Március idusán

"erdő, mező, kalásza, virága nékünk terem"

Az utóbbi hetekben kipróbáltuk milyen felsőlégúti hurutos panaszokkal, esetenként lázzal ágyban párnák közt lenni és kiderült, hogy nem jó, ezért abbahagytuk. Helyette inkabb rég nem látott barátokkal találkoztunk, ami mindenképpen élmény. Annáéknál megismertük a már csöppet sem új családtagot, aki pont ugyanolyan helyes, mint az eddigiek, nem okozott csalódást, Anitáékat visszaröpítettük a vidéki élet nosztalgikus csücskébe, ami szintén nemes érzés. Misi is nálunk töltött néhány napot, amiket kirándulással és munkával vegyítettünk. Nem vagyok erős a kapcsolattartás terén, azt egyszerűen lassan fel kéne fognom és biztos ebben is lehet fejlődni, addigis számítok a másik fél kezdeméynezőkészségére. A hét bővelkedett viszontlátásba, Eranékhoz mi magunk mentünk vendégségbe kedden este, és együtt vártuk a választási eredményeket. Legalább az együttlét jó volt.
A nagyok a szavazas napját itthon töltötték, a kioszk is kinyitott, volt zenélés és kenyér és rengeteg vendég, napsütés. Mostmár készülődnek Lengyelországba.
Az iskola szervezésében utaznak, mondhatnám tanulmányi kirándulásra. Az idei történelem tananyag a vészkorszakkal foglalkozik, és ugyan az utazás nem ennek része, de ehhez szervesen kapcsolódik. Újra szembe kellett nézni azzal mi veszett el útközben a családjainkban, miért és mennyire hányosak az információink amiket a felmenőktől kaptunk. Már egy sem él azok közül, aki most megszólalhatna, aki végre megtörhetné az illedelmes, idegtépő hallgatást. Mi történt csak homályosan sejtem. Sosem beszéltek velünk erről, a megmaradottak csöndben és valószínűleg magányosan foltozták a múljukat.
A gyerekeink fele most megteszi az utat, amit mi sosem, a korábban élők közül pedig majdnem mindenki. Így pereg a film, így fordul a kerék, így halad előre a történelem. Én már visszavárom őket, akik még el sem indultak. Talán ők már elég messze vannak attól, amit nekünk még tapintani lehetett, talán ők mást értenek majd meg belőle, mással szembesülnek. Várom őket haza onnan, pedig még lóbálják a lábukat Jeruzsálemben, ahova sosem jutottak el, sőt ahova talán sosem vágyakoztak azok, akik ott váltak füstté Auschwitzban.

The Zone

Erősen fúj a szél, tavasz van, és mire vége lesz a hétnek megjön a nyár talán. Gergőnek véget ért a pihenő, amit azért tarkítottak koncertek. Esztivel voltunk Tel Avivban La Vache Qui Rit koncerten, ahol a közönség soraiban rengeteg idős ember is volt, akik a fiatalokkal karöltve az első szám után táncra perdültek. Hatalmas mámoros hangulat lett úrrá mindenkin aki együtt volt a teremben ezen az estén. Most kezdődik egy erősebb hét, ha jól számolom öt koncert pereg le hét nap alatt. Persze most mindenki rákapcsol, munkában és a ház körül egyaránt. Mindenhol hatalmas erőkkel takarítanak, gyűlik a felesleges lomok halma mindenhol. Készülődnek a peszachra, ilyenkor ritka rendet vágnak, mint ahogy húsvétkor  is szokás.
Nekünk egyszerűbb a képlet, nem gyűjtünk felesleges dolgokat, minden nap takarítunk és nem fizikailag készülünk az ünnepekre általában. Jó lesz egy kis kikapcsolódás az iskolából, jó lesz az is, hogy kovásztalan kenyér lesz, így mi pékek és pékboltosok szabadságra megyünk. A szokásos ünnepi felfordulás az utakon elriaszt a nagy utazgatástól, de szerencsére a környékünkön pont elég szép hely van és ha minden igaz az időjárás engedi majd a szabad ég alatt alvást. Danaval és a gyerekekkel biztos ülünk majd a vendégektől mentes kertben, mert jó ott lenni tudjuk mi is.

