"Mit is ír a hogyishívják?"

És persze, hogy sikerült neki, amire vágyott, amitől tartott, hogy talán nem lehet majd, amiről nyilván tudta, hogy nincs rátermettebb és alkalmasabb a csoportban, akármilyen fellengzősen is hangzik!

Naná, hogy Sárinak! Pont neki ne teljesülne a megérdemelt, vagy kiérdemelt? 

Hát persze, hogy a rendezés! 

A színház fakultáció utolsó éves követelményébe két színdarab előállítása szerepel díszlettel, jelmezzel, rendezéssel, színészekkel, önállóan választott darabbal. Sáriék majd megbírkóznak az új tanárral is nyilván, aki vette a fáradtságot és megnézte magának a csapat ezévi érettségi vizsga előadását. Az eddig velük dolgozó tanár év végén leköszön. Megkezdi ősszel a hét évenként esedékes fizetett szabadságát, ami alatt a pedagógus maga tanulhat, ami igazán karakán ajánlat az állam részéről, miután a tandíjat is megfinanszírozza a pedagógusának. 

Sári tehát rendezni fog, van társulata, ami a csoportjuk felezésével jött létre. Izgalom és bizsergés arra gondolni, hogyan bírkózik majd meg a feladattal. 

Ebben az évben is, csakúgy, mint tavaly egészen sok előadást láthattak a jeruzsálemi színházban. A legutóbbi a darab előtt még külön foglalkozás keretében bejárták a hatalmas épületet pincétől padlásig, öltözőstül, jelmeztárastul. 

Hihetetlen arra gondolni, hogy ez a kis nőszemély színdarabokat olvas, néz, dialógusokat ír héberül! Ki sem látszik a színházból jószerivel, élvezettel lubickol benne. Micsoda remek dolog, hogy ebből is lehet érettségizni!

Eszti az elmúlt napok másik nagy tapasztaltja, aki egy 300 fős zenekarban is megállta a helyét a Megyei zeneiskolások találkozóján, ami egy igazi fesztivál volt a közeli kibutzban nagyszínpaddal, kis csoportos bemutatóval, korcsoportos előadással és tűző napsütéssel.

A tanítás után főpróba majd előadás következett. Mi jó időben érkeztünk és komolyan vettük, hogy csak két fő részére szólt a meghívás a zeneiskola részéről. mi voltunk természetesen az egyetlen ilyen komolyan vevős család. Mi Noét a Live nevű zenekészítő program felügyeletére bízva engedelmesen itthonhagytuk, amit utólag nagyon sajnálok. 

Eszti sugárzó arccal és nyakba akasztott szakszofonnal süvített fel alá az előadás helyszínnül szolgáló kertben, miközben minden adandó alkalommal elismételtem neki, hogy legalább a kupakot tegye rá a fúvókára, nehogy a koncert előtt eltörjön a nád, de ennél nagyobb volt a feldobottság, minthogy ilyen apró cseprő ügyekkel foglalkozni tudjon. 

Akkor nyugodtam meg, mikor láttam, hogy a koncert előtti állapotban ő legalább rendeltetésszerűen használja a hangszerét. Láttam fuvolára és trombonra támaszkodó, padról trombitával leeső tanulót, guruló pergődobot, fűbe fektetett klarinétot, székhez csapódó szakszofont.

Mire megkezdődik az előadás persze minden elrendeződik, és megszólal, ahogy kell, a taps is dördül a darabok végén őszinte elismeréssel. 

Az előadás lenyűgöző! Eszti nagyon ügyes és, ha ez nem lenne elég, sugárzóan gyönyörű!

Ábel az elmúlt időszakban remek rajzokat készített, amiknek a témaválasztása nem az életigenlő szivárvány és napsütés ugyan, de a kivitelezés elég igényes így be is jelentettem az einstandot a képekre. Választ nem kaptam egyértelműen, de nemsokára veszek kereteket, ezzel el is dől a dolog szerintem. Mindenféle szempontból gyűjtöm az eredeti Barczákat.

