Tyúkász

Aki vitt már életében 180 tojást egyszerre kis kezeiben, az tudja, hogy elég rizikós vállalkozás. Hat tálca friss tojt árú egész komoly súlyt is nyom, nem beszélve arról, hogy a tálca alá nyúlás mélységét is nehéz enyhén remegő nyirkos kézzel megsaccolni. Ahol tyúkok vannak van tojás is, ahol van tojás ott lehet kígyó, ezért ezeken a helyeken előszeretettel tartanak macskákat, amik növelik a taknyolás esélyeit. Vannak normál méretű és ún.dupla tojások, ez utóbbiakat azért nevezik így, mert két sárgája lakik benne és méretre is majdnem kétszerese a másiknak. A törött illetve a szaros tojásokat első körben a helyükön hagyják a duplákkal egyetemben, ezeket a végén külön szedik össze. A tyúkok hármasával álldogálnak a ketrecekben és izgatottan reagálnak az ismeretlen látogatókra. Ennivalójukat automata szabályozza és darálja, ivóvizük önitatós rendszerű adagolással működik. Az elhullott állatokat a ketrecből történő kiemelés után a környékbeli macskák pillanatok alatt megeszik, hivatalosan dögkútban kellene örökre megpihenniük. A tyúkok körül millió légy repked, ezeket furfangos csapdák gyűjtik össze, ám így is érezhetően sokan vannak. A tyúkok fiatalon több, öregebben kevesebb tojással  kényeztetik a gazdájukat, akik tojásokat naponta összeszedik Vannak olyan esetek, mikor a gazdák néhány napra elutaznak, ilyenkor megkérnek valakit, hogy gondoskodjon a termésről. Itt jövök a képbe én.
Tegnap voltam először Dávidék tyúkjainál, mint munkaerő, vagy betanulós munkás. Csütörtökön már egyedül hagynak a dologgal, lévén ők elutaznak. Noé és Eszti lelkesen segítettek és az egész csapatból csak nekem sikerült eltörnöm tojást, igaz csak öt darabot. Ma egyedül mentem tanulni, mert a fiataloknak más dolguk akadt, és ma már egy tojás sem tört el a kezeim alatt. Próbálgatom, hogy vajon jobb vagy bal kezes vagyok ez ügyben, ezt minden új mozgásformánál ki kell találni. Élvezem, hogy megint tanulok valamit, amit sosem csináltam korábban, kikapcsolóan monoton, de kell kicsi empátia és összpontosítás hozzá.
A mai betanulás előtt kipróbáltuk a teniszpályát és már látom, hogy ez a mozgás nagyon jól fog esni. Kicsit irigykedve figyeltem a Maros utcában a pályán mozgó alakokat, de olyan belterjesnek és szögletesnek tűnt a hely, hogy sosem próbáltuk ki. Itt egy profi üres pályán amatörködhetünk kedvünkre mindahányan.

A teniszezés előtt lehúztam a kis nyolc órás bölcsődei műszakomat, ahol arra lettem figyelmes, hogy szinte folyamatosan beszélek hol ezzel, hol azzal a gyerekkel, akik mind örültek nekem. Jókat játszottunk, a kiemelt gatyábacsinálós haverom sem tartogatott csomagot számomra, így könnyed napot zártam. Az  egész előtt még egy rövid Mikádó party is belefért a reggelünkbe. Az eltávozáson levő Misivel kiegészülve ültük körül az asztalt és izgultunk ki nyer ma, miután túlestünk a császármorzsából álló reggelinken.
Este ünnepélyesen kezdetét vette a falu ifjúsági szervezetének éve. Minden megfelelő korú gyerek megkapta a kék egyen ingét piros fűzővel, amit büszkén viselnek. Kirándultak a faluban, majd átjöttek a tavalyi évhez hasonlóan a tűzkapun, mintegy beavatódva ezzel. Jó volt látni a falu majdnem összes megfelelő korú gyerekét és jó volt persze látni itt ott egy-egy kistestvért, akivel nap mint nap együtt dolgozom.

Tanulunk és dolgozunk mindannyian. Sári és Ábel is folyamatosan új és új kihívásoknak felelnek meg, elintézik az ügyes bajos dolgaikat, ahogy a kicsik is önállóan tartják karban az iskolai életüket.
Gergő dolgozik és új műsorokat tanul, miközben számtalan órát tölt gyakorlással. Lehet még ennél is jobb?