Szülésnél

Kicsit ácsorog, ringatja magát, lábával kaparászik. Fejét ráhajtja a mellette álló nyakára, így álldogálnak egy darabig. Szétválnak, ő továbbmegy. Fölemeli a fejét a magasba, mintha az égre nézne. Lefekszik, föláll, kaparászik, ring. Újra ledől, föláll, kicsit járkál némán. Megáll, nekem háttal, látom, hogy kissé kitüremkedik a burok. Nyugodt, csöndes. Járkál, megáll, ring, újra valakinek a nyakára teszi a fejét. Szétválnak, járkál, ledől. Fejét fekve a magasba emeli, nyaka megfeszül, szeme keres valamit, kicsit fátyolos. Főláll, látom hátulról. Vörös zselés anyagot látok. Szólok a bábának, hogy történnek a dolgok, de valahogy nem halad. Hosszúnak tűnik a 10 perc, míg megérkezik. Nyugodt, mosolyog, megáll mellettem, figyel egy darabig csöndben. Mondja később, hogy már délután is látta, hogy vajúdik. Bemegy hozzá, kesztyűt húz, kicsit igazit a nyíláson, nem nyúl bele. Megjelenik egy orr a nyílásban, majd még valami. Megáll, visszahúzódik, kijön, visszahúzódik. Mégis belenyúl, és húzza az előtüremkedő lábakat, nem jön ki rögtön a test. Kicsit várni kell. Újra, együtt, az anya nyomja, a bába húzza. Kint van! A bába meséli, hogy az anya bizonyára kifáradt délután óta, de nagy valószínűséggel így is kibújt volna a kicsi, bár lehet, hogy beakadt valami, morfondírozik, inkább magában, mint nekem mondja a gondolatait.  Az anya nyalogatni kezdi, szagolgatja, a kicsinyét, aki vékony hangon szólongatja az anyját, az felel neki, vagy fordítva. Elkezdődik a mellkeresés. Megtalálja, szopik. A bába betadinba áztatja a köldökcsonkot. A burkot a kutyának adja. A gyerek jól van, áll a lábán, megy az anyja után, előtt, mellett és folyamatosan nyalogatva van, ehet, mikor akar és még a kapun kimenve is hallom az anyja burrogását, amire válaszol a vékonyka hang.
Éjjel van, pontosabban éjfél. Sári, Noé, Eszti és én álldogálunk, söprögetünk, a gyerekek néha a traktorra ülnek, dnd-znek. Figyelem az anyát. Ő is ring, kaparászik, fartöve mintha megrövidült, kicsit fölemelkedett volna. Melle duzzadt, időről időre lefekszik, lábát végighúzza a  hol egyik, hol másik bimbóján, attól függően melyik oldalára dőlt le. Látom, hogy zselés anyag távozik. Fázunk, nem is tudunk tovább várni a gyerekekkel, két órája figyeljük hátha kibújik a kicsi, de nem. 3.kor megyek le újra, épp megszületik a kicsi, rögtön nyalogatja az anyja, egy órát maradok és figyelek, köldökcsonkot betadinozok. Azt gondolom van még egy kicsi az anyában, de nem jön ki. A szoptatás nem túl sikeresen alakul. Nem találja a kicsi a mellnek azt a részét, amiből a tej jönne, az anyja igyekszik odaterelni, úgy tűnik azért majd menni fog. Tudom, hogy egy óra múlva lejön a bába, nem tűnik úgy, mintha bármi olyan fennforgás lenne, amiért föl kellene ébreszteni. Reggel látom mindhárman jól vannak.
Jó szülést látni, jó szabad bábát látni!
Potyognak a birkák, írtam Zsuzsinak. Ma éjjel is voltam ügyeletben, de csak ötkor született új bárány. A tegnapiak már szabadon lófrálnak az akolban, az anyjuk nem tud átmászni a kerítésen, ahol ők simán átférnek, így messziről kiabálnak a kicsik után, hogy jöjjenek haza azonnal, a kicsik meg vagy mennek, vagy nem. Nagy az izgalom mind a felfedezők, mind az aggódó anyák körében. A kicsik puhák és aprókat ugranak néha, ami még bájosabbá teszi őket. Még vannak szülésre várók is jó páran. Az elsőszülött és Ayalternek elnevezett bari már hatalmasnak tűnik!
Jó, hogy az embergyerekek kicsit tovább alakulnak, mielőtt elválnak az útjaink.