Lazán, könnyedén

Az nyári időszámítás okán reggelente verőfényes napsütésben lehet ébredni az épp előbukkanó fény helyett, ami egyrészt imádnivaló, másrészt enyhe bűntudattal tölti el a szívemet minden nap. Ez persze azonnal elmúlik mikor még úgy kócosan álmosan kipenderülve végiglocsolom a kertet és előállítom a kávét, amit télen Gergő hoz ágyba, nyáron meg én. Több évszak nincs is.

A gyerekeket a reggel fogadásásnak szempontjából két csoportra lehet osztani, vannak az első sugarakkal maguktól ébredők és az elsötétített szobában alvók. A megoszlás nem nemek szerinti. A szünet első napjaiban kialakult a kései reggeli, korai ebéd és lehetőleg meleg vacsora trend a háztartásban, aminek hatására gyakorlatilag minden mennyiségben előállított élelem utolsó morzsáig fogy el, ami büszke háziasszony és készleteiért aggódó konyhalánnyá tesz.

Szorgalmas tanulással töltött órák jellemzik a délelöttöket, a délutánok viszont szigorúan a felhőtlen jókedvre vannak kitalálva. Van aki a világhálót birtokolva barátkozik és van aki élőben, ezek mentén is gyönyörűen lehet csoportosítani a gyerekeket. Az alvás és barátkozás mikéntje szerinti halmaz teljes fedést mutat. Megfigyelésem szerint a sötétítve alvók neten barátkoznak. Ez már alapja is lehetne egy széleskörű szociológiai vizsgálatnak, amitől eltekintek.

Mi felnőttek dolgozunk is, nem csak tanulunk és tanítunk, ami nem jelenti azt, hogy nem jut a felhőtlen jókedvre idő. Lehet zenélni és sétálni és nem is kezdem felsorolni mi mindent lehet még, mindenesetre kiderült, hogy bevásárolni is lehet jól, főleg, ha nem kell sok mindent venni és nincs sor a pénztárnál. Képtelen vagyok felfogni hogyan van az, hogy emberek milliói tudnak természetes fénytől elzárt bevásárló központokban hosszú órákat eltölteni, vagy élelmiszerboltokban gondoláról gondolára érdeklődéssel lengedezni. Nem vagyunk egyformák a válasz erre a kérdésre is tudom.

Még alig kezdődött el a szünet máris voltunk elutazva. Visszatértünk a Gilboa hegy lábaihoz egy hétvége erejéig az általunk Édenkertnek tartott Nir David nevű településen lakó barátaink új házát népesítettük be, amihez Misit is segítségül hívtuk.

A péntek délután a folyóparton telt. Zenéltünk, miközben a gyerekek a melegvizű folyóban úszkáltak és ficánkoltak. A népesnek tűnő csapathoz a barátaink szomszédai is csatlakoztak, a náluk levő unokahúggal és annak barátnőjével, így a közösen megejtett vacsora egy horányira emlékeztető 17 személyes asztaltársasággá alakult. Mi ötféle süteménnyel, citromos petrezselymes csirkével, valamint gazdagon zöldségezett húslevessel szálltunk ringbe, de volt rízs, krumpli, thina, bab, rakott zöldség, gyömbéres csirke, saláták, és ki tudja mi minden  az asztalon.

Este újra összeállt az alkalmi zenekar, majd hosszú beszélgetés kezdődött, ami után jólesően dőltünk ágyba mindannyian.
Jó érzés tudni, hogy még vár ránk sok kaland és ugyan gyorsan telnek a szünet napjai, de van még belőle éppen elég ahhoz, hogy ne sirassuk el minden este az épp elmúlót.