Hátra arc!

Tegnap a Magyar Nagyövetség szervezésében rendezett Magyar Napok nevű rendezvényen jártunk. A pálinka, a kolbász és a kürtös kalács már elfogyott ugyan, de érdeklődő meg vásári forgatag volt bőven az egykori vasútállomáson, ami jelenleg éttermek, kávézók, ajándékboltok szövevénye. No meg szabad placc, ahol mindenféle kulturális esemény zajlik hangulatosan, pár lépésnyire a tengertől, pár száz méterre a valamikori Jaffa nevű kikötőtől, ami maga volt a város, mielőtt ez a Tel Aviv nevű eklektikus dolog létrejött volna. 

A hőséget enyhítendő állandóan fújt a szél a tengerről, a színpadon pedig a szécsényi palóc tánccsoport után a Barcza Folk Band következett. Sári és Eszti a színpad előtt foglalt helyet, most nélkülem, hisz én meg rajta állok.  Emő is ott mosolygott rendületlenül a közönség soraiban, de más régi és újabb ismerősök is előfordultak. Élveztem, hogy könnyed volt és a megszokott gardonyon kívül a tapanozás is megkezdődött. Ádám ragasztott pálcás megoldása nagyon kényelmes és a tavalyi szülinapra Kamaéktól kapott extra vastag indiai horgolótű bevált verőnek. 

A műsor után, többen gratuláltak és érdeklődtek, majd kicsit beszélgettünk még a felbukkant ismerősökkel. Nemsokára robogtunk hazafele napsütötte lányainkkal, hogy a gondosan összekészített grill nyársakat a fiukkal beüzemeljük. 

Szív, mell, cukkini, batáta, paradicsom, hagyma feszül a hegyes hurkapálcákon és közben készül a tűzhelyen a kertünk adta krumpli petrezselyemmel. 

A saláta ugyan most bolti, de Sári keze nyomán mennyei egyveleg kerekedik belőle. Alig lehet hozzáférni, mindenki kapkodja, szinte perc sem telik bele üresen tátong a tál. A tojás, hummusz, kenyér, hús, zöldség és krupli mind hasonló sorsra jut, csakúgy mint a frissen facsart répa-almalé és a citromos jeges víz.

A kiadós vacsora után történelmi gyorstalpaló, a nagyoknak rendszerváltás után, előtt a téma, Noéval a középkorba lehet visszanyúlni elsőre, majd egész a honfoglalásig húzódunk a kérdései mentén. Spontán tanulás, a legjobb hangulat és végeredmény szempontjából.

A nagyok közben összepakolnak, mert ezen a hétvégén soron kívüli itthonlevés esete forgott fenn, valami szülinapra hivatkozva, ami tényleg volt és jól telt. Én gondoltam az apukámra erősen, ő meg rám. Virággal várt haza a munkából a siserehad Gergő vezetésével, emailben, és egyéb csatornákon dőltek a kedves sorok. 

Csütörtök éjjel két Eyal Golan bulin is voltam, ami kifejezetten jól összegezte ezt a 41-es évszámot. Egyszer nem lett volna elég a műsor, azt hiszem. Két esküvőn jártunk északon, hallottunk más zenekarokat is, ami külön élmény nekem.

Pénteken elég fáradtan érkeztem a munkába, de az elején volt idő belerázódni a dolgokba, mert nem volt ezer vendég, mint szokott. Mintha tudták volna, hogy hét helyett kivételesen fél tízre jövök, addig helyettesített a kék szemű mosolygos Liat. A jógázó női csoporton kívül mindenki kivárt és csak utánam érkeztek szépen folydogálva, miközben mi szorgalmasan még egy próbát is lebonyolítottunk kerti zene címen Nitzannal és Gergővel. 

A kioszk újdonsága a kizárólag gyümölcs alapú jégkrém. Minden gyerek fel van villanyozva és nagy örömmel próbálgatják melyik a legfinomabb. 

A kioszk egész héten jól üzemelt, a hagyományosan gyengébb szerda reggel is hirtelen vendégekkel volt tele. Eddig ez volt a lazulós pakolni is van idő nap, ilyenkor lehetett előkészülni a csütörtöki erős és a pénteki nagyon erős forgalomra. 

Múlt hét végén is voltak itthon a nagyok, akik fáradtan érkeztek és sokat gépeztek ugyan, de keveset akartak velünk kirándulni, sőt a tengerre egyáltalán nem jöttek. Azt éreztem, hogy milyen szerencse, hogy legalább tv nincs, mert így is túl sok képernyő fölé meredő arcot láttam. Mi azért Gergővel és Esztivel elmentünk a tengerre Asdodba, ahol Maliékkal is találkoztunk. 

