gyertek gyerekek, veszünk egy autót! mondta Eran, és tényleg

10.nap, csütörtök szeptember 27.
Reggel korán keltünk, mert: Ezen a napon Jeruzsálembe mentünk, ahol megnéztünk egy használt autót, egy 7 személyes chrysler-t. Jeruzsálembe eljutni se volt olyan rövid idő, de az ottani dugóval nem számoltunk.
Mindenki rendületlenül előzött ahol tudott. Elmentünk, megnéztük a Miflecet-et, ami egy szörny-csúszda, a miflecet ugyanis azt jelenti héberül hogy szörnyecske. Amikor Ábellel kicsik voltunk nagyon szerettük ezt a csúszdát.

