10 hét

Pontosan ennyi telt el az utolsó bejegyzés óta. A nemzetközinek mondható nyár eltelt és az utazások, túrák, táborok, koncertek sokasága után itt van az ősz a nyakunkon. Iskolakezdéssel, beszerzendő tankönyvekkel, füzetcsomagokkal, kollegistákkal, beiratkozással, szülői értekezletekkel. Még minden mozdulat takarékos kell legyen, mert meleg van, magas a páratartalom, még kopár minden és porosan várja a frissitő esőt. 

A homokviharban teliholdnak tűnő nap tökéletes formáját bámulva arra gondoltam milyen illékony egy egy időszak az életünkben. Nemrég még csak terv volt egy túra, amire már nem is emlékszem pontosan, pedig minden percét igyekeztem bevésni, mert különleges volt és gyönyörű. Nemrég számoltuk a napokat mikor látjuk őket újra, aztán találkoztunk és már megint várjuk őket, mert már régesrégen beköltöztek a kollégiumba. Nemrég még izgalomal gondoltunk rá, hogyan lesz pontosan az iskolabusz ami a házunktól a városba viszi, mára mosolyogva, kvázi barátként intünk a sofőrnek, aki hozza, viszi. Nemrég készültünk a meggyőző beszélgetésre, hogy a saját apja taníthassa szaxofonozni magántanárként és járhasson tovább a zenekar próbáira, mára tudjuk, hogy nem csak az iskola zenekarában, de a megyei iskolák zenekarában is fúj. Nemrég irigykedve figyeltük a barátnőt, aki nyújtógyakorlatokat mutatott, mostanra ő is jár akrobatikára. Nemrég viccből megosztottam a Tartuffe héber kiadásának boritóját, mára szinte biztos, hogy azt rendezi meg. Nemrég azon drukkoltam, hogy a fesztivál beváltsa a hozzá fűzött reményeket, mára tudjuk, hogy felejthetetlen élmény. 

Nemrég még el sem tudtuk képzelni miféle tantárgyakat tanítanak errefelé egy művészeti iskolában, mára tudjuk, hogy a rock történelem, vagy Shakespeare színháza jól megfér a digitális fényképezéssel és a zeneelmélettel illetve az arabbal egy órarendben. A falra szögelve lóg az iskola saját kiadású naptára, mintha mindig ott lett volna. Nemrég tervezgettük csak melyik szobában hogyan helyezzük el a mit, mára belaktuk a fészket, ami még távolról sincs kész, hisz polcok és fiókok hiányoznak égetően. Nemrég még csak óvatosan be-be lesve figyeltem az új kertet, mára tudom mennyi munka fér még bele. Nemrég még minden nap koncert követett koncertet, mostanra már látjuk, ha nem is holnap, de nemsokára meg lehet pihenni, nem kell egyik színpadra sem fölkapaszkodni. Nemrég még csukott spalettája jelezte, hogy zárva van, ma már a második hét is eltelt benne törzsvendégekkel, kávéval, kenyérrel, velem. Nemrég még csomagoltunk, elhelyeztünk és izgultunk, mi vár ránk, ha elhagyjuk az ottot az ittért, mára otthon vagyunk.

Folytatódjon a mese, igyekszem továbbra is betölteni a krónikás szerepét. Elöttünk már egész közel a friss, új év, 5776.

Számvetéssel búcsúztatjuk az évet, ünnepi vacsorával és játékkal, alaposan mézbe mártjuk majd az almát, az eddig mindig bevált. Jöjjön hát, lássuk mi vár ránk!