Beszámoló

Bariék látogatása egybeforrt az "októberi sajnálatos események" évfordulójával. Idén is megkapták az 1956-os szobát, mint tavaly, és a gyerekek idén is dőltek a röhögéstől, a felnőttek nem különben. Alaposan kimerítették az önálló vendég fogalmát. Volt autójuk és terveik, nem szorultak tanácsokra különösebben, jöttek-mentek. Együtt is voltunk persze itt ott, a nagy felfedező utunkat a homokvihar és az eső szabta csak át. Belefolytak persze a családi dolgokba is. Katica book reportot írt Noéval, aki arabul taníttotta Barit, aki edzésre fuvarozta Esztit, aki társasjátékot készített nekik. Hathatós közreműködésükkel életünkben először várhattuk a külhonból érkező Gergőt az itteni reptéren.

Annyira bizalmas volt a viszony, hogy egyszercsak elmentek négyesben a régóta áhított Vidámparkba is. Amikor a végén összetalálkoztam velük négyen vihogtak egymás szavába vágva. 

Míg ők odabent voltak mi Gábornak mutattuk meg azt a Jaffót, amit mi ismerünk. Együtt piknikeztünk aztán a szabadban és érzékeny búcsút vettünk Bariéktól.

Gáborral a megvalósult álom című programba vágtunk bele. Sikerült 20 év után visszajutni Árecbe. Igaz az álomban a fiak és unokák is szerepeltek, a megvalósulásban meg csak beszéltünk róluk, de mégis több volt ez, mint a semmi. Mi is turistává avanzsáltunk bár eredeti formánkat is megtartottuk. Így Eyal Golán koncerttől kezdve a jeruzsálemi óvároson, múzeumokon át Holt tenger,  Kumran, Ein Gedi, Caesarea, Beit Guvrin és a szomszédos falu kézműves serfőzdéje is mind kipipálódott. Gábor egyik programból a másikba csöppent. Nem minden volt centire pontosan megtervezve, és ha úgy is lett volna, akkor sem lehetett volna jobb és kerekebb a látogatás, mert biztos nem tudtuk volna elintézni, hogy jurtát építhessen, ami véletlenül adódott, ahogy a kioszkban hirtelen keletkezett zenekar is egész rendhagyó volt, miután olyanok is érkeztek véletlenül, akik nem szoktak, viszont kiválló muzsikusok. Az sem szokványos, hogy az ember a nézőtér helyett, helyhiány miatt a színpadon foglal helyet izrael jelenleg leghíresebb énekesének koncertjén. Hab volt a tortán, hogy Emő vállalt velünk egy napot a sivatagban. Csodálatos helyeken jártunk, minden kérdésre választ kaptunk, jót sétáltunk, egyesek fürödtek is természetes medencében friss esővizben, ami a sivatagban nem mindennapos lehetőség. Jó volt részese lenni ennek a szentimentális utazasnak. Aztán Gábor is elment és most egy pár napig csak magunk vagyunk.
Gergő tegnap gyorsan koncertezett Eilaton is, ami azért is jó, mert olyankor legalább ő találkozik Misivel, aki egyelőre egészen Délen lakik. Mondhatni minden a szokásos mederben zajlik, kivéve ami nem. Találkozások lehetnek meglepőek is. A szerencsések láthatták Bendét, aki egyszercsak besétált Sáriék próbájára, mint a cionista kongresszusra érkezett vendég. A HaNoár Hatzioni kötelékébe tartozik, csakúgy mint a gyerekeink. Igaz ő vezető beosztásban van a szervezetben Budapesten, a gyerekeink pedig a szervezet itteni fiókintézményében, kollégiumában laknak Jeruzsálemben, de a lényeg, hogy mindannyiuk meglepetésére ott tébláboltak együtt, ami már évek óta nem esett meg velük. Ez például nem a szokásos meder, pedig valaha az volt.

Sári elutazott, majd hazatért Torinoból, ahol egy nemzetközi zenei találkozón vett részt, mint énekes. A kollégium öt fős zenekara vágott neki az útnak, ők képviselték Izraelt. A 10 napos találkozón minden zenekar bemutatkozott, majd összekeverték a csapatokat és nemzetközi egységeket képeztek belőlük. Ebben az új felállásban argentin, olasz, német, szerb, izraeli (magyar) kooperációban aztán két számot írtak közösen és egy néma filmhez készítettek 20 percnyi zenét. Más csoportok más részét csinálták a filmnek és más számokat írtak. Voltak játékok és városnézés és nemzeti estek is. Csak úgy ömlött belőle a sok történet, úgy tűnik remekül érezte magát. Mi nagyon reménykedünk benne, hogy ugyan eddig sosem hallhattuk élőben énekelni, talán egyszer meghív bennünket valahova. Őt már mindenesetre úgy tűnik küldik Berlinbe is januárban, a következő állomására a nemzetközi zenei találkozónak. Tavasszal aztán itt lesz a folytatás, nyár elején pedig Portugáliában adnak egymásnak randevút a fiatalok, akik mind jópár évvel idősebbek Sárinál.
A kioszkban zajlik az élet, törzsvendégek ismerkedtek a különleges magyar latogatókkal, mondhatni magyar simogatót rendeztünk be nekik, a mi vendégeink pedig közelről nézhettek nem átlagos izraeli lakosokat. Gali és kislánya Alma, akik egy napot sem mulasztanak el a kioszk nyitvatartásából szokásukhoz híven rendre megjelentek. Gali lelkesen tanul a mi anyanyelvünkön, Alma pedig öt hónapos létére rögtön olvasni tanul magyarul a népek közötti barátság jegyében.

Gergő megjárta Budapestet is, visszarepült a kamaszkorába egyenesen. Remekül érezte magát a Ladánybene zenekar születésnapi koncertjén mind a színpadon mind a backstage-ben. Ráadásként minden egyenesági rokonnal is találkozott, ami azért lássuk be kamaszkorban is megesik.

Nalunk végérvényesen beköszöntött a tél. A zuhogó eső már nem elszigetelt jelenség. Túl van az ország az első sokkon, leszakadt daru, leomló fal, autókon landolt letört faágak, megáradt folyók, utcákat elárasztó esővíz, leszakadt elektromos vezeték okán másfél napig áram nélkül maradt lakosok, beázott lakások, boltok. Nálunk csak a kert zöldült ki a sok víztől, ami nagyon mutatós. Itt ritka az aljnövényzet, ezért mikor télen hirtelen előbukkan olyan csodálatosan hat, hogy nem is értem hogy voltunk meg nélküle. Persze mikor elmúlik, kifakul az a jele annak, hogy újra meleg van, amit szintén határtalanul élvezünk. Most narancsot eszünk mandarinnal és ezeket is isszuk, mert roskadoznak a fák a kertben és kénytelenek vagyunk segíteni rajtuk. Ma kiderült, hogy van orgona bokor is, amin megjelentek az első bimbók. Ez a kert tele van ajándékokkal és meglepetésekkel. Pont, mint a családom.