2. Nap (Sári)

2. nap Szerda, szeptember 19.

Szerda reggel (hétfő este indultunk, kedd reggelre érkeztünk meg, és aludtunk
egyet) viszonylag későn keltünk, legalábbis egyes szerencsés emberek
(mindenki rajtam kívül) nem ébredtek fel arra hogy folyik róluk a víz, holott
a szobában volt légkondi. Amikor Ábel is hajlandó volt bennünket abban
a kegyben részesíteni, hogy kidugja az orrát a paplan alól, felkeltünk és
lementünk a hotel aljába reggelizni.
Előzőleg Geri (a papa és a Geri név egyaránt használatos, mint egymás
szinonimái) figyelmeztetett minket hogy az úgy nevezett continental breakfast,
ami odalent vár minket csupa szir-szarból áll.
Ez véleményem szerint azt volt hivatva jelentetni hogy nem szereti ha holmi
pirítósokkal, dzsemekkel és müzlikkel traktálják sólet konzerv helyett, ami
tudnivaló hogy az ő egyik legkedvencebb eledele, a tükörtojás mellett. Tehát
elindultunk hogy elfogyasszuk reggelinket.
Miután befaltunk fejenként legalább 5 pirítóst, csomó salátát, (éhesek
voltunk, na) sajtot és forró csokoládét valamint egy kevéske csokikrémet,
visszaindultunk (immár teli hassal) hogy összepakoljunk és elinduljunk Afulába.
Ezt a helyiek nagyon viccesen mondják: Áafúlá! kb így. Kijelentkeztünk a
Hotelből és elindultunk egy közeli buszmegállóhoz, ahol is 2 perc múlva
elhaladt egy 7 személyes taxi. Őrült integetésbe kezdtünk, és amikor a taxi
végre megállt, beszálltunk.
Elérkeztünk a Tachana Merkazit-ra, a központi buszpályaudvarra, ahol egy
darabig szerencsétlenkedtünk (megjegyzem ekkor már 40 fok volt legalább)
az összes bőrönddel, és miután bejutottunk egy kipakolós-átvilágítós kapun
kiderült, hogy hát ez sajna a vonatok indulásának helye.
Na akkor ki a forgós kapun, várj-a-táskám-beakadt-ráléptél-a-cipőmre-
te-emberfajzat-de-te-meg-meghúztad-a-hajam után megérkeztünk a
buszmegállókhoz.
No itt egy kicsit elszontyolodtunk, mert vagy 30 buszmegálló egymás után és
hogy most ezt mind végig kell járnunk.
Végül aztán felkeveredtünk egy kisbuszra ami Afulába vitt minket.
Elvileg Afula 28 km-re van Tel-Avivtól, de szerintem meg volt az 50-60 körül is
amilyen rohadt sokáig tartott. Itt elmentünk, kivettünk egy kocsit az AVIS-nál,
majd egy boltban az első ember megkérdezte a papát hogy mi az ott a kezben,
amire azt válaszolta szaxofon, és az ember rögtön megkérdezte nem tanítaná-
e szaxofonozni.
Elmentünk Gidonába, és itt megnéztünk egy lakást ami elég nagy volt 4
szoba+1 beépített veranda, 2 fürdőszoba és konyha.
De a szemétlerakó közvetlen a moshav (faluszerűség) bejáratánál volt, egy
bazinagy elektromos izével egyetemben, szóval elhatároztuk hogy megnézzük
a kibucot ahol a suli van (En Harod) és megnézzük az ahhoz közeli kibucokat,
és moshavokat.
Megérkeztünk En Harodba és bementünk a suliba. Mindenre számítottam, de
ilyen fogadtatásra nem.
Teljesen elájultak tőlünk, és heves félig angol, félig héber szónoklatba kezdtek,
hogy mennyire örülnek, és szükségesnek érezték körbetelefonálni rengeteg
tagból álló ismeretségi körüket, hogy elújságolják hogy milyen helyes család
érkezett, és nem tudnak-e esetleg kiadó házat a környéken. Ezalatt minket
négyünket bevittek a tanáriba, és adtak nekünk egy-egy jégkrémet. Majd
miután megadtak csomó telefonszámot és megígértették velünk hogy ide
fogunk járni, elengedtek minket, és mi nagy lendülettel elkezdtünk körbenézni
a környező kibucokban. Végül Ramat Zevi-ben (ejtsd: Rámát Cvi) találtunk
egy házat. 4 szoba, fürdőszoba, konyha. Eszti és Noé közös szobát kaptak. Az
estét Tibériásban töltöttük az ottani Youth Hostelben, és ezzel vége is lett az itt
töltött második napunknak.

1. nap (Sári)

1. nap, Hétfő/Kedd, szeptember 17.-18.

