8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás(Mici)

életem első patchworkje gazdátlan pulcsikból

Nagy bajban lennék, ha föl kellene osztanom a napomat a címben szereplő kategóriák szerint. Munka e, hogy az ember egy hat hónapos csöppség fejlődését figyeli, tokáját puszilja, öleli, eteti, itatja? Munka e az, ha az ember az éjszaka közepén látogatóba megy a birkákhoz, hátha elcsíp egy szülést? Munka e az, ha kitakarítja a közös otthont, kimossa a ruhákat, vásárol, ebédet készít, játszik, tanul a gyerekkel, netán veszekszik is vele (az több energiát visz el)? Munka e az, ha rongyokból szőnyeget, falvédőt készít, mert hideg és rideg a ház? Munka e az, ha gyakorol, új műsort tanul? Mitől munka a munka? Ez régi nagy kérdésem, sokat foglalkoztat mi is a pontos meghatározás. Miért is dolgozunk tulajdonképpen? Ha azért, hogy fizetőeszközt kapjunk érte cserébe, akkor vajon mi az amikor önkéntes alapon tesszük a dolgunkat éveken át akár sok órában naponta? Vajon a mi gyerekeink mit gondolnak a munkáról? Eszti hosszú órákat tud eltölteni a lovak körüli ápolási, tisztítási ceremóniákkal, lapátol szart és szénát, hord nehéz vizes vödröket, söpör a birkáknál, Noé komoly energiákat rak bele a zeneírásba, Ábel és Sári nem restek, hogy egyszerre mind az izraeli, mind a magyar tananyagot maguk alá gyűrjék, gyerek foglalkozásokat tartanak heti rendszerességgel, készülnek rá. Gergő reggel paraszt, délben munkás, este értelmiségi. Élünk és megélünk, boldogulunk, sokat nevetünk, tervezünk, szeretünk. Jól vagyunk. Hogy mitől azt pontosan nem tudjuk. Nem érzem a súlyát, vagy a nehezét az életnek, nem kell beleroskadni, azt hiszem ez sokat hozzátesz a mindennapokhoz, amikből valahogy sosem lettek hétköznapok mióta együtt csináljuk.
Lassan betöltjük az ötödik hónapunkat és azt kell mondjam nem jöttünk hiába, sőt továbbra is tartom, miszerint a bátorság nem ehhez, hanem a maradáshoz kellett volna. Itt is homályos a jövő, de biztató. Olyan, mintha egy sorozatot néznék, csak nem tudok torkoskodni, előreszaladni benne. Ki kell várni türelemmel, izgalommal, de nem szorongással, nagy különbség.
Itt most esik és hűvös van, de hétvégére tisztul az idő, visszatér a könnyen megszokható kék ég, napsütés, 20 fok. Emlékszem egy ilyen hétre, mikor ebben az időben, ilyen időben nagy várakozásban voltunk, pár kilométerrel odébb ugyan, de nem túl messze innen. Tudtuk, hogy minden másmilyen lesz, vártuk és megkaptuk őt. 16 éve lesz pár nap múlva, hogy megérkezett közénk, hogy szerethessük és tanulhassuk a szülőséget vele, rajta.

ugróiskola szőnyeg rongyokból