Csütörtöktől vasárnapig

Csütörtökön reggel Noé beteget jelentett, Eszti iskolába én bölcsibe Gergő reptérre ment. Kicsit máshol jártak a gondolataim napközben, nem tudtam teljesen a taknyos harapós vereksző kiskrapekokra összpontosítani. Igyekeztem felnőttesen lereagálni, hogy Gergő útra kel és azt is, hogy az egyáltalán nem rossz állapotú gyermek egyedül fetreng otthon, és azt is, hogy a nagyok nem a szokásos módon utaznak haza a koleszból. Délután hazaugrottam, megmelegítettem az ebédet, Esztivel, Noéval megkajáltunk, majd visszaloholtam a bölcsisek ébresztőjére.
Mire Eszti értem jött a munkába, az utolsó fél órában minden nap megérkezik és lelkesen veti bele magát a munkába, vagyis a játékba. A gyerekek már reggel szoktak olyat játszani, hogy az anyukájuk és apukájuk mellett Esztit is fölhívják a játék telefonokról. Várják, hogy mikor érkezik és nagy a boldogság, mikor ő nyitja az ajtót. Meg is beszéltük már a nagyobbakkal, hogy értük a szüleik jönnek, értem meg az Eszti. Kicsit néha irigykednek rám. És néha én is irigykedem rájuk, ez így igazságos.
Mire Esztivel kéz a kézben megtettük hazafele mind a harminc lépést a bölcsitől a házig már benne voltak a nagyok és az nagyon finom dolog. Kicsit pakolásztak, akklimatizálódtak, majd felkerekedtünk a szokásos sétámra csak Eszti maradt otthon Víg Tv-t nézni és ez jár neki, ha már ennyire messze vittük őt A színháztól és a színházaktól egyaránt.

Ábel Noéval bandukolt én Sárival haladtam, mindenki beszélt folyamatosan, miközben ment le a nap, szép volt nagyon. Mutattam Sárinak hol van a sétának az a pontja ahol tartani szoktunk, mikor napi rutinként rácsörög Gergőre, hogy beszámoljon. Sokszor mentem már a hangjával végig ezen az ösvényen, fizikailag vele meg még csak alig. Furcsa és remek érzés volt élőben hallgatni, úgy ugyanis sokkal jobb.

Otthon aztán az este filmklubbá alakult, míg Ábellel beszélgettem a szobájában csöndesen. Milyen jó egy ilyen nagy laklinak az ágyán kalimpálni a lábammal és beszélgetni őszintén mindenről ami csak eszünkbe jut!
Pénteken aztán hosszan fetrengtünk reggel és röhögcséltünk is mi hárman, a kicsik meg én, majd mikor már kidobott minket az ágy kegyetlenül fölkeltettük a nagyokat is. A reggeli után már mentünk is a dolgunkra, vagyis föl a dombra és onnan le a lejtőn, ahol még sosem, hogy lássam hova ér ki az alsó útra, hogy legközelebb mikor mondom, hogy vágjunk le, rövidítsünk hazafele ne tegyünk akkora kerülőt a cserjésbe, mint egyszer régebben.

Az a rész is szép persze és vannak nagy lapos kövek és igazi terep gyaloglást lehet csapni, de eddig minden alkalommal mikor arra keveredtem láttam kígyót és őket még nem ismerem, tartok tőlük , ráadásul elég rossz megfigyelő vagyok az ilyen helyzetekben, Képtelen vagyok felidézni hogy festett akivel találkoztam, így nem haladok a megismerésben csöppet sem. Levontam a tanulságot, nem megyek a cserjésbe az a legegyszerűbb. Szép lankán haladtunk, trikóban napfényben, kék ég alatt.
Otthon aztán vártak a tyúkok, Eszti lelkiismeretesen elkísért tojást szedni, igazi munkaerő. Noé szerep játékozni ment, a nagyok meg otthon töltötték az időt. Erősen délután volt már mire a munka után az ebéd is elkészült, de volt játékszülinap és torta is Sárinak, jól éreztük magunkat és filmklubbot is tartottunk újra két csapatban két filmet tekintettünk meg, én inkább aludtam, de szerencsére Piedone nélkülem is el tudott menni Egyiptomba. Este aztán még sokáig sustorogtam Noéval, mire Ábel is megérkezett, jókat kacarásztunk, de keveset aludtunk cserébe. Még szerencse, hogy a hetedik napon mi is megpihenni szoktunk, így nem kellett korán kikelni az ágyból. A mai délelőttön ellenkező irányból is megcsináltuk a tegnapi körtúrát, hogy biztosan felismerjük lentről az alsó útról a megfelelő ösvényt.

A hazaérkezés után Noé ,ár ment is a barátjával találkozni, mi többiek meg hatalmas tollas kőrmérkőzést csaptunk, viháncoltunk inkább, ahogy ez már csak lenni szokott. Ez a játék ugyanis valamiért sok nevetéssel jár minálunk. 

Mire elfáradtunk bele jött a tegnapi forgatókönyv: Esztivel tojásszedés, majd egy nagy közös főzés következett. Öten a konyhában, sürgés forgás, jó kedv, jó ebéd, nóta nélkül az igaz.

Estefelére még belefért Ábellel kettesben egy beszélgetős séta, hogy nehogy eltunyuljunk. Most mind szuszog, hisz holnap egyeseknek arany vasárnap, szünet van, másoknak hétkezdés, szorgos napok sora, vannak akik meg utaznak majd hazafele megfáradva.