Noé nagy lendülettel veti bele magát minden nap a különböző elektronikus zenei stílusokban egy egy újabb zeneszerzés reményében és alakulnak is a dolgok, bár lehet mondani, hogy a rohamos fejlődés lelassult, ami nagyon bosszantja. Iskolai ügyei is bosszantják, leadandó házi dolgozat, év végi témazárók, de veszi az akadályokat szépen sorban és kiderült, hogy teniszezni is szeret.

Jonatán, Dana legidősebb gyereke a tenisz edzőnk, Gergő roham léptekkel fejlődik a játéktechnika terén, de Eszti és Noé sem rest, ha egy egy trükköt meg lehet tanulni. 

Szert tettünk egy görkorcsolyára is, amit Noé és Eszti felváltva használnak, rajtuk kívül Gergőnek is van kereke, így aztán felmerült a görhoki emléke abból a bizonyos Maros utcai életből. Lenne kiből összeállítani egy helyi csapatot. 

Maliékkal újra voltunk tengepartozni. Míg én hullám mintát tanultam horgolni, Eszti és Gergő beleszerettek a Boogieba, ami nem más, mint egy robosztusabb hullámszörf, amivel remekül siklanak a habokban.

A kioszkban folyik az élet és a nagy hőség ellenére is volt vendég a héten pont annyi amennyinek enni és inni tudtunk adni. Felkerült az étlapra a hideg meggyleves, valamint a tzatziki is. Hosszabb kihagyás után Dana szülei is felbukkantak a kerthelyiségben, eddig felváltva voltak világot látni, most jó volt újra találkozni velük.

Péntek reggel Emő is meglepett minket, így ezen a héten vele együtt lehetett kenyér ünnepet tartani, aztán pedig gyapjúból fonalat sodorni, dumálni, fogócskázni, enni, inni, lenni.

Múlt hét végén Anna, Robi és az angyali Kastel gyerekek társaságában csaptunk autós kirándulást újabb lovagvárakat derítve fel, amik nemzeti parkokba esnek, majd korzóztunk Herzelya kikötőjében jóllakottan vidáman és elégedetten. 

Koncertek is voltak, még strand színpados fellépés is akadt közöttük, ami a tomboló melegben teljesen érthető. Már látom a koncertnaptárban, hogy erre lesz még példa. Filmzene és felvétel is készült az elmúlt időszakban és ez volt a nyugalmas periódus, most jön még csak a csúcsrajáratás hónapja!

A moshavban lezajlott a kedvenc ünnepem, a Shavuot, amiben nem az a legjobb, hogy traktorhoz kötött utánfutón viszik a gyerekeket faluszerte, bár az is elég vonzó. Rengeteg ötletes asztalka került a zöld gyepre, ahol különböző dolgokkal lehetett elfoglalnia magát az érdeklődőknek, mint illatzsák készítés, kollektív faluszőnyeg horgolás, zöldségszobor készítés, óriás szappanbuborék röptetés és egyéb izgalmas dolog. Volt kölyökkutya simogató, mulatságos előadás a falu felnőtteiből rögtönzött társulat jóvóltából, meghívott tánccsoport és Eszti kedvence a szappanos csúzda is működésbe lépett. 

Volt közös Terült terülj asztalkám, amire minden házból került valami finom falat. Volt alkalom tapsolni és éljenezni, meghatódni is. Az idei újszülöttek megkapták a falu emblémájával ellátott polójukat, az óvoda kiscsoportosai táncoltak, majd az ifjúsági szervezet 13-18 éves madrichjai hátizsákot, bográcsot kaptak a közösségtől a gyerekek számára minden héten tartott foglalkozásba fektetett munkájuk elismerésének okán. 

Ráfordulunk az év végi hajrára, próbák, érettségik, dolgozatok, koncertek, kávék, kirándulások, és búcsúzás az elemitől vannak a közeljövőben programon. 

Születésnapok is lesznek, ami szintén az idő múlására emlékeztetnek bennünket és alkalmat adnak az egyébként sem átlagos önfeledtségünk növelésére.