Gergő hat napra utazott el, vagyis a családnak jelenleg pont a fele él együtt öt napja.
Zenész feleségként időről időre alkalmam van kipróbálni milyen gyereket egyedül nevelő anyának lenni. A turnék ideje mindig is átalakította a szerkezetét a családnak. Szorongva szoktam gondolni rá hogyan és mint lesz, megkönnyebbülve szoktam gondolni rá, hogy határozott vége lesz. Tavaly már tapasztaltam, hogy a korábbiaknál könnyebben teltek el ezek a bizonyos napok. A gyerekek is nagyobbak én is beleszoktam a kiugrás-hazatérés ritmusába. A nagyok elköltözése azonban átalakította ezt is, hiszen nem egy személy hiányzik hirtelen, hanem megfeleződik a család ilyenkor. Érdekes volt ez a lecsendesült, letisztult állapot. Talán még több lehetőség volt az intim időkre, lehetett sokat kettesben lenni azzal aki épp nem bandázott, barátkozott, írt leckét, macskázott, kutyázott. Sőt a "kicsik" is tudtak felügyelet nélkül partnerséget gyakorolni, amíg dolgoztam, vagy magányosan kirándultam. Lehetett egyedül is lenni, ami nekem a hosszú folyton valakivel együtt állapot után határozott igényem egy ideje, de látom, hogy mások is szívesen töltődnek föl ebben a formában. Ahogy az is megnyugtató, hogy egyszerre többen is épp egymásra gondolunk, ennek következtében párhuzamosan keressük egymást. Három részre szakadt családunkban zavartalan az információáramlás, ami kifejezetten megható számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.