Sárdi László

"Ettél, ittál, jól mulattál,
ha tetszenék elindulnál,
szaladj gazda kapjál botra,
a vendéget indítsd útra"

Így szól a  vendégszeretetéről és agysebészetéről híres nemzetünk tréfát nem ismerő dalszövege.
Szerencsére nekünk most sem kellett ehhez folyamodnunk, a vendégek maguktól távoztak mind egy szálig, sőt a nagyok is visszatértek ideiglenesen elfoglalt állandó szálláshelyükre.
A látogatók Budapestről érkeztek, László Zsuzsi, Sárdi Dani, Maja és Jaksi izraeli kalandjának lehettünk első állomáshelye. Mi, a már megszokott csapat, vagyis család+Misi vártuk őket nagy izgalomban. Velük közösen aztán tartottunk egy "horányi életérzés" fesztivált.
Daniék a reptérről egyenesnek nem mondható úton Ramle érintésével érkeztek hozzánk, miközben a kicsik kirándulni voltak az ifjúsági szervezettel. Mire mindenki egybegyűlt és megvacsorázott éjfél fele járt az idő. Szobaosztás, ágyképezés, beszélgetés, gyerekeknek viháncolás, pénteken nekem munka, a többieknek a jeruzsálemi piac élvezete volt a program.
A hazatérést követően kezelésbe vettük a felmerült igényeket. Megismerkedtünk például egy a falunkban lakó borásszal, használtuk a teniszpályát, sétáltunk és beszélgettünk. A gyümölcsökből álló ebédféleséget majd mindenki megtoldotta egy kis zug kalács evéssel, így félő volt, hogy az esti "sábát sajátos felfogásban" című programunk alkalmával nem jut majd mire áldást mondani.
Az este kerti eseménybe csapott át, parázson sültek a szárnyas alkatrészek, a konyhában félelmetesen ínyenc saláták készültek Dani kezei alatt, amikről mind kiderült, hogy mennyei ízük van. Sosem kevertem volna például össze az édeskömény gumóját naranccsal, ami ilyen olyan kiegészítéssel, de mégiscsak az egyik zöldféle alapjául szolgált. A lakoma teljes mozgásképtelenséghez vezetett egyeseknél, így ide oda gurulva beszélgettünk még egy kicsit, de viszonylag korán megkezdtük a felkészülést a másnapi programra, és mély álomba zuhantunk.
Másnap azt játszottuk többek között, hogy Daninak születésnapja van, és ezt egy tengerpartozással ünnepeltük meg. Teljes "dunaparti" hangulatban telt a délelőtt. Aztán ki ki elindult az aznapi szálláshelye felé.
Jó volt ez a kis méretű meteoros találkozó!
A hetünk szokásosan indult, nagyok vissza a pnimiába, kicsik iskolába, Misi a támaszpontra én munkába mentem, Gergő utaztatott és dolgozott ameddig hagytuk.
A szokásos körsétánkat egy "kutyás" kitartásával rójuk, igaz a láthatatlan eb nem harap és nem szalad ellenkező irányba, mint az hasznos volna, így ezeket az élményeket a bölcsisek között vagyok kénytelen meglelni. Komoly felháborodással eddig sikerült megúsznom, hogy belém harapjon egy veszett kiskorú, de nagyon kell figyelni a nyitott kis szájakra.
Jókat játszom a kisklambókkal, élvezem a velük töltött időt és úgy tűnik ők is nyitottak a marháskodásra.
A saját termés kevésbé játékos, rengeteg olvasnivalójuk van, folyton leckékkel foglalkoznak, vagy barátokhoz szaladgálnak. Résen kell lenni, ha akarunk egy kicsit játszani velük. A Mikádó nagyon bevált, mellette dáma, ses-besh, memori, puzzle a vezérfonal. Noé a játék órákról újabb és újabb logikai és vagy társas játékkal jön haza, lehet tőle tanulni. Szabadidejében kártya és egyéb trükköket gyakorol, míg Eszti rajzol, ha teheti.
Időről időre el kell engem vinni a ramlei piacra ebben maradtunk ma Gergővel, aki a tegnapi Eyal Golan éneke által kísért esküvő után kettőkor rogyott ágyba, majd ma reggel hősiesen elautózott velem oda. Vettünk rengeteg gyümölcsöt és végre megnyugodhattam, kaptunk bogyót is, így idén is tettem el olajbogyót, mint egy rendes háziasszony.
Készült halászlé is, ma ezzel a magyaros étekkel sokkoltuk a környezetünket, holnap bizonyára lesz verbális visszajelzés. Megint egy családfelező hétvége vár ránk, de aztán jön az új hét, zökkenünk egy kicsit és már kezdődik is minden elölről. Ó ezek a mindennapok! Be szeretem őket mind!