Amikor kiröppent a dugó a palackból és Eszti sikítása is elhalt, a szobára csönd ereszkedet egy pillanatra, mielőtt összekoccantak a poharak. Egymás szemébe nézve azt kívántuk, legyen olyan, mint eddig.
Az elmúlt hónapban pont ugyanazt csináltuk, mint az elmúlt évben. Tanultunk, dolgoztunk, kirándultunk, szerettük egymást és azt, hogy együtt lehetünk. Biztosan volt vita és veszekedés is olykor, ahogy néha az eső is esik, de a benyomásom egy csodálatosan kerek szép évről szól, amiben jó volt lenni, sőt még a szilvesztert is egész megkedveltem. Römiparti, majonézes krumpli, linzer, humoros résztvevők, a kedvenc csapatom. Nem kell ennél több, vagy jobb!
Fantasztikus szép a táj, nem győzünk betelni vele, ha lehet még többet igyekszünk bekebelezni a környékből, sétálva, futva és reméljük lassan bicajjal is.
A pékség gőzerővel termeli a kenyeret, a kioszk már egészen sok vendéget vonz. Pénteken az egyik pár hozott magával egy asztalt otthonról, ami feleslegessé vált, de ha nem hoztak volna, nem tudtak volna leülni, mert nem volt szabad felület, és ekkor még csak egy órája voltunk nyitva.
A telt ház eredője, a jó hangulat, a fennséges kínálat, a remek élőzene és persze a kiszolgálás is egészen egyedi. Vannak például elfelejtett rendelések is, amiket a nap végén aztán lehet emlegetni, de még senki sem anyázott, vagy kapott ilyentől vértolulást, ahogy mi is jól bírjuk a strapát, a különleges kívánságokat. A személyzet bulizni is tud együtt, pénteken például még zárás előtt a munkából rögtön egy La vache qui rit koncertre utaztunk brigádilag, sőt Hadasék is jöttek mulatni. Hátrahagytunk egy vendéget, aki egykoron már dolgozott kávézóban Danánál.
A chanuka gyönyörű volt és fánkkal teljes. Nem volt hiány vendégségesdiben, játékban, közös időtöltésben. Vendégek persze utána is felbukkantak.
2014-ben is megtartottuk a Givat yeshayahui Meteoros találkozót, sőt a nagy sikerre való tekintettel meg is ismételtük. A Rév család elégedetten meózta a kioszk kínálatának egy részét, miközben megvitattuk a múltat, s jövendőt.
A gyerekek hatalmasat nőttek tavaly óta, igaz én nem mérem őket az ajtófélfán, mint a lelkiismeretes nagymama, de látom, hogy már Eszti is mindjárt ugyanolyan magas lesz, mint én, Noé fél fejjel marad el tőlem, Sári és Ábel már rég beelőztek.
És fejlődnek minden téren. Fantasztikus látni mi épül, készül, halad. Közben pedig a legjobb barátaimmá érlelődnek csöndben valamennyien, igazi társak, munkában, és szórakozásban egyaránt.
A kioszkban és a pékségben is előfordul, hogy együtt dolgozom a csajokkal. Munkabírásuk, kitartásuk lenyűgöz. A fiúk is szívesen segítenek, elsősorban Gergő az állandó kisegítő, megoldó munkatárs.
Élvezzük az életet a szó legszorosabb értelmében!
A tél bejövetele sem veszi el a kedvünket semmitől. Várjuk a havazást is, mert akkor előbb hazaengedik a nagyokat Jeruzsálemből a kollégiumból. Állítólag ezen a héten már lehet mit kezdeni a popsi sível itt is. Hiszem, ha látom, mindenesetre este hideg van az tény és folyamatosan hül az idő.
Eddig a harapós zöldeket csodáltuk, a kibújó friss virágokat, a csivitelő madarakat, a toskánai tájat, ami körülvesz minket. A kertben tomboló salátákat, brokkolikat, a földböl a kapa nyomán kiforduló krumplit, a begyüjtendő kamilla virágzatot. Várjuk a tulipán virágba borulásást, a jáccintokat, nárciszokat. Kérdés mi lesz, ha fagy...
Itt állunk hát az új év elején és optimistán nézünk a jövőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.