Tél a közeli keleten

Csütörtök hajnal van, csörög a telefon. A kijelzőn látom, hogy Abel hív. Gyorsan cikáznak a gondolataim, nyilván baj van, jaj vajon mi. Fél hétkor az ember nem telefonál az anyjának a koleszból.

Kinyomom, visszahívom, így olcsóbb.Tárcsázok, nem kapja föl rögtön, aztán csengő vidám hang szól a telefonba: "képzed mama, esik a hó!" 

Elképzelem. Szokott lenni ilyen, tavaly is láttuk a hírekben, ahogy a miniszterelnök hóembert épít a gyerekeivel, pajeszos kölykök hógolyóznak, van havas képeslap a városról, már 18 éve is volt. Azért mégis olyan egzotikus a hó egy olyan országban, ahol leginkább a meleg elleni küzdelem a domináns mozzanat. Ábel jelentése nem volt teljesen váratlan, már Évi ittléte alatt megkezdődött a lehűlés, mikor elutazott nagy esők jöttek, egész naposak. A reggeli hírekben a rádióban lehetett hallani, hogy az önkormányzatunk néhány községben elrendelte a tanítási szünetet. Jeruzsálemben pedig még mindig esett a hó. A nagyoknál is elmaradt a tanítás. A nap során sokan rekedtek az utakon, hótáblák zuhantak alá háztetőkről, megjelennek a vidáman hógolyózó és hóembert építő katonákat ábrázoló internetes újságok, megható beszámolók segítőkész eberekről, gyors csapatmunkáról.

Péntekre rémálommá válik a jeruzsálemi hóhelyzet. Rengeteg lakásban van áramszünet, ami délelőtt még csak átmenetinek tűnik, de délutánra komoly nehézségeket okoz, hisz a sabat bejövetele egyre közeledik áram viszont nincs. Az ország más területein is el elmegy az áram. A nagyokkal folyamatos a kapcsolattartás, náluk minden oké, igaz a balesetek megelőzése érdekében nem engedik ki őket az épületből, csak mikor enni mennek. Azért ez pont elég idő a hógolyózásra, viháncolásra, elesésre. 

Nálunk hideg van és esik az eső, 26 km/órás szél fúj, nem vicces. Délelőtt kifogunk egy derűs időpontot, Eszti vendégségbe, mi kirándulni megyünk. Új térkép szelet, dimbes, dombos, lankás, támfalakkal határolt valaha volt kertecskék. Tavaszi hangulat, kellemes napsütés, kék ég, nyiladozó virágok.

Figyelem a fák tövét, azt mondják vargánya akadhat, nem látok egyet sem. Illatos füvek, bokrok, szépen fénylő szent jános kenyér, és a megszokhatatlan itteni tölgy. Itatónak kitett kád, ösvények, pocsolyák, a távolban csűnyán, haragosan közeledő felhők. Mire Eszti hazakerül zuhog az eső. Útközben markolóval találkoznak, aminek a kosarában hó van. Valaki viszi haza a gyerekének játszani. 

Mi is játszunk, igaz nem hóval. Gergőt és Esztit Noéval megtanítjuk kanasztázni, majd a felnőttek kent kupé oktatásban részesülnek és röhögünk hosszan együtt négyen. Odakint zord a látkép, a lakásban érezni, ahogy fúj kint a szél. Hűvös van idebenn is, folyamatosan mondjuk a srácoknak, hogy a remetén is ilyen a téli hőmérséklet, de hiszik is nem is amit állítunk, mindenesetre sikerül rávenni őket, hogy vegyenek föl még egy réteget a már rajtuk levő kettő ellenére. Jó együtt játszani, még szerencse, hogy van még itthon gyerek. 

Mikor elfáradunk a "hideg" szobában remek bunkert építenek a kiskorúak, jókat kacagnak, majd belecsúsznak egy laza agyahagyott viháncolásba. Még szerencse, hogy ideje lefeküdni. Éjszaka egy szobában altatjuk a kölkeket, mert kettőt képtelenség felfűteni.

Szombaton délig ágyban maradunk, addig sincs hideg, a kicsik a hétvégi szokás szerint ágyba kávéval kényeztetnek bennünket, maguknak is töltenek gyerek kávét, jó együtt szürcsölni a meleg italt és beszélgetni. Ma a környezet ismeret a téma. Reggeli helyett rögtön ebédelünk, majd elmegyünk havat keresni. Amerre hó lenne útzár van, így be kell érnünk egy havaskás területtel és a távoli hósipkák látványával. Hamar kiderül, hogy a hó hideg, nyirkos és egyáltalán nem is olyan vicces, egy óra bőven elég belőle sétálva és golyót gyúrva. 

Itthon frissen sülnek az étkek, szamósza, falafel, majd tisztálkodási láz tör ki, Noé moziba indul a barátaival. 

Eszti családfa tanulmányokat folytat Ipuska tablóján, puzzlezik és teát szolgál fel. Örülünk a melegedő háznak, sokat segít, hogy nem fúj már a szél, jó, hogy megjavították a bojler pár hete elromlott kapcsolóját, mert lehet, hogy az elkövetkező napokon sem számíthatunk a napkollektor meleg vizet fakasztó hatására. 

Jövő héten néhányan viszontláthatjuk a behavazott nagyokat, míg Gergő Francia országgal ismerkedhet a Besh o droM simogató bérlet sorozatban. Nekem a szokásos vidám 25 órás munkahét várható.

A pulcsit Norci tervezte, engem meg a szüleim