Gergő és Eszti tengeri kajakkal is szórakoztatta magát, én csak nagyot úsztam a hullámoktól mentes kristálytiszta tengerben. Vendégnapozónk is volt, hisz Mirka a nagyokat helyettesítve lelkesen jött velünk mindenhova. Mosogatott a kioszkban, fotózott ételt, italt, kenyérünnepet, vágot citromot vékony szeletekbe, sétált és pihent.

A hét elején meglátogattuk Maliékat az otthonukban, ami mindig nagy élmény. Saját kezük munkáját dícsérő házuk, okosan, izlésesen kialakított kertjük és a végében elterülő szántóföld nyugalmas érzéssel tölt el minket. Varázslatosan helyes az egész család is, ami nagyon vonzóvá teszi őket.  Újdonság volt náluk, hogy találtak egy kaukázusi juhászkutyát, aki ugyan még kis bébi, de már most lehet látni, hogy igaziból nem is kutya, hanem mackó. Szereztek neki helyet északon, ahol nyájra fog vigyázni. Nagyobb korában azt hiszem nem örültem volna, ha a gyerekekkel váratlanul találkozik, most azonban kedvesen élvezte, hogy nyúzzák. 

Ezen a bizonyos héten Lag baomert is ünnepelt az ország, minden kertben hatalmas tábortüzek gyúltak. Mi azonban Gergőel és Esztivel egy másik ünnepen vettünk részt. 

Mikor Gergő Eyal Golan zenekaros rendezvényre megy játszani sosem tudja mi a koncert apropója. A gyerekek ha velünk tartanak végig az úton találgatnak, izgulnak, mert más egy bat mitzva,  bar mitzvo és más egy esküvő mind hangulatban mind külsőségekben. Azt hiszem a szülinapokat jobban élvezik, hiszen az pontosan az ő korosztályuk. Ezuttal egy megható Bat Mitzvaba csöppentünk. 

12 évvel ezelőtt rázta meg az izraeli társadalmat egy végzetes tévedés, ami egy tápszergyártó cégnél történt. A végeredmény néhány halálos áldozat, és sok központi idegrendszerben visszafordíthatatlan elváltozást szenvedett csecsemő. Rengeteg kisebb nagyobb mértékben sérült érintett gyermek. Az életben maradt gyerekek mostanában lépnek serdülő korba. 

Az ünnepelt öt hónapos volt, mikor kiderült, hogy baj van. Hosszú és fájdalmas utat járt be a család minden tagja. A terápiák hosszú órái arra voltak elgendőek, hogy percekre sikerül egy-egy helyzetet önállóan megtartani. Önellátó életformához ez persze nem elegendő. A bat mitzva a lányok 12. szülinapja. Manapság ez már korántsem a férjhezmenés kezdőpontja, de mindenképpen beavatás, felvétel a nők csoportjába. Az ifjú hölgy most lehetne egy szeleburdi kamasz, aki nyargal a teremben szélsebesen, de nem teszi. A család és a barátok, akik közül többen kerekes székkel érkeztek, lelkesen ünnepeltek, és boldogan élvezték a koncertet az első hangtól az utolsóig. 

Megrázó volt szembesülni azzal, hogy bármikor eltörhet ez a vékony kis dolog, amit egészségnek hívnak, hiszen ezek a gyerekek mind egészségesen születtek, és nagy eséllyel kutya bajuk nem lenne, ha anyatejet kaptak volna, vagy legalább nem egyféle tápszerrel táplálták volna őket. 

Csöppet sem bántam, hogy Eszti pont erre az ünnepségre jutott el. Azt hiszem az anyatejes táplálás előnyeiről eddig is egészen sokat tudott zsenge kora ellenére, de most egy erős bevésés történt azt hiszem. Jót és hasznosan beszélgettünk mindenféle kapcsolódó dologról. Ő kérdezett mi pedig válaszoltunk, ahogy ez már lenni szokott a családban. Fantasztikus, hogy milyen szerteágazóan vetődnek fel ilyenkor a témák. A gyerekek kérdéseinél nem kell jobb vezérfonál egy informális előadáshoz talán.

