Egy sima, egy fordított

Gergő tanulságos utazáson vett részt Romániában, majd hazatért és ígéretéhez híven elvitt engem Kiryat Gatba, ami egy közeli város. Ahogy ott bóklásztunk és tekeregtünk teljesen érthető volt, hogy miért is nem voltunk eddig ott. Egyáltalán nem volt izgalmas, vagy szép, tény, hogy az eper olcsóbb volt, mint Bet Shemesben, de az árkülönbséget elbenzineztük, sőt.

Hazaérkezésünk után nemsokkal két helyes gyerek kászálódott le az iskolabuszról, majd alig telt el egy kis idő már érkeztek is a Révek. Egy részük legalábbis, hisz Misi és Ancsa és Bandi voltak csak itt a csapatból.
Gyors sétával kezdtük az együttlétet, megkerültük a falunkat, hogy lássák hova is érkeztek. Másnap rám munka várt, ők pedig Jeruzsálemet vették górcső alá. Este nagy dixit csatát vívtunk, beszélgettünk, majszoltuk a sütit és örültünk, hogy nem kell egész éjjel szilvesztereznünk, mert elég fáradtak voltunk enélkül is. Másnap a kicsik elmentek iskolába, mi felnőttek pedig tettünk egy gyalogtúrát a közeli dombokon.
Megcsodáltuk a sarjadó vetést, a vadon is csinosan növekvő ciklámeneket, találkoztunk teknőssel és sütött a nap is.

Mikor Misiék kigördültek a kocsijukkal mi elkezdtük várni a nagyokat. Dolgoztam, vásároltunk és a nagyok leszálltak a buszról, jöttek és mosolyogtak és elkezdődött a mese a hogyan volt, mi volt velük. Szerveztek a koleszosok szilvesztert maguknak, hidegtállal, zenével, koccintásnyi pezsgővel, jó hangulattal, orosz tv adással.

Mi Gergővel csütörtökön még ellódultunk egy újabb bar mitzvora egy elegáns bálterembe, mint ez már lenni szokott. A koncertig volt idő nézelődni, partvonalról okosakat gondolni. Óhatatlanul Ábel hasonló helyzete jut eszembe minden ilyen alkalommal. Örülök, hogy nem egy party volt csupán nagy felhajtással, hanem valamiféle beavatás is, átlépés, sikeresen vett akadály, bensőséges családias esemény. A koncert alatt jól szórakoztam, kikapcsolódtam, táncoltam kedvemre. Hamar hazaértünk, innen minden közel van.

Nagy pihenés után terülj terülj asztalkám reggeli, turkálóban lődörgés, aztán kirándulás következett. Új táj, új domb és völgy került a térképünkre, patakmederrel, elhagyott falucskával, kormos kérgű pálmaligettel. Szotyolával, eperrel kényeztettük magunkat, a séta közben leheveredtünk pihenni, aludni kicsit a napsütésben. A fiúk közben szorgalmasan gyűjtögették a mandulát.
Mire hazaértünk mindenki ki volt színezve a levegővel, napsugárral, kezdődhetett a közös konyházás. Föltettem a narancslekvárt, főtt indiai csirke, sült sütemény is, hogy legyen a  mandulából készített marcipánnak kísérője. Este dixit is film is volt, teljes szép napot zártunk.
Szombaton a nagy kaktuszos felé mentünk, onnan ereszkedtünk le a lankán, majd fölkapaszkodtunk egy új dombra, ugyan nem arra amire terveztem, mert ott épp rengeteg autó ácsorgott, hanem egy másikra, de az is szép volt. Láttunk kígyót, teknőst, és mikor letelepedtünk pihenni egy gazellát riasztottunk föl a susnyásból. Nagyokat beszélgettünk, és még vár ránk a délután, játékkal, zeneórával és sajnos iskola táska és koleszos cuccok összepakolásával. Kezdődik a szorgos, dolgos napok sora újra. Mintha pulóvert kötnénk, egy sima, egy fordított, peregnek a szemek sorban.

séta közben ezt azt találunk