Félév vége (Sári, 14)

Hű de rég nem írtam! :) Majdnem egy hónapja! De múlt héten megkaptuk a féléves bizonyítványt. Először egy kicsit furcsa volt, eddig a Lauderbe jártam, és ott szöveges értékelést is kaptunk a jegyek mellé, úgyhogy szokatlan volt a pár soros táblázatban nézegetni a jegyeimet. Illetve a százalékaimat. Maga a bizonyítvány jól sikerült (oké, a matek nem lett a legjobb, és a biológia csak 70 valamennyi százalék körül volt) ahhoz képest hogy mennyire értem a hébert.

Kicsit elkeseredtem (nem is értem miért mondják hogy maximalista vagyok), na jó, kiadósan elkeseredtem, de beláttam hogy azért nem lehet MINDEN 100%.

Annak viszont nagyon örültem hogy design-on 100%-ot kaptam. Ami alatt legépeltem ezt a mondatot rájöttem hogy ez így nem teljesen érthető. Tehát.

A 9. évfolyamon heti egyszer van Fakt órád, ami azt jelenti hogy hetente egyszer az általad leginkább preferált (hoppá milyen emelkedett nyelven írok) hobbit csoportban űzöd néhány haverral. Lehet választani sport, művészetek, design, pszichológia, színház, mozi/film és science között. Ez a 9. évfolyamban csak heti egyszer van, mint egy kóstolóként, de 10.-ben már heti hat ilyen órád van. Szóval év elején választanom kellett, és miután kellően megfontoltam (először pszichológiára akartam menni, aztán színházra) rájöttem hogy bizony, ehhez nem mindegy hogy mennyire beszélek héberül. Miután rendkívül borzasztóan érzem magam ha héberül kell beszélnem (idegesít az akcentusom, meg hogy minden szó után elordítják magukat az osztálytársaim, hogy úristen, de cuki akcentusod van, és ölelgetnek) és ha valaki héberül beszél hozzám annyira begörcsölök hogy megértsem (ok nélkül). Most már mindent értek. Oké majdnem mindent... A végén csak hebegtem össze-vissza, és átváltottam angolra. Szerencsére ez pár hónapja már megszűnt és majdnem mindenkivel héberül beszélek. Tehát elhatároztam hogy elmegyek a művészetekre. Amikor beléptem a terembe (a füzeteimet és a mappámat olyan erősen szorítottam „lányos zavaromban”, hogy utána még két napig sajogtak az ujjperceim...) a következő látvány fogadott: néhány fiú póló nélkül mászkál össze-vissza, és az egyik osztálytársam (azt a lányt eleve nem találtam szimpatikusnak, de itt beigazolódott a sejtésem hogy ez bizony kölcsönös) felsóhajt, és sugdolózni kezd a másik unszimpatikus csajjal az osztályból, miközben meredten rám néz, a látszatát sem fenntartva annak hogy nem engem beszél ki épp nagy hévvel (azt hiszem már itt tudatosult bennem, hogy a világért se fogok idejárni).

Fene vinne el! csúszott ki halkan a számon, mielőtt megakadályozhattam volna.

Elfoglaltam az egyik széket jó messze mindenkitől, azt tettetve hogy egyáltalán nem vagyok zavarban (ááá, kicsit sem voltam), és szigorúan a füzetemre fordítva a tekintetem elkezdtem rajzolgatni, hogy kitöltsem a várakozás lassú, és kínos perceit. A tanár (mint a tanárok nagy része itt) késve érkezett, és kezdetét vette az óra. Végig kajákat rajzoltunk/festettünk/vágtunk ki (ezt többes számban írom, de én igazából a sarokban üldögélve annoying orange-okat rajzolgattam) amíg meg nem szólalt a csengő. Én gyorsan távoztam, és még visszapislantottam a teremre ahol a fiúk egymást locsolták nyakon festékkel, és a lányok visítozva dobálták őket ecsetekkel. Na ez utáni héten mentem design-ra, ahova néhány barátnőm járt. Ez tehát a rövid (?) sztorija annak hogy hogy kaptam 100%-ot design-on. Visszatérve a tanulnivalókra a többi óra sem volt könnyű, bár nem póló nélkül mászkáló festéklocsoló fiúkkal kellett megküzdeni, hanem a nyelvi akadályokkal. Mindent összevetve elég sokat tanultam, melóztam, izgultam az elmúlt félévben, és igen, nehéz volt, de most úgy érzem büszke lehetek magamra (oké, igen, a matekon, és a biológián kívül).

Néhányan azt merészelték mondani nekem az itteni haverjaim közül, hogy nekem könnyű, mert nem csinálok semmit. Hát ekkor úgy éreztem hogy elküldöm őket melegebb tájakra (persze magyarul), de erőt vettem magamon, és kedvesen elmagyaráztam nekik, hogy nagyon kíváncsi lennék az ő magyar bizonyítványukra négy hónap magyarországi tartózkodás után.

Amúgy élvezem a sulit, de hullafáradtan jövök haza minden nap, és ilyenkor nehéz rávennem magam hogy matekozzak, és a a magyar tananyaggal is haladjak (az utóbbit nem olyan régen kezdtem el).

És akkor még nem is gyakoroltam gitáron, nem festettem, nem olvastam ami ugye a három legjobb dolog kikapcsolódás gyanánt. Erre jön rá a peula tartás (hetente egyszer foglalkozást tartok 3 másik haverommal együtt a 3.-osoknak akik a moshavban laknak) peula megbeszélés, és előkészítés. Néha nagyon hasznos lenne egy olyan időnyerő amit Hermione használ a Harry Potter harmadik részében...