálok, kirándulok, vigyorgok, ha tehetem meghallgatom a szerelmemet. Remek könyveket olvasok, csupa érdekes dologról, különböző történelmi időkből, helyekről. Nem hat rám a sötét, nedves idő, boldogan veszem tudomásul, hogy kibújt a tulipán, a krokusz, a borsó, a bab, a paradicsom, a hagyma, és türelmesen veszem az akadályokat, amik azért föl föl merülnek, csak, hogy edzésben tartsanak.

Van, hogy a nyáj már befoglalta a piknikező helyet

Évivel az óváros felett. Séta a falon

Bodori családi találkozó a kertünkben

A katusz gyümölcs szúr, ezért felszúrja a fiatalember

Ki kirándul elnehezül, kőre fekszik, megpihen