Természet(esen)

Az meteorológiai viszonyokról a hétköznapi életet bonyolító emberek is szeretnek tájékozódni. Van valamiféle igény a jövőbelátásra. Legalább egy picurkát engedtessen kikukucskálni a mostból! Legalább csak annyira, hogy mi lesz délután, éjjel, vagy holnap.
Kiszolgáltatva lenni az időjárásnak nem csak akkor lehet, ha az embernek nincs hol laknia, repülni szeretne, vetni készül, vagy maga választotta vándorútra kel. Vannak kérem alássan olyanok, akik példának okáért egy olyan kenyérüzletben dolgoznak, aminek a vendégei a kertben a szabad ég alatt ülnek. Egész héten képtelenség volt kinyitni a kioszkot. Hol a sivatagból érkező homokvihar, hol az eső, hol az erős szél akasztotta meg a hét rendes folyását. Folyamatos készenléti állapotban voltam. Nem tudtam megitélni mennyi árút kell beszerezni a pék részleg meg azt, hogy mennyi kenyérféléhez kell dagasztani. Tulajdonképpen szórakoztató volt a bizonytalanság, de azért egy hét elég volt belőle.
Még szerencse, hogy vannak más izgalmas dolgok is.

A középiskolai felvételi tényéről volt már szó, és eredményt még nem tudunk ugyan, de élmény volt hallgatni kivülről, hogy ügyesen teszi a dolgát a gyermek. A választott nótákban ugyan nem váta ki a bizottság a legjobb részeket, de nem baj, mi elégszer hallottuk itthon. További hozadéka a dolognak, hogy Noé megkezdte itteni első dob óráit, ami heti rendszerességgel ismétlődik. Nem olyan, mint mikor Somos Peti először leült vele és egyáltalán nem olyan, mint mikor Pusztai Csaba eltűnt vele a vastag párnázott ajtón túl. Azért a második órára belerázódtam és bizalmat szavaztam, csak másmilyen és kész. Bizonyára hasznos lesz és tanulságos, a tanuló számára mindenképp.
Eszti abbahagyta a varrásra járást, mert nagyon fárasztó még neki a két órás különóra a varrógépek zajában. A kerámia továbbra is folytatódik, gyűlnek is a használati tárgyak szép sorban.
Apró sikerek a mindennapok terén, hogy sikerül a tönkrement cipő helyett újat találni és az elromlott garanciális fülhallgatót is sikerült becserélni egy újra.

Kiderült, hogy a kapálás igenis igénybeveszi az ember hátát, ha nem elővigyázatosan tartja magát. Sikerült újraszabni az ágyások rendjét, és újabb virágokat tenni ide-oda.
Kultúra is fért a hétbe. Van új közös könyv, Jókai És mégis mozog a föld!-je után most Barabás András, vagyis Bari fordításában olvasunk P.G. Wodehouse-t. Az irodalom mellé zene is kell, így egyik egyik este Ábellel mentünk egy bar mitzvora, ahol Gergő zenélt, mi meg bámészkodtunk és hallgatóztunk. Két nappal később Sárit sikerült elcsalni Haifára egy bakáni táncházba, ahol ő ugyan nem táncolt, de Gergő viszont nagyon jókat fújt egy alkalmi formációval. Nagyot sétáltunk az eső áztatta városban, majd meghallgattuk Gergőt a helyi kongresszusi központban Eyal Golannal is.

Eszti újságot csinált hírekkel és hirdetésekkel, Sári pedig lankadatlan kerekíti, bodorítja, satírozza hol megrendelésre, hol a maga kedvére a papíron a formákat. Ábelt ha minden igaz sikerült rábeszélni, hogy ne a gitározást vonja meg magától a több tanulás reményében.

Még csak kezdődik a hét, ami erősen esősnek ígérkezik, vagyis újabb bizonytalan munkarendnek nézek elébe. Múlt héten a nem dolgozós napokkal végül mind történt valami. Voltunk Tel Avivban intézkedni röviden, de tengerparti sétával megfejelve. Még sosem láttam a tengert annyira magasan, mint akkor. A szörfösök látványába beleszédülve, szájamban sós homokot ropogtatva kapaszkodtam Gergőbe, hogy el ne fújjon a szél. 

Ma még a szemerkélés előtt gyorsan elmentünk kettesben kirándulni a közeli dombokra. Virágba birultak már rég a kedvenc helyeink a közelben, ideje volt meggyőződni róla, hogy még mindig tetszik.Vasárnap az ember legyen a családjával! Vagy legalább azzal a részevel, aki nincs "vasárnapi iskolában".