Nem hajóskapitány, mégis túl van a tengeren mi az?

Egész héten volt valami készülődés féle, valami elrendezés féle, valami olyan izé a levegőben. Tudtam persze az eszemmel, hogy Gergő el fog utazni, hisz nagyon örültem, mikor kiderült, hogy elviszik az amerikai turnéra. Akkor annak lehetett örülni, hogy ez azt jelenti igaziból számítanak rá, talán majd hosszabb távon is foglalkoztatni akarják, de akkor olyan jó messze volt ez az egész. Januárban, ó, hát az nagyon jó. De most itt van ez a január és oda kell adni őt kölcsön, hogy elvigyék magukkal messzire. És előkerül a bőrönd és le is tisztogatja és ott áll kinyitva a dolgozó sarokban és olyan nagyra tátja a száját és és és....
Büszke vagyok rá, hogy New Yorkban és Torontoban és Montreálban és Miamiban és Los Angelesben és San Diegoban és Mexikó Cityben is fellép majd. Büszke vagyok, hogy van ahol már nem is először, hisz a Besh o droMal beutazták a fél világot. Amikor annak idején elkezdődött a turnézás 2000ben nagyon nehéz volt, hogy elmegy. Kicsi gyerekeink voltak, sokszor várandósan maradtam egyedül a kis kajla gyerekekkel és magányos is lettem hirtelen, mert valahogy mindent egy lapra tettem fel. A legjobb barátomhoz mentem feleségül. Micsoda hülye ötlet, gondoltam ilyenkor. És nem segített volna, ha folyton telefonálunk, de nem is tettük, a jelenléte hiányzott és persze az a felem, aki átveszi, mikor ez a felem elfárad, amit épp kell. Annyira együtt csináltunk mindent, hogy hirtelen az érzelmi dolgok mellett megjelent egy komolyan rémisztő érzés is, miszerint egyedül teljesen életképtelen vagyok. Gyönge, ügyetlen, fáradékony mihaszna kis lény. Aztán valahogy lassan beletanultam és egyre jobban ment az egész. Mire Esztit vártuk és jött a kanadai turné a hatalmas hasammal és a három kis kölökkel már határozottan ügyesen vettem a három hetes nagy sikerekkel tarkított koncert sorozatot. Valahogy onnantól érzem azt, hogy értem miről van szó, meg tudom csinálni. Persze az a téli turné mikor Panni utolsó heteit éltük, az beleégett az agyamba, de azt hiszem az mindenkinek a négyes fogatban örökre megváltoztatta, kiszélesítette a tél, a hóesés, a kórház, a turné lehetséges jelentéseit. Az nehéz volt. Ahhoz azt hiszem nem lehetett felnőni és volt hozzá egy hét hónapos szöszke gyerek meg persze a másik csapatban a nagy hajú barna öt hónapos.
Hát most ezek mind eszembe jutottak ahogy ott tátongott az a fekete bőrönd, ami a teljes bepakolás után is félig üres maradt, ahogy ez lenni szokott. Aztán eljött az az éjszaka aminek a felében megcsörrent az ébresztő és az ágyból figyeltem az utolsó simításokat, majd az útra kész zenészt, hallottam ahogy brummog az autó motorja, aztán megfordul, elrobog a ház előtt. Elkezdődött tehát és remélem csupa siker és érdekes találkozás vár rá.
Mi a szokásos kis dolgainkkal foglalkozunk. Eszti zsúrmeghívást kapott egy másik faluba, ami nincs messze ugyan de nagyon meglepődött aki hallotta, hogy gyalog érkeztünk. Mi jót sétáltunk, beszélgettünk, néha bele bele másztunk a susnyás, szúrósba is, mert nem akartam az autó út szélén caplatni, jókat derültünk közben és egyből megtaláltuk a címet is, így kicsit korán is érkeztünk. Visszafele találtam jobb ösvényt, és ha már úton voltam úgyis, hazaugrottam szólni Noénak, hogy megyek is tovább barangolni. Mire visszaértem beborult az ég, mire Esztit hazafuvarozták túl voltunk a nagy zuhén, de a borongás maradt egész hétvégén.
Legózás is volt szokás szerint és mosás és főzés és takarítás és olvasás és gépezés és röhögés és dumálás és agyahagyott játék és most így ahogy sötétedik valahogy még nem tudjuk elképzelni, hogy holnap már kezdődik is a hét. Igaz van mit várni, hisz csütörtökön jönnek a nagyok, ami mindenképpen bearanyozza az időt. Addig meg mindenki teszi a dolgát, vigyázó szemünket az USA-ra vetjük.
Szombaton délelőtt nagy sétát tettünk hármasban, szokásos útvonalon meneteltünk, közben csodáltuk, hogy megint zöldebb és szebb, mint egy hete ugyanott. Az elkövetkezendő héten ünneplik errefele a fák új évét, ez Budapestről teljesen érthetetlen volt, de itt minden világos. Megjelentek az új levelek, kibújt a hazai viszonylatban tavaszi virágok egy része. Megújulás van ezerrel.

biztos volt, aki észrevette, hogy ez a borítókép kizöldülve