Marty McFly, vipera tetem, kokain a hodályban, munkaruhák a szélben

Kulcsszavas tanulás. Ez a legfontosabb műsorszám manapság kicsiny otthonunkban. Ábel és Sári ellentétben a kicsikkel nem tud észrevétlenül készülni a közelgő osztályozó vizsgákra. Kénytelenek könyvekkel és internettel körülrakni becses személyüket, tollak, ceruzák, hevernek összegyűrt papírokkal egyetemben körülöttük. Néha rohamot kapnak és türelmetlenül sorolják miért is lehetetlen felkészülni az egész éves anyagból miközben itt is tisztességesen kell teljesíteni. Ábel három tantárgyból tesz érettségi szerű vizsgát itt, héberül és talán egy részét angolul, ami nem nagy segítség, hiszen az sem az anyanyelve neki. Felváltva támogatjuk és segítjük őket Gergővel, amiben lehet, de az a tapasztalatom, hogy ötletet, technikát lehet átadni leginkább. A nehezebb részét nekik kell végigcsinálni. Nekik lesz a sok apró szemcse a fejükben, amiből összeáll a kép, nekik lesz a remegés a gyomrukban a vizsga előtti napokon, sőt már néha most is. Nem irigylem őket. Néha dühős vagyok a kis hitűségükért, hiszen emlékszem mennyi mindent lehet és kell néha megtanulni, néha a szívem hasad meg, hogy szegényeknek milyen nehéz, néha meg azt érzem ez a lehető legtermészetesebb helyzet, néha azt most a legjobb nekik, ennél csak nehezebb dolgok jönnek majd az életben. De jó lenne előrefutni, látni engedni nekik, hogy minden rendben lesz. Megszerezni Marty gördeszkáját, Doki segítségével előre küldeni őket és kész is van. Addig is amíg ezt nem lehet szorgosan állok rendelkezésre. A kicsikkel bujtatott módon mesébe ágyazva át lehet szaladni a tananyagon. Ha ügyes az ember észre sem veszik, maguk akadnak a feldobált témák közül bármire ami mind hasznos és jó alkalom a rögzítésre. Nem kapcsol be a fehér lepedős effekt, ami akadályozza a megjegyzést, mert nem tudják, hogy hárítani kell. Csak mesélünk, beszélgetünk, levelet írnak, játszunk, megfigyelünk. Igényel egy kis felnőtt kreativitást, fárasztó is néha, de azért sokkal könnyebb szerep, mint az ellenőré, aki rákérdez az összefüggésekre, kikeresteti a nem világos kifejezés értelmét és pótoltatja a hiányosságokat, újraszámoltatja az elcseszerintett példát.
Ha tehetném egész nap járnám az erdőt és mezőt. Visszatarthatatlanul sárgul a vidék, eltűntek a harapós zöldek, hervadnak a színpompás virágok, kiszárad a csermely. Szeretem a tömény "jugoszlávia szagot" a nyári szellőt a kék eget. Élvezem a változatosságot akkor is ha az tulajdonképp halál. A lábaimba áramló kilométerek kinyitják a tüdőmet, fejemet. Élvezem a fáradtságát a menésnek. Szabadon szeretek lenni. Jártunkban keltünkben látunk érdekes dolgokat, növényeket, állatokat. Ma vadon legelésző lovakkal és tehenekkel találkoztunk, pár napja vipera tetemet találtunk az úton, a gyerekek skorpiót figyelgettek. A kertünkben új virágok nyíltak, átadták a helyüket a turmuszok, új tulipánok bújtak elő, és más még számomra ismeretlen szépségek.
Munka is van, nem is kevés. A babák egyre rendezettebben járnak, "picipaci" nemsokára bölcsis lesz, addig is nálam gyakorolják vele heti 5 nap a 8-4ig tartó munkaidőt, "elnök úr" kétszer jön egy héten két óra és 7 óra hosszan. "Picipaci" erősen féltékeny a kizárólagosság megszűnése okán, de haladunk a helyzetben. Mindenesetre a szerdai nap a legnehezebb, de már csak kettő ilyen van hátra összesen. Gergő nehéz napja is a szerda lett, ilyenkor megy az iskolába csoportos szaxofon, fuvola és furulya órát tartani. 9 fiúcska szaxofonnal az például egészen lemeríti az elemeket azt állítja.
Pénteken reggel a birkáknál is nehéz nap volt. Helyettesítettem Gergőt, már reggel hatkor söpörtem és etettem. Oltást is kaptak, szám szerint 84-en, ehhez egy szűk helyre tereltük össze a delikvenseket. Közben a Rawhide-t dudorásztam a Blues Brothersből. Aztán jött a móka. Áttereltük a juhokat egy másik kutricába, hogy egy hatalmas markoló kilapátolhassa az összegyűlt szart az akolból. Szép látvány és nem utolsó szag élmény, ám engem lenyűgözött a gép kecses fordulékonysága. Kicsit erősebben drukkoltam volna a srácnak,  hogy mindenhonnan kiemelje a fekete halmokat, ha tudom, hogy a szűk helyekről majd nekem kell kézi erővel lapáttal, csákánnyal kirobbantani a megkövesedett trágyát. Háziasszonyukkal gyöngyöző homlokkal, de vidáman dolgoztunk. Próbáltam az állam alapítás, a közelgő függetlenség napja alkalmából nézni a dolgot. Így hajlongtak és küzdöttek az első telepesek, nők is szép számmal, hogy megteremtsék a virágzó mezőgazdaság alapjait gondoltam serényen. Bevált. Vége lett, volt szar, nincs szar. Gumikesztyűt húztunk, mésszel hintettük be az egész területet. Olyan volt az akol, mintha valaki kokainnal szórta volna be az egészet. Lépteink nyomán kis felhőkben szállt a por a levegőben. A birkák érthető módon kicsit idegenkedtek az újjávarázsolt helyszíntől, de végül betuszkoltuk őket, majd rögzítettük az új elválasztó rácsot, betereltük a második csapatot is, összesöpörtem a szénát és bevittem a nagy fehér kutyát is. Kattant a lakat és mehettem haza. Vártak a gyerekek helyesen. Irány a fürdőszoba,  mosás, mosakodással egybekötve, ahogy Indiában tanultam.  Fúj a szél egyfolytában, mióta találtam tollas ütőt, ez jár a fejembe miközben teregetek. Munkaruhák lobognak a szélben. Gergő birkászós gatyája, festős tréningje, fellépő inge. Szeretem a sokoldalúságát gondolom végig, miközben csipeszelek és végig simítom a ruháit, ha már őt épp nem lehet.