amikor a kicsik majdnem először mentek iskolába, de végül mégsem

6.nap (Sári tollából) Vasárnap, szeptember 23.

Reggel egészségtelenül korán keltünk, (hajnali 7 óra körül) mert a

töpörtyűknek ez az első napja az iskolában. Itt vasárnap kezdődik a hét, és

péntek kora délutántól már hétvége van, sőt szombaton kifejezetten NEM

SZABAD csinálni semmit, ami szerintem nagyon egészséges, és gyümölcsöző

világszemlélet. Szerencsére én és Ábel otthon maradhattunk, hogy

kipihenjük a felébredés és a felkelés okozta nagy fáradalmakat .

Amikor Gergő és Mici visszaérkezett láttuk hogy a kicsik változatlanul velük

vannak. Na ezt nem értettük teljesen, de aztán kiderült hogy ők is (mint mi

nagyok) csak október 10.-én kezdik a sulit a két hetes Szukot-i szünet után.

Miután elintéztük a mára tervezett összes irodában üldögélést, meg bankba

menést, és teljesítettük a napi járkálás adagot, elmentünk egy másik plázába,

ahova reményeink szerint az egyik iroda költözött. Ez pont nem jött be, de ezt

azzal kompenzáltam hogy elkezdtem rinyálni hogy menjünk be abba a nagy

művészellátóba ott.

Miután megvettük a túléléshez szükséges összes eszközt (lásd:olajfesték,
vásznak, ceruzák, meg néhány vázlatfüzet) és eleget bolyongtam a számomra
mennyországnak definiált különböző ecsetek és ceruzák között, bevásároltuk a
tetemes mennyiségű élelmet ami még kellett, hazamentünk.
Délután amikor mindenki kedvenc elfoglaltságának hódolt, vagyis én
festettem és olvastam, Ábel és Noé zenét írt, Eszti pedig felváltva sivalkodott
és veszekedett a többiekkel, megérkezett két nő az itteni ifjúsági szervezettől.
Bemutatkoztak, elfogyasztottak tetemes mennyiségű kávét, és elmagyarázták
az ifjúsági szervezet felállását, a korcsoportokat, meg a nyári táborokat, és a
madrich képzést. Pöpec.
Ezen a napon megismerkedtünk a lepkeszúnyogokkal is. Elképesztően
alattomos parányi bizék, amik átférnek a szúnyoghálón, és baromira
csípnek, ebben foglalható össze a tevékenységük lényege. Ráadásul direkt a
legrosszabb helyeken csípnek meg, például a könyöködön, amit köztudomású
hogy lehetetlenség megvakarni.
Így telt a 6. napunk Izraelben.