Március idusán

A februárnak egyszercsak vege lett, mint a botnak és jött a csacska március. Már az első napján volt izgalmas történés, amennyiben egy koncertet, vagy egy magára hagyott gyerekcsapatot, vagy egy budapesti látogatást izgalmas történésnek lehet nevezni. Ezek párhuzamosan zajlottak ugyanis velünk. A gyerekek otthon önállóan vacsoráztak, társasoztak, aludtak el négyesben, míg Gergő Beer Shevára utazott koncertezni, én pedig a reptéren válaszoltam a biztonsági kérdésekre útban Budapest felé.
A következő napok elég sűrűre sikerültek, a lényeg, hogy minden jól sült el és négy nap múlva már újra
 belesüppedhettünk a megnyugtató és csöppet sem unalmas hétköznapjainkba.
Volt vendégség és nagy esők, munka és szórakozás, játék és beszélgetések, olvasás és mosógép beüzemelés és sütő reklamáció, miszerint a két hete megrendeltnek illene megérkeznie és megérkezett.
Élvezem a modern háziasszonyok léha életét, isteni dolgokat főzök egyszerre több lángon, minden erőfeszítés nélkül tiszta minden ruha, sőt új gondolatok és tervek születnek folyamatosan megvalósulva.
A kertben lassan elnyíilik a tavasz, tulipánok, szellőrózsák, fürtös gyöngyikék, jáccintok hada vonul le lassan a színről és már új magok várnak a földben a kiteljesedésre.
A nagy esők után csillognak a hőn szeretett dombok, fényes minden levél, minden nap úgy hiszem most szép csak igazán és ez már régóta így van. Lassan tudom meg kell szeretnem kopáran, fénytelenül is, hisz a tavasz nem csak vidám tengerparti napokat hoz majd magával, hanem egy fájdalmas búcsút is a most még pompájában tetszelgő bujaságtól.
A hétköznapok ünnepel voltak kitömve, purim purim hátán. A nagyok kollégiumi és iskolai ünnepségen is voltak, a kicsik tréfás jelmezeikkel már az iskolai muri előtti este elmentek a barátaikhoz aludni. Mi Gergővel idén sem éreztünk késztetést, hogy beöltözzünk, ahogy tavaly sem tudott a szívemhez közel férkőzni ez az itteni jelmezezés. Azt nem mondhatom, hogy kimaradtam a buliból, hiszen Esztivel még a falusi rendezvényen is részt vettünk, ahol rengeteg bölcsist lehetett megtekinteni jelmezben, egyik helyesebb volt, mint a másik, sőt a szülők is komoly erőkkel vettek részt a beöltözésben. Megállapíthattuk, hogy a világnak ezen a részén kicsit kevesebb szó esik Eszter könyvéről, a nép megmeneküléséről, sőt Hámánt is főleg a hámántáska nevű sütemény okán ismerik a gyerekek. Igaz ami igaz nem voltunk megila olvasáson, de kivettük a részünket a kereplésből, és a szükségesnél több purimi gyerekdalt hallgattunk meg és énekeltünk el mindannyian.
Lassan beletanulunk, az odaát nem elterjedt édességes kis csomagok meglepetésszerű kapásába és adásába, ami itt nemzeti sport. Mi is számtalan ilyen olyan csomagot állítottunk össze és szállítottunk házhoz.
Északra ugyan nem jutottunk el, ahogy tervezgettük, de Tel- Avivig igen, Misi már várt minket Anitáéknál, jókat kacagtunk, ettünk, sétáltunk, játszottunk, jól szórakoztunk. Gergő aztán megkezdte az 500 kilométeres koncertkörútját, amin túllenni volt a legjobb, a zenélés része remek volt, csak az utazás gyötörte meg kissé a nem alvással kombinált változattal.
Aztán a purim is elmúlt és most lehet megint várni haza a nagyokat, akik osztálykirándulni mennek majd pár nap múlva, és lehet izgulni mit mondanak majd a kicsiknél a szintén közeli fogadó órán, és el lehet felejtkezni arról, hogy néha egy másik országból rakétákat lőnek ki, hisz csalánba nem üt a ménkü.