Michael, Dana, Daniel, Shira, Eitan

 A mozgás lételemünk, igaz mindenkinek másképpen. Van aki két keréken, van aki dobszéken, van aki gyalogosan, van aki csak zenével, van aki futva is, van aki labdával a kézben. Mi felnőttek mindenesetre elkezdtük meghódítani a régen kiszemelt Shvil Israelt. Az Országos Kék Túrához hasonló dolog, végivezet egész Izraelen. Egész kis iparág épül rá, csoportvezetők, szakkönyvek, térképek, blogok, szálláshelyek, étkezdék garmada várja a lelkes túrázni vágyókat. Mi Gergővel tudjuk, hogy a közeljövőben nem lesz összefüggő pár hetünk, hogy egyben végigmenjünk rajta, de darabonként kedvünket leljük benne, sőt minden utat kétszer járunk be, mert egy dolog azért hiányzik a nagy szervezettséből: a jelzéshez igyekvő közlekedés egyáltalán nem megoldott. Mi azt találtuk ki, hogy elmegyünk kocsival valahova, ahol aztán becserkésszük a jelet és addig megyünk rajta, míg el nem fáradunk, majd visszafordulunk a kocsihoz. Így is remek, és ha majd adódik olyan, hogy hosszabban tudunk egybefüggően menni az is nagyon jó lesz.
A pészach mindíg előszobája a nyárnak, ilyenkor már körvonalazódik a szünidő beosztása, ki hova megy, mikor, hol indul vagy érkezik. Lassan de biztosan haladunk az iskolaév vége felé. Voltunk szülő értekezleteken, ahol csupa jót és meghatót hallottunk a kicsikről. Megtudtuk, hogy mindenben fejlődtek a tanárok szerint is, hogy egyre kevésbé van különbség az itt született gyerekek és az ő nyelvi képességeik között, ami nagyon bíztató. Noé jövőre új iskolában bontogatja majd a szárnyait, Eszti révén azonban még két évig kapcsolatban maradunk ezzel a kedves falusi iskolával.
A nagyoknál ebben a szemeszterben nincs szülőkkel találkozós alkalom, de dolgozatok végeredményeit azért lehet tudni, az is valami. Ők is fejlődnek és haladnak, mindenkire büszkék vagyunk.
Mi felnőttek is igyekszünk magunkra szedni újabb nyelvi ismereteket, bosszantóan lassan haladunk a gyerekekhez képest, de haladunk az kétségtelen. Más dolgokban is előremutató a mindennapok nem mindennapi menete.

"Ha végre itt a nyár...."

Esett a hó. Na nem most, hanem amikor még tél volt, pár hete. Aztán jött a tavaszi esőzés. A kioszk zárkózottan fehérlett a zöld háttérben a szürke fellegek alatt. Az oldalára festett virágok tartották a lelket bennem, hogy egyszer elfogy az eső és kisüt a nap. Elképzeltem, hogy vendégekkel telik meg újra a kert és lehet nézni hogyan fut az üvegpohárba a vastag illatos kávé, ami semmiben sem hasonlít a kamaszkori hajnalok Édességboltos presszó kávéira.
És valóban egyszercsak elmúlt a szürke és nyirkos, helyét átvette a napsütés és a kék ég.

Új barátság is alakul egy bűbájos családdal, akik a kioszk visszatérő vendégei. Izgalmas, ahogy épül, szövődik körülöttünk a háló. Biztonságos, melegséggel teli, jó érzés. Pont vendéségben voltunk náluk, mikor számomra ismeretlen számról hívtaák a telefonom. Nem volt kedvem kiszakítani magamat a beszélgetésből, de olyan ritkán fordul elő, hogy egyáltalán csörög a készülék, hogy mégiscsak fölvettem. Szerencsére. A művészeti iskolából telefonáltak, hogy Noé sikeresen felvételizett. Jövőre szeretettel várják. Nem hazudtoltam meg magamat, bizony, hogy belesikítottam a telefonba, igaz elnézést kértem utána. Noé boldogan vette tudomásul az eredményt, de nem veszítette el higgadtságát. A dob órákat viszont azonnal lemondtuk. Nem csalt a megérzésem, nem csak nekem nem teszett a dolog.

Sokat kirándultunk környéken, sőt miután Gergőnek is vettünk biciklit és ő pedig nem volt rest megjavítani a két meglévő erősen használt egyszerű bicajaink kerekeit, már gurulva is tudunk túrázni. Eső vagy napsütés, mit számít az! Amíg dombok és ösvények vannak a közelünkben megyünk és bámulunk míg el nem fáradunk. Különböző felállásban hódítjuk meg a természetet. Kettesben is tettünk már cangával kört, de a Gergő Eszti páros a legerősebb a terep biciklizésben. Volt esős szombat délután, amikor dacolva az elemekkel mind kivonultunk, hogy felváltva meglovagoljuk az új drótszamarakat. A régiek közül az egyik egy kemping kerékpár, ami nekem szívügyem, ragaszkodom hozzá, akkor is, ha semelyik dombra nem tudok vele felkerekezni. Vannak aránypárok, amik nem segítenek ebben a küzdelemben, pl a lábizom és a testsúly jelen esetben.

A téli erős nedvességben több fal is bepenészedett, így a tavaszi nagytakarítás kezdeteként ezeket kezeltük és festettük le, majd átrendeztük kicsit a lakást. 

A egész a fiu és a lányszoba megcserélésével indult, aminek egészen egyszerű oka van. Az eredeti fiuszobába nem fért be a dobfelszerelés, amit Noé kapott. Bizony, eljött az idő, hogy a gyakorlásnak semmi se állja útját. A szomszédok egyenlőre örülnek velünk, és ha majd ez megváltozik akkor kitalálunk valamit. Most egészen sokszor van olyan, hogy Eszti az egyik szobában szakszofonozik, míg mellette a másikban Noé dobol. Ma még mindehez Ábel a nappaliban gitározott és azt hiszem ennél már csak az lesz a még jobb, ha ezt majd együtt csinálják. Remélem addigra Sárinak találunk egy basszusgitárt, amire már régóta vágyik.

A héten zajlott le a purimi szezon, ilyenkor a felnőttek is gyakran jelmezben szaladgálnak és sok alkoholt kell/lehet inni, akinek ez az igénye. A gyerekek is kivették a részüket az ünnepségekből, ahogy Gergő is, aki hat nap alatt 7 koncerten bizonygatta, hogy az élet vidám.
Egy koncertre Esztivel elkísértük. Sokat utaztunk, hogy megérkezzünk a hetvenes évekbe. Egy kibucban tartott multaságra hívták meg a La Vache Qui Rit zenekart, akik akrobatákat, zsonglőrt és táncosnőt is vittek magukkal. A közösség ebédlőjét cirkuszi sátort idézően rendezték be, a szín és formavilág zsenge éveimet idézték meg. Kicsit fáradtan, de érdeklődve figyeltük a színvonalas produkciókat, Eszti egy hullahopp magánórát is vett a táncosnőtől, akit nagyon kedvelünk, aki mint kiderült, civilben waldorfos óvonéni.

A kioszk kínálatában megjelentek a finomabbnál finomabb kecskesajtok, amit egy farmról szerzett be Dana és vendégségbe érkező barátnői. Eszti is elkísérte őket, és nagyon elégedetten, boldogan egy hatalmas csokor virággal tért haza. Elmeséléséből tudom, hogy egy öko farmon jártak, ahol a bácsi szinte minden élelmét maga termeszti, tenyészti, készíti el. Hoztak sajtokat és zöldségeket, amiket aztán este kimértünk és becsomagoltunk, hogy pénteken aztán elkapkodják a környékre piknikezni érkező nagyvárosi népek.

A nyárias időre való tekintettel felállítottuk az árnyékoló sátrat a kertben, napfényt kedvelő palántákat hoztunk a közeli kertészetből.

Gyorsan robog az idő, nemsokára itt a peszach, vagy húsvét kinek mi és tulajdonképp május végéig folyton esik iskolaidőre ünnepnap és szünet, aminek mindenki nagyon örül. A nagyoknak vizsgák is lesznek, amik bizonyára izgalommal járnak, és reméljük elégedettséget hagynak maguk után.

Tervezgetjük a nyarat is, ami rövidnek és velősnek ígérkezik.