Sári színház érettségije volt a csemege a héten. Pontosabban ez az érettségi előtti próba érettségi volt, ami nyilvános főpróbának is nevezhető. Párbeszédeket választottak maguknak a szereplők, amiken különböző módokon egy egész éven át dolgoztak. A karakterek tanulmányozása, megformálása mellett hosszú beadandó dolgozatot is kellett írni, valamint szóbeli vizsgát tenni. 

A szövegtanulás egy kis lehetletnyi memória gyakorlatnak tűnt csak ezekhez képest. Remek jelenteket láthattunk, lehet mondani, hogy nem hiába járnak ezek a gyerekek a színház fakultánsra. Voltak vicces és szívbemarkoló pillanatok. 

Sárit színpadon látni mindig nagy élmény! Bepillantás valamibe, amit tőlünk is elzárva tart. Az átváltozás képessége, a megformálás mikéntje, a külső szemmel ilyenkor elcsíphető jelenése. Tűzpiros magassarkúban, pisztollyal a kezében, sírva, dohányozva, kétségbeesve, nálánál nehezebb tetemet földön húzva, partnerével kivállóan együttműködve, alaposan felkészülve. A siker pedig nem maradt el. A másnapi érettségi jó eredményéhez kétség sem fért. Ami ennél is fontosabb talán, hogy láttuk őt a csoportban, a lakótársakkal, a barátokkal, a tanáraival, vagyis az ottani életében. Vidám, kivirult gyönyörű és okos kis nőt láttunk ide oda libbenni. 

Ezen a héten sem maradunk tétlenek. Ábel és Sára matematikából érettségiznek. Eszti az iskolazenekarok koncertjén szerepel, Noé kirándulni megy az osztállyal, Gergő szokás szerint koncertezik néhányszor, én pedig főzöm a kávét, kenem a szendvicset és facsarom a zöldség és gyümölcsleveket.

Eszti és Kama elmélyülten dolgoztak egy maketten, ami a falunkat ábrázolja. A feladathoz kapcsolódó kérdéssor mentén fel kellett dolgozni a falu történetét is egy negyedikes gyerek szintjének megfeleően. Legjobb megoldásnak az tűnt, ha azoknál érdeklődnek, akik itt voltak a falu életének kezdő pillanatában, mert errefelé ez is lehetséges. Kamá ebben kevéssé mutatkozott aktívnak így én kísértem el Esztit Kenyeresékhez, ahol jót beszélgettünk mindenféléről, nem szorítkoztunk a falu alapításra. Pont azokban a napokban zajlott az etióp származású fiatalok tüntetése, így téma volt a bevándorlás, kulturális sokszínűség, jobboldali kormány újraválasztása, vagy a természet rovására terjeszkedő vallásos város a közelünkben.

A jövőbe tekintve aktív nyarat látok, szerencsére nem esünk ki a gyakorlatból, idén is festhetünk lakást és kezdhetek kertrendezésbe. Gergő kedvére fúrhat polcokat, és rakosgathatja, cipelheti, csomagolhatja, hangoltathatja, csavarozhatja szét és össze. Költözünk újra, utilaput ugyan nem kötünk hozzá, mert csak a falun belül megyünk arrébb pár száz métert. 

Kicsit nagyobb, egy szobával és terasszal több, a szintén nagyobb kertben pedig fák is vannak, vagyis a hiányzó részek kerülnek kitöltésre. Közelebb leszünk Kamáékhoz, és Ábel falubeli barátaihoz, a kerámiához, a teniszpályákhoz és távolabb kerülünk Eitantól vagyis Danatól, vagyis a kioszktól,  a kis bolttól és az ifjúsági mozgalom klubjától.

A kirándulások sem maradnak el, bár a sárguló tarlók, meredező bogáncsok már korántsem ugyanazt az üde felfrissülést adják, mint a harsogó zöldek, de örülünk a nyárnak is, a dombok így is szépek.

Minden learatva, bálákba rakva, pedig nemrég még haragos zöld kalászok lengtek a szélben. Folytatjuk a Svil Izraelt, egyre távolabb autózva és sétálva az otthonunktól.

Újabb iskola mentes hét eleje várható jövő héten. Lezárul lassan a tényleges tanulással töltött iskolai időszak. Filmnézés, kirándulás, készülődés az év végi műsorra, ezzel telik majd a maradék iskola idő, a kicsiknél. Kár, hogy be kell menni egyaltalán. A nagyoknak persze érettségi érettségi hátán, de aztán vége a középiskola legnehezebb évének. 

Kezdődik nemsokára a vakáció, amit mi kevésbé várunk, hisz elmennek tőlünk, de ők érthetően készülődnek, ahogy a gólyáktól látták.