Hummus BaPita: Fűjja a szél a fákat

egy hete még pancsolós meleg volt

Játékos mozgásfejlesztés gyanánt nem tudom hányszor játszottam már el gyerekekkel, hogy fújja a szél a fákat, de most hogy kinézek a konyha ablakán a kis kertünkre és figyelem hogyan hajladoznak a pálmák a szélben, nem olyan vidám a dolog, nincs kedvem kimenni a nyálkás időbe. Persze szokásos módon azért a bent nem nekem van kitalálva. Szerencse, hogy a legnagyobb zuhé szünetében előbújik a nap, végig nyújtózik a tájon, ilyenkor gyorsan kapom a vízálló cipőt és már megyek is. Gyönyörű és illatos minden. A növények meg vannak veszve, elképesztő sebességgel zajlik a növekedés, dúsulás.
A helyi hírek napok óta a hókotrók, sókészletek, Golánon hógolyózó katonákról szólnak. A nagyok jelentették, hogy pénteken Jeruzsálemben esni fog a hó. Csöndben reménykedem, ha valóban nagy lehűlés várható, itt nálunk is lesz valami fehér. A popsitepsi ott lapul a szekrényben...
Noé egyenlőre rövid gatyában jár suliba, vagyis azért hideg egyenlőre nincsen igazából, fűteni azért elkezdtünk a komfort érzet miatt mutatóba. Most végre lehet gondolni ránk úgy, mint akik szintén nélkülözik a tengerparti létet, végre kicsit megpihenhetünk az irigyelt pózból kilépve. Pontosan el tudjuk képzelni milyen lehet egy őszi iskola nap, ami eddig csak az emlékekre támaszkodva nehezen sikerült. Tavaly a hasonló szeles, esős takony időben még a birkákhoz jártunk felváltva, most Gergő koncertekre utazik, tulajdonképp mindenkivel játszik aki számít és rendszeresen koncertezik, én pedig harapós, taknyos bölcsisekkel ugrálok, szaladgálok, babázok, hülyéskedek.

Nálunk véget ért a szünet, amit odaát még csak várnak a gyerekek. Lezajlott a napi rendszeres fánkevés, tenderli csatákat vívtunk, szaloncukrot ettünk gumicukorral és csokival. Ajándékok is voltak persze és vendégség is zajlott. Utazgattunk Évit és Misit is elkalauzoltuk ide-oda. Hamar elment a szünet, ahogy ez már csak lenni szokott a szünetekkel.

A nagyok örömmel vetették bele magukat az iskolába, a kicsik is vidáman térnek haza nap, mint nap.Most kezdődik a legnehezebb időszak talán. Két és fél hónap a hétvégéket leszámítva szünet nélküli iskolával telik. Itt ebben a sávban sajátítják el a gyerekek a tananyag nagy részét, hisz az ősz ünnepei folyton megszakítják a tanulás folyamatát, tavasztól pedig nincs olyan hónap amiben ne lenne ünnep, majd kitör a nyár. Most kell felkötni a gatyájukat, most kell belefeküdni a dolgokba, most kell erősnek és okosnak lenni.
Gergőnek is elég erős a menet, ami sok tanulást tartogat számára. Részemről lébecolok szokás szerint, jókat főzök, játszom, igény szerint tanulok a jelentkezőkkel, sétálok, kirándulok, vigyorgok, ha tehetem meghallgatom a szerelmemet. Remek könyveket olvasok, csupa érdekes dologról, különböző történelmi időkből, helyekről. Nem hat rám a sötét, nedves idő, boldogan veszem tudomásul, hogy kibújt a tulipán, a krokusz, a borsó, a bab, a paradicsom, a hagyma, és türelmesen veszem az akadályokat, amik azért föl föl merülnek, csak, hogy edzésben tartsanak.