4774

zöld volt minden, csak az ég volt kék

Prológ:
Egyszer valaki azt hitte, hogy a kutya és a cica ugyanaz az állat, csak az egyik fiú a másik meg lány. Később megnőtt és volt, valaki, aki mindent elhitt neki amit mondott és mindent elmondott neki, amit elhitt. Kéz a kézben sokat mentek, mendegéltek. Erdőn át, réteken, úttalan utakon, városi utcákon. Aztán az a valaki is megnőtt. Van egy nap az évben mikor mindketten a másikra gondolnak maguk helyett, mert egy napon születtek.

Ha már születésnap, hát Izrael 66. születésnapját alaposan megünnepeltük. Voltunk utcabálon a szomszéd faluban, ahol a színpadon a telepi karneválhoz hasonló hangulat volt érzékelhető és épp egy jelenetbe nézhettünk bele amikor megérkeztünk. Semmit sem értettünk belőle, kívülállókként az  utalások, a karikírozott szereplők számunkra nem rejtettek helyzetkomikumot, de mégis jó volt látni, hogy van ilyen itt is, ha nem is a mi falunkban.
Az előadás pontban kilenckor befejeződött és máris megtelt az autók elöl lezárt utca minden része. Volt minigolf pálya, kosár palánk, ügyességi dobálós táblák, ahol dávid csillag alakban bevert szögekre célozhattunk gumikarikával. Hatalmas méretben elkészített ördöglakatok és logikai kirakósok sorjáztak a kiterített műanyag szőnyegeken, dámával és sakkal fűszerezve. Jellegzetes recsegéssel és surrogással beindult a vattacukor gép és pattogott a kukorica.
Az utca másik szegmense a gyomorhoz volt címezve, egyik oldalon a falu lakosai álltal sütött sütemények és gondos kezekkel elrendezett gyümölcsök kellették magukat, míg a másik oldalon a salátákkal, falafellel készülők mérhették össze tudásukat. Ezt a részt két oldalról asztalok, székek, fotelek zárták le.
Az utca vége fele kapott helyett a táncparkett, ahol változatos slágerekre rophatta aki akarta és volt aki akarta.
A játszótér mászókái diszkréten körbe voltak tekerve kék krepp papírral, de a gyerekek ezt a finom jelzést azt hiszem dekorációnak vélték a szülőkkel egyetemben. Valahogy nem állt őrt marcona felnőtt, hogy ordítson és rendre utasítson, így voltak akik lógtak a szeren.
Mikor elindultunk a közeli város felé, ahol Gergőt terveztük meghallgatni Eyal Golan zenekarával tűzijátékkal búcsúztatott bennünket a kedves falunap, ahol nem volt balhé, botrány, fák alatt síró, elveszett gyerek.
A városban más kép fogadott bennünket. Kiválló forradalmi felvételeket lehetett volna rögzíteni, egy kevésbé Izrael barát csatorna számára.
A majdnem negyven perces parkolási mizéria után már szoronghattam is, hogy a tömegben majd jól elveszítjük egymást, de ezt végül nem próbáltuk ki. Húszezer emberből ál tömeg várta a koncertet, de a gyerekeket a várakozó tömegnél jobban lekötötte a forgalomtól elzárt kétszer két sávos úton zajló csata. Fiatal fiúk derékig pucéran futottak és ugrottak, támadtak és védekeztek, lányok gyönggyel kivarrt, vagy mintás atlétákban sikoltva botladoztak magas sarkú cipőikben. A sápadt sárga fényű közvilágításban eleve baljósak voltak a fák által vetett árnyékok, de így,  hogy a park zöld gyepét papír és fém hulladék szennyezte könnyű volt béke idő helyett harcosnak hinni a tájat. A háborúskodás habszóró flakonnal folyt, amiből jutott bőven játszóknak és civileknek egyaránt. Ezt nézték megbűvölve a srácok, lelkendezve és undorodva, ki ki ízlése szerint.
A fellépőkre váró tömeg az út túloldalán, a közparkban berendezett vursli körül nyűzsgött. Mi a szélen meghúzódtunk, egyikünknek sem hiányzott az amúgy is szoros emberfogásnál több. Leheveredtünk a fűre és vártunk türelmesen színpadra szegezett szemmel. Technikai problémák hárultak a profin szervezett csapat elé, mindent megoldva módszeresen oldották meg az akadályokat. A tömeg nem sípolt, nem fütyült, nem káromkodott, várt, ha nem is néma csendben, de az idegeskedés, türelmetlenség legapróbb jele nélkül.
Aztán megpillantottuk Őt. No nem a főhőst, mert minket még nála is jobban érdekel Gergő, akinek alakja egyszercsak felsejlett, majd egészen jól látható volt végig a koncert közben.
A hang nem volt tökéletes, de jól hallottuk minden hajlítását és maga a tény, hogy voltunk koncerten több volt, mint a steril hangzás lett volna, amit a lemezről jól ismerünk. A koncert végét már az autóban kifele haladva a városból hallottuk csak, öt fáradt lurkóval a hátunk mögött igyekeztünk összeszedni a szomszéd faluból meg egy nagyobb testvért.
Szép volt a kontraszt a nyugodt falusi muri és a városi vurtli között, azt hiszem minden résztvevő megértette miért is lakunk falun, ha eddig ez nem lett volna világos.
Azóta persze már lepergett néhány nap. Megkezdődtek a próba és az igazi érettségi vizsgák a nagyoknál, az évet lezáró dolgozatok a kicsiknél és a magyar tananyag is ki van pipálva szinte minden szempontból és mindenkinél.
A nagyok két egymást követő hétvégén is hazalátogathattak, és az M betüsök is felbukkannak, vagyis Misi és Mirka. Gergőt az amerikaiaknak adtuk kölcsön éppen, Miami partjainak vízhőmérsékletét ellenőrzi, mert Los Angelest már maga mögött hagyta. Vár még rá New York és mi még annál is jobban, de addig még van egy bar mitzvo meghívásunk és egy tűz ünnep csupa barátokkal.
Minden kedvenc tájam kifakult, nehéz szívvel, lomhán lépkedek a fűcsomók között. Különféle méretű és fajtájú hüllők cikáznak a napsütésben, miközben orromat még a szememnél is nagyobbra igyekszem nyitni a buja illatorgiában.
Nem mondhatom, hogy szar az élet.

mostanra megsárgult a határ