Káfé Táv

Adós vagyok egy történettel néhány eseménnyel, mert persze folyton történik velünk valami, de ha Misivel találkozunk akkor hirtelen még annál is több szokott történni, mint rendesen.
Misi már egy ideje katonaként éli az életét, innen nézve semennyire sem hasonlít azokra az élményekre amiket minden összeverődő férfitársaságban hallani, mint az izgalmas borzalom egyvelege. Ez nagy mázli, egyrészt, mert Misit szeretjük és nem akarjuk, hogy rossz legyen neki, másrészt a mi gyerekeink is egyszer katonák lesznek, így önös érdekből is figyelünk az élményeire. A nyári rohanásban, utazás okán nem találkoztunk egy ideje, így most mindannyian izgatottan készültünk a hétvégére. Az izgalomra persze más ok is volt, Ábelt elhívták a Szarvason megismert izraeli csoport találkozójára Tel Avivba. Hamar összekombináltam, hogy Misi és Ábel ügyesen össze tudnak találkozni a metropoliszban, gondolván így talán hatékonyabban közelítik meg mindketten Gergő esti fellépésének helyszínét Jeruzsálemben. Ábelt délelőtt 11 magasságában raktuk fel a vonatra Beit Shemeshben, feladatát tökéletesen végrehajtotta, vagyis utastársait nem zavarta, leszállt a megfelelő állomáson a városközpontban, megtalálta a találkozó helyszínét Izrael legnagyobb bevásárlóközpontjában, vagyis találkozott a haverjaival. Misi a vártnál később szabadult ki a bázisról, így nem az előre meghatározott időpontban, de sikeresen meglelték egymást adott ponton és együtt haladtak Jeruzsálem felé.

Mire megérkeztek a helyszínre alig kellett várni kicsit és megkezdődött a móka, vagyis a zenés előadás. A La Vache Quirit zenekar szolgáltatta a szakadozott jelenetek aláfestését. A szereplők táncoltak, énekeltek, hajmeresztő kunsztokkal, vicces jelenetekkel, zsonglőr mutatványokkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Maga a helyszín is izgalmas volt, hiszen az előadás egy kávézóban esett meg, ami építkezési állványzatból volt összerakva. Három emelet különböző helyiségeknek berendezve, ahol szimultán zajlottak események a zenére. Középen is volt színpad, de a zenészek egy emelvényen ültek oldalt.

Mi családilag már 4kor a helyszínre vonultunk, ott várakoztunk, olvastunk, ettünk, beszélgettünk, hangbeállást hajtottunk végre és volt persze aki állványzatot mászott hatig egyfolytában, illetve segédkezett egy szám próbájában.

Negyed hétkor elkezdődött a készülődés. Az addig szemetet gyűjtő lányról kiderült, hogy táncos, beszélgetőpartnerem álarcot és neccharisnyát húzott, gitározni és énekelni kezdett, egy kedves mosolyú nőci égő hullahopp karikát pörgetett a testén, Ádi a zenekar énekesnője dupla arcú lett és flitteres  alkalmi ruhába bújt, az arcfestő maga gólyalábra állt, a hely decens kinézetű főnöke dalra fakadt, majd a visszahúzódó fiatal pár bátran duettezett. A nézők elkezdtek özönleni, a hely lassan megtelt, a kaput jelképező szalag fölkerült a bejáratba, és amíg a zenekar kipihente a hangbeállás fáradalmait Gergővel színpadra léptem.

Az előadás kétszer ment le az este, telt házzal, a másodikra Misi és Ábel is befutottak. Mindannyian kitűnően szórakoztunk. Hazafele rajtunk kívül mindenki elszunnyadt a kocsiban, ami nem is csoda, éjjel egykor kászálódtunk ki, senkit nem kellett alvásra biztatni, ment az magától.