Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk

Az otthonlevés érzésnek sok stációja van, ráadásul össze sem tudnám számolni mennyi apró részletből tevődik össze. Számomra az első mindig a fészek kialakítása, a közvetlen környezetünk belakása, életre keltése. Számos állandó és átmeneti lakhelyünk volt már, sikeresen vettük az akadályokat, a végeredmény  nagyon hasonlóra szokott sikerülni. Erről korábban írtam már. Azt is megfigyeltem, hogy a lakás után a kert szokott következni, ennek hiányában a balkon láda jellegű kvázi kertek. Szeretem a nedves föld szagát, szeretek beletúrni, nem tartok, de rajongok a szerszámokért, szerelmese vagyok a növényeknek, amiket viszont nem ismerek, így kellő áhitattal és csodálattal figyelem ha valami kibújik a földből vagy burjánzani kezd. Szeretem hallgatni ahogy sercegnek a növények szoktam mondani Gergőnek, reggelente pedig izgatottan szemlélem mi változott. Persze ezt sem tudom úgy csinálni, mint szokták. Nem veszek szakkönyveket, nem irtok ki minden gazt, nem használok munkaruhát, minimális felszereléssel oldom meg a felmerülő dolgokat, sosem ültetek haszonnövényeket, szeretem, ha pitypang van a kertben vagy árvacsalán. Legfőképpen virágokkal bíbelődöm és miután nem vagyok elég optimista, hogy a mag is ki fog hajtani, főleg hagymásokkal, vagy kész palántákkal szokott dolgom akadni. Lakásban talán még sosem tartottam növényt, ennek nem tudom a magyarázatát, vágott virágot gyakran kapok, talán az pótolja ezt a hiányosságot. A belső és külső részek mellett a "környék" a mániám. Apró körökben szeretem fölfedezni a szomszédságot. Ezt az elhivatott érdeklődésemet a gyerekeink nem feltétlenül szeretik rajongva, de lassan lassan mindenki megszokta, hogy hajthatatlan vagyok ezzel kapcsolatban. Természetesen azért az első nyavalygással töltött percek után mindenki jól szokta érezni magát ezeken a sétákon. Egyre nagyobb és nagyobb területet ismerünk és szeretünk meg ilyenkor. Kialakulnak a kedvelt útvonalak, ahogy az egyes helyek funkciói is letisztulnak. Amikor birtokba vesszük a környéket olyankor szokott belém költözni az érzés, hogy otthon vagyok. Itt falun nagyon egyszerű, rövid és hosszabb sétákat lehet tenni gyalog, vagy biciklivel. Vannak nem túl távoli, de autóval megközelíthető helyek is. Sokszor megyünk A dombra, ami a teraszunkról jól látszik. Előnye, hogy még sosem találkoztunk ott emberekkel, lankáin jól lehet heverészni, nincs szemét, és ha kedvet érzünk kellemesen körbe is lehet sétálni. Rendszeres kirándulóhelyünk lett a Gilboa, ami elég nagy ahhoz, hogy újra és újra teljesen más részével ismerkedjünk. Gergővel kialakult, hogy minden nap megyünk egy kört a falun kívüli föld utakon, lassan virágba borulnak a mandula fák, kinőnek a leveleik, így nem állnak majd mezítelenül az olajfák és citrus félék között. A falu mezőgazdasági területei folyamatosan változnak, amit szintén lenyűgözve csodálok. Szeretek messzebbre is menni, izgatott vagyok, ha útra kelünk, hálás vagyok a sorsnak, hogy időről időre érezhetem a tenger illatát, legeltethetem a szememet a végtelen kékségen. Vannak ismerős városok is, így többes számban. Szeretek itt lenni, kicsit enyém is ez a kis földdarab, ha nem is érzem még hogy hozzá tartozom.