Szombaton fölkerekedtünk és szokás szerint jártunk egyet, ahogy pénteken is tettük, igaz akkor rövidebben tapostuk a zöldülő dombokat. Napi rutinszerű caplatásunk is megmaradt, egyszerűen nem lehet nem menni, mikor zöldül a határ, simogat a nap, és épp nem kell dolgozni. Hogy ezen kívül mi van?
A nagyok sorra megírták a negyedéves dolgozataikat, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindketten szépen teljesítettek. Szokás szerint Sári maximalista, Ábel laza hozzáállása és írásban gyengébb teljesítménye most is látszik, de az eredmények önmagukért beszélnek, jók a srácok mindketten. Remekelnek és boldogok úgy tűnik. A kisebbek szintén átestek a negyedéves beszámolókon, jól teljesítették az akadályokat. Az elemiben mindkét osztályfőnökkel találkoztunk, rendkívül meg vannak elégedve a gyerekeinkkel, ahogy mi is, így aztán kölcsönösen felvillanyoztuk egymást ez ügyben. Külön kiemelték a szociális készségeiket, intelligenciájukat, motiváltságukat, beilleszkedési képességüket, empátiájukat, szelídségüket, türelmüket. Tantárgyakra lebontva is szép eredményeik vannak, tanáraik egyöntetűen megdicsérték őket. A nagyokhoz majd csak kedden megyünk fogadóórára, így arról egyenlőre nem tudok beszámolni, igaz ott már most tudni a százalékban kifejezett eredményeket.
A hétköznapok a szokásos rendben telnek, vagyis 7 körül ébresztjük a gyerekeket, akik az esetek nagy részében már félig éberen fekszenek a takaró alatt. Öltözés, fésülködés után cipőt vesznek, és már le is lehet ülni a reggelihez, amit nagyjából fele-fele esetben készítünk felváltva. Menüben előkelő helyet foglal el a rántotta, és a kása, szeretik a müzlit, főleg amit magamnak választok, mert abban magok és gyümölcsdarabok vannak, ellentétben azzal amit ők választanak maguknak. A narancsszezon megkezdődött, így gyakran lehet inni friss narancslevet, de nagy a választék a teába rakható fűszernövényekből is, amik burjánzanak a teraszon elhelyezett ládákban és a kertben egyaránt. A napokban nagy sláger a gyerek kávé és persze a Chanuka itt van a nyakunkon így fánk is sokszor kerül az asztalra. Az uzsonna burekasz, csokis kifli az esetek nagyobbik részében, vagy valami perecféle, mazsolás kalács ezeket ugyanis megeszik a mellé csomagolt gyümölccsel, zöldséggel egyetemben. A sajtos és egyéb kenyereket egészben hazahozzák, vagyis hiába egészségesebb nem fogy el, tehát fölösleges eltékozolni az alapanyagokat, mikor itthon szívesen megeszik melegszendvics formájában vacsorakor. Ebéd minden nap frissen készül, zöldségfélék elsősorban rizs, kuszkusz, bulgur körettel,vagy főzelékféle formájában. Hetente kétszer biztosan kerül húsféle is az asztalra, ahogy tésztának is kell lennie minden héten. Az iskolából háromszor jönnek haza fél négykor, egyszer fél kettő, egyszer fél három magasságában a gyerekek. A legrövidebb nap a kedd, aznap kerül sor az ifjúsági szervezet foglalkozásaira, amit Eszti kitörő lelkesedéssel, Noé kiszámíthatatlan módon látogat. Noé esetében a csapat túlnyomó többsége lány, így ha fölmerül a leghalványabb lehetősége is annak, hogy nem lesz más fiú a foglalkozáson hazaiszkol. A többi fiú is ezt teszi, így sajnos már több alkalmat is elmulasztottak az egyébként izgalmas és érdekes együttlétekből, amiket Ábel és Sári korosztálya tart. A mi munkabeosztásunk változó, de nagyjából hetente három alkalommal vagyok hosszú napos, és egyszer rövid, egyszer pedig mindössze egy óra hosszan foglalkoztatva a bölcsiben. Gergő hetente egyszer szinte biztosan koncertezik, de előfordul, hogy egymást követő napokon, vagyis több alkalommal is játszik. Sorban jelentkeznek be újabb és újabb zenekarok, vagyis gyakorlatilag új műsort új műsor után tanul, vagyis nem sok ideje marad a zeneírásra, de azért szerencsére olyan is van. Együtt is zenélünk elvétve, igyekszünk most erre kicsit jobban odafigyelni, egy új műsor összeállítása a terv és cél.
A nagyok napirendje reggeli iskola, délutáni különóra mentén írható körül, ami van, hogy este kilencig tart. Elfoglaltak, és fáradtak azt lehet látni, de a hazajövős napok nagyon jól telnek, sokat röhögünk az adott hetek eseményein, amit a tőlük megszokott fanyar humorral tálalnak. Én hasi izomlázat szoktam kapni a röhögéstől. Menetrendszerűen jelentkezik be Sári telefonon Gergőnél, mi Ábellel sokkal ritkábban társalgunk, de nem mondhatom, hogy nem vagyok képben egyáltalán, mert de. Nagyon jó látni, hogy nekik is jó velünk nem csak nekünk jó velük. Amikor nem hazajövős hét van valahogy mindig úgy alakul, hogy meglátogatjuk őket. Viháncolunk kicsit, sütögetünk valahol és beszélnek, beszélnek, beszélnek, beszélnek, beszélnek egymás szavába vágva, majd a kicsiket kérdezgetik, belemélyednek az ő dolgaikba, akik ilyenkor kipirult arccal mesélnek, imádom nézni őket közben.
A kicsik délutánjai rendszerint a leckeírás után szabadon telnek, Noé leggyakrabban focizni megy az egyik haverjával, de másnaponta biztosan zenét is csinál, Eszti sokat beszélget és játszik velünk. Mindannyian eleget olvasnak mindkét nyelven, ezt is elégedetten konstatálom naponta. Elkezdtünk közösen nézni egy régebbi sorozatot héberül. Nagyjából nyolckor ágyban vannak, kilencig olvasás, összebújás, dünnyögés, beszélgetés van. Én az egyikhez, Gergő a másikhoz megy, majd cserélünk, kacarászás, dögönyözés, felolvasás váltogatja egymást. Azt kell mondjam van rá igény. A nagyok lassan beleilleszkednek az itteni fiatal csapatba, amit örömmel üdvözlünk, mert a kezdeti nagy lendület után volt egy nyögvenyelősebb részlet és azért az nagyon jó, ha van itthon társaság. Biztonságos haladás a fiatal felnőttség útján, legyen szó bármiről is, ami ezzel együtt jár, had ne soroljam.
Nekem a kert és a séta a kikapcsolódás, Gergő gyakorol és sétál velem. Jókat beszélgetünk, sokat nevetünk, nem szorongatja a torkunkat a jövő, így persze könnyű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.