Budapesten, indulás  előtt

Hétfőn délután 3 körül indultunk el Budapestről és este ½ 7 körül érkeztünk
meg Bécsbe a repülőtérre. Itt megkezdődött a csomagok kipakolása, a
(majdnem) céltalan járkálás az épületek között hogy becsekkoljunk, majd sok
várakozás a repülőre.
Este 22:05-kor felszállt a repülőnk, és egykettőre elérte az utazómagasságot.
Ezután már nyugodtan idegeskedhettünk a bedugult fülünk miatt,
hallgathattuk az mp3-mat, és nézhettük a Zac Efron filmet a tv képernyőkön.
Kb. hajnali 2-re már ot voltunk a Ben Gurion reptéren, fél háromra már a
csomagokat hajkurásztuk, és háromkor már ott ültünk a repülőtéri székeken és
néztük a Harry Potter 3-mat. Ez utóbbi azért volt hogy ne unatkozzunk annyira,
mert még négy órát ki kell bírnunk hogy becserkészhessünk taxit, s hogy
elmehessünk a hotelbe.
Amikor a jelzett időpont végre-valahára bekövetkezett elindultunk egy taxit
keríteni. Megkérdeztük mennyi idő múlva tud ide jönni, és azt mondták
legalább egy óra. Így hát egy óra várakozás, és még egy óra taxizás után
megtaláltuk a keresett helyet.
Bejelentkeztünk és kifeküdtünk a tengerpartra pihenni és pancsolni.
Ebéd után visszamentünk a hotelbe, este elmentünk sétálni.

Tel Avivban, Misivel kiegészülve

Az első hét (Noé)

Bécsben a reptéren

ELSő NAP (09.17-18) : hétfő-kedd

első napunkat a tel-avivi tengerparton töltöttük, Misivel akit Horányból ismerünk. Sétáltunk egyet, majd hazamentünk szállásunkra, ami akkora volt mint egy szauna, és olyan meleg volt benne.

MÁSODIK NAP (09.19):szerda

A második napon a szaunában keltünk. Lementünk reggelizni, majd rögtön elindultunk Afulába autót bérelni, azután megnéztünk Gidonában egy lakást, ami nagy volt, de nem tetszett mindenkinek, szóval beszálltunk a kocsiba, és elindultunk megnézni az iskolát. az iskolában nagyon odavoltak, 

Az "Emek Harod" iskola bejáratánál

jégkrémet is kaptunk tőlük. Indultunk tovább megnézni a környékbeli mosávokat, kibucokat. az egyik mosávban volt kiadó lakás ami mindenkinek tetszett. ezután elmentünk Tibériásra, ahol aludhattunk.

HARMADIK NAP (09.20): csütörtök

Másnap felkeltünk, és nagyon siettünk kivenni a lakást. A lakás kivevése után elmentünk matracot venni. este már  abban a lakásban aludtunk, amit kivettünk.

NEGYEDIK NAP (09.21): péntek

A negyedik napon elöször elmetünk az afulai bankba, ami nem volt nyitva, mert péntek volt. Bementünk a bankal szembelévő áruházba, ahol vettünk ÉDESSÉGET.

ÖTÖDIK NAP(09.22) szombat

Az ötödik nap nem történt semmi a héber monopolival játszáson, és a döglődésen kĺvül, mert SZOMBAT volt.

HATODIK NAP (09.23.) vasárnap

Vasárnap elmentünk az iskolába Eszterrel meg a Miciékkel. Körbevezetett az igazgató, és kiderült hogy az Eszti kitá-betbe én meg kitá-dáletbe fogok járni. először Eszti osztályát néztük meg. Az én egyik osztályomnál sokan nagyon helyeseltek, hogy járjak oda. 

Az iskola után elmentünk Afulába intézkedni, utána hazamentünk. Az intézkedésben azt utálom hogy folyton sétálni kell.

Intézkedés Afulában

HETEDIK NAP (09.24.)hétfő

A hetedik nap Gergő először volt dolgozni, nagyon tetszett neki a munka, amiben birkákkal kell foglalkozni. Ezen a napon is vettünk édességet.

(fotók: Gergő, Sári)

magunkról

Ez egy visszadátumozott bejegyzés arról kik is vagyunk. Azért került erre sor, mert kiderült, hogy a nemrég indult blogunkat számos olyan ember is megszerette, olvassa, aki személyesen nem ismer bennünket. Ez egy családi felület, ahol terveink szerint mind a hatan jelen vagyunk, ki ki kedve szerint. A családot négy gyerek és két felnőtt alkotja. Évjárataink: Ábel (97), Sára (98), Noé (2002), Eszti (2004), Mici (74), Gergő (73). Gergő zenész, a Besh o droM zenekar alapító tagja, szaxofonos prímása, Mici mentálhigiénikus szakember, doula. A bejegyzések elején föltüntetjük kinek a tollából való.