"Ha végre itt a nyár...."

Esett a hó. Na nem most, hanem amikor még tél volt, pár hete. Aztán jött a tavaszi esőzés. A kioszk zárkózottan fehérlett a zöld háttérben a szürke fellegek alatt. Az oldalára festett virágok tartották a lelket bennem, hogy egyszer elfogy az eső és kisüt a nap. Elképzeltem, hogy vendégekkel telik meg újra a kert és lehet nézni hogyan fut az üvegpohárba a vastag illatos kávé, ami semmiben sem hasonlít a kamaszkori hajnalok Édességboltos presszó kávéira.
És valóban egyszercsak elmúlt a szürke és nyirkos, helyét átvette a napsütés és a kék ég.

Új barátság is alakul egy bűbájos családdal, akik a kioszk visszatérő vendégei. Izgalmas, ahogy épül, szövődik körülöttünk a háló. Biztonságos, melegséggel teli, jó érzés. Pont vendéségben voltunk náluk, mikor számomra ismeretlen számról hívtaák a telefonom. Nem volt kedvem kiszakítani magamat a beszélgetésből, de olyan ritkán fordul elő, hogy egyáltalán csörög a készülék, hogy mégiscsak fölvettem. Szerencsére. A művészeti iskolából telefonáltak, hogy Noé sikeresen felvételizett. Jövőre szeretettel várják. Nem hazudtoltam meg magamat, bizony, hogy belesikítottam a telefonba, igaz elnézést kértem utána. Noé boldogan vette tudomásul az eredményt, de nem veszítette el higgadtságát. A dob órákat viszont azonnal lemondtuk. Nem csalt a megérzésem, nem csak nekem nem teszett a dolog.

Sokat kirándultunk környéken, sőt miután Gergőnek is vettünk biciklit és ő pedig nem volt rest megjavítani a két meglévő erősen használt egyszerű bicajaink kerekeit, már gurulva is tudunk túrázni. Eső vagy napsütés, mit számít az! Amíg dombok és ösvények vannak a közelünkben megyünk és bámulunk míg el nem fáradunk. Különböző felállásban hódítjuk meg a természetet. Kettesben is tettünk már cangával kört, de a Gergő Eszti páros a legerősebb a terep biciklizésben. Volt esős szombat délután, amikor dacolva az elemekkel mind kivonultunk, hogy felváltva meglovagoljuk az új drótszamarakat. A régiek közül az egyik egy kemping kerékpár, ami nekem szívügyem, ragaszkodom hozzá, akkor is, ha semelyik dombra nem tudok vele felkerekezni. Vannak aránypárok, amik nem segítenek ebben a küzdelemben, pl a lábizom és a testsúly jelen esetben.

A téli erős nedvességben több fal is bepenészedett, így a tavaszi nagytakarítás kezdeteként ezeket kezeltük és festettük le, majd átrendeztük kicsit a lakást. 

A egész a fiu és a lányszoba megcserélésével indult, aminek egészen egyszerű oka van. Az eredeti fiuszobába nem fért be a dobfelszerelés, amit Noé kapott. Bizony, eljött az idő, hogy a gyakorlásnak semmi se állja útját. A szomszédok egyenlőre örülnek velünk, és ha majd ez megváltozik akkor kitalálunk valamit. Most egészen sokszor van olyan, hogy Eszti az egyik szobában szakszofonozik, míg mellette a másikban Noé dobol. Ma még mindehez Ábel a nappaliban gitározott és azt hiszem ennél már csak az lesz a még jobb, ha ezt majd együtt csinálják. Remélem addigra Sárinak találunk egy basszusgitárt, amire már régóta vágyik.

A héten zajlott le a purimi szezon, ilyenkor a felnőttek is gyakran jelmezben szaladgálnak és sok alkoholt kell/lehet inni, akinek ez az igénye. A gyerekek is kivették a részüket az ünnepségekből, ahogy Gergő is, aki hat nap alatt 7 koncerten bizonygatta, hogy az élet vidám.
Egy koncertre Esztivel elkísértük. Sokat utaztunk, hogy megérkezzünk a hetvenes évekbe. Egy kibucban tartott multaságra hívták meg a La Vache Qui Rit zenekart, akik akrobatákat, zsonglőrt és táncosnőt is vittek magukkal. A közösség ebédlőjét cirkuszi sátort idézően rendezték be, a szín és formavilág zsenge éveimet idézték meg. Kicsit fáradtan, de érdeklődve figyeltük a színvonalas produkciókat, Eszti egy hullahopp magánórát is vett a táncosnőtől, akit nagyon kedvelünk, aki mint kiderült, civilben waldorfos óvonéni.

A kioszk kínálatában megjelentek a finomabbnál finomabb kecskesajtok, amit egy farmról szerzett be Dana és vendégségbe érkező barátnői. Eszti is elkísérte őket, és nagyon elégedetten, boldogan egy hatalmas csokor virággal tért haza. Elmeséléséből tudom, hogy egy öko farmon jártak, ahol a bácsi szinte minden élelmét maga termeszti, tenyészti, készíti el. Hoztak sajtokat és zöldségeket, amiket aztán este kimértünk és becsomagoltunk, hogy pénteken aztán elkapkodják a környékre piknikezni érkező nagyvárosi népek.

A nyárias időre való tekintettel felállítottuk az árnyékoló sátrat a kertben, napfényt kedvelő palántákat hoztunk a közeli kertészetből.

Gyorsan robog az idő, nemsokára itt a peszach, vagy húsvét kinek mi és tulajdonképp május végéig folyton esik iskolaidőre ünnepnap és szünet, aminek mindenki nagyon örül. A nagyoknak vizsgák is lesznek, amik bizonyára izgalommal járnak, és reméljük elégedettséget hagynak maguk után.

Tervezgetjük a nyarat is, ami rövidnek és velősnek ígérkezik.