Mostanában

Hétköznapok másképpen, unalomig ismétlem magam. Közben persze zajlik az élet minden fronton, és szó szerint front is van hozzá, ha úgy vesszük. A változatosság kedvéért most nem buszt robbantanak, mint a fal felhúzása előtt, nem traktorral hajtanak buszmegállókba, mint két éve, és nem is autóval villamosmegállókba, mint tavaly, hanem késsel dolgoznak a terroristák és rakétákat röptetnek, amikre legalább van védelmi rendszer. Feszültség van és napsütés, friss illatok az első esők után. Bizonyára a válaszcsapások is vannak és lesznek innen oda, erről pedig majd nyilván beszámol a hazai sajtó, szokásos módon részrehajlás nélkül. Mi mindenesetre biztonságban érezzük magunkat mindannyian.

Számos programunk volt, van és lesz is várhatóan, szépen tele az Emőtől ajándékba kapott kézzel rajzolt kertésznaptár, amit egy kedves pár gyárt Ein Keremben. A kertben hajladoznak a mangold, krumpli, borsó, petruska, koriander, brokkoli, zaatar és citromfű csokrai, palántái. Virágok is vannak, meg csepegtető öntözőrendszer, ami okosan és megbízhatóan helyettesiti a kézi locsolást.

A teraszunkon puha szőnyeg, kanapék, asztal, székek, függőágy gondoskodnak a kényelmünkről. A szukát, vagyis a sátoros ünnep hagyományos tartozékát már lebontottuk, de remekül nézett ki, amiben nagy érdeme van a kölkeknek és Sanyának. Az építményt Gergő tervezte meg, Eszti csavarozta össze és szét, Noé, Eszti és Sanya alakították ki a tetejét, amire pálma levelek helyett virágok és mindenféle zőld ágak kerültek, valamint két csokor datolya fürt, amibe lámpát rejtettünk, így lett belőle csillár.
A lakás belsejében továbbra is vannak felszerelésre váró dolgok, de életemben először nem kerekedett fölül a fészekrakó ösztön a józan ész határain és igyekszem kiélvezni, hogy tudok várni a fogassal a szekrénnyel, polccal és nem hajszolom a szerelmetes páromat, így aztán barátságunknak is elég időt szentelhetünk, sőt játszhatunk hangszereken.
Legutóbb egy ötvenedik születésnapon zenéltünk egy nagyobb jam keretén belül, elötte egy rendezvényen trióban Nitzannal játszottunk egy vadonatúj klezmer műsort, amit nagyon megszerettünk, remélem lesz belőle folytatás.  Eszti ugyanezen rendezvényen eljátszotta az izraeli himnuszt. Gergő nyári koncertsorozata lassan tényleg véget ér, és kezdetét veszi az őszi, téli fellépés sorozat. A balkáni bandával legutóbb egy szülinapi partyn játszottak, ahova Sárit magunkkal vittük és megállapítottuk, hogy nem szeretnénk meglepetés bulit, akkor sem, ha a meghívott zenekar kitesz magáért. Lassan, de biztosan közeleg a Ladánybene zenekar 30. szülinapi bulisorozatából az Akváriumbeli megmozdulás, ahol a zenekar összes valaha volt tagja színpadra áll, így Gergő is. Sári hősiesen próbál a torinoi fesztiválra, Noé gyakorol szorgalmasan a vizsgára, aminek eredménye első zene tárgyú jegye lesz a bizonyítványában. Ábel újabb dalt tanult meg gitáron, Eszti egy Bartók darabbal a kotta lefüzőjében tért haza legutóbb a zenekari próbáról. A zenei paletta tehát színes, mint a virágok a kertünkben.
Szüreteltünk olajbogyót, gránátalmát, és nemsokára beérik a kertben a citrom, narancs, mandarin, csak várni kell türelmesen, ahogy a gulyásra is vártunk a Hayarkon parkban szervezett találkozón. A Kárpáti házaspárról ugyan lecsúsztunk, de azért találkoztunk jónéhány kedves baráttal, Misivel, Emővel, Julival, és még lehetne sorolni, sőt Gergő cipőjét is visszakaptuk Anitától, amit az északi kirándulás náluk töltött előestéjén felelőtlenül a sarokban hagytunk.
Pistivel nemrég pont találkoztunk, jókat kacagtunk paprikás krumpli előtt és után is. Sári hosszan ecsetelte a megrendezendő darabbal kapcsolatos háttérinformációkat. Egyenként elénk varázsolta a társulatot, a feladatokat. Rég röhögtem ennyit általa, jó volt, hogy hagyta belelovalni magát. Minenkiből jutott vidámság, mint rendesen, humoruk a legszórakoztatóbb fajtájú, amit ismerek. Minőségi szórakoztatásban van részem nem panaszkodhatom.

Túrázni városban is lehet, volt egyszer egy ezüstkeresztes városi túracsapatom....Jaffóra elsétálni estefelé élmény, és volt ok megpihenni is. Az Ábel barátai által négynaposra tervezett házibuliból három napos lett a szülők korábbi hazaérkezése okán, így telefonon megtervezhettük a hazatéréssel kapcsolatos tudnivalókat.
A legidősebb gyerekről így megtudtuk, hogy idegenben fájdalommentesen takarít, ahogy azt is, hogy az üresen hátrahagyott hűtő hatásásra krokettet szívesen süt magának krumpliból. Mi többiek eközben a Kinneret tó partján kempingeztünk egy alapos pancsolás és halpedikür után, amit a Mesusimban ejtettünk meg. Másnap úszva és köveken botladozva a gyerekekkel is végigmentünk egy hangulatos patak túrán, amit Robitól tanultunk még nyáron. Este és reggel persze a tóban is megmártóztunk, játszottunk.
Tel Avivban Eszti és Gergő tánc előadáson is voltak, méghozzá nem is akármilyenen, és volt kinek személyes ismerettség okán a táncosok közül gratulálniuk. Itt ugyanis új barátságok is szövődnek.
Vendégségek is bonyolódnak folytatólagosan, külföldi látogatókat is várunk nemcsak belföldieket.
Én visszatértem a dagasztógéphez és a kenyérsütő kemencéhez átmenetileg, ahogy a szeletelést és csomagolást is gyakorlohattam. A kioszk változatlanul várja vendégeit, kenyerekkel, szendvicsekkel, kávéval, teával, zöldség és gyümölcs levekkel. Az első esti kinyitáson is túl vagyunk, koncert volt a kioszkban.

Vásárban is voltunk Danával, és a három kisebb gyerekével, ahol hamar túladtunk a portékánkon és megcsodálhattuk a bio farm árukészletét és piacát.

Voltunk családilag a kedvenc tengerpartunkon is többször. Még tart a szezon Nitzanimban, ahol a hullámokon ringva és csúszva, magunkba szívva a tenger illatát lehet kiradirozni  felesleges gondolatokat és pihentetni a testet, lelket az agy mellett.  Tel Avivban intézkedve az ottani helyzetet is felmértük és jót strandoltunk Gergővel kettecskén, míg mindenki iskolában volt.
Tekeregtünk a környéken is pont eleget gyalogszerrel hisz nem tudunk betelni vele. Bátran neki lehet vágni a bringázásnak is újra, hiszen lassan csak lehül itt is az idő. Ez még nemrég elképzelhetetlennek tűnt. A hőségtől tikkadtan meneteltünk Jom Kippurkor a barlangig, ahol már bevált a koplalás és felolvasás egysége. Aszlányi, Örkény, Mosonyi voltak szellemi társaink a testi sanyarúságban. Azóta volt már, hogy fázósan húztuk össze magunkon a pulcsit és figyeltük a szakadó esőt. A hangulatok, érzések, állapotok is változnak, izgalom, szerelem, szorongás, vita, egyetértés, nyugalom, feszültség, fáradtság, éberség, erő, betegség, teljesség, vagyis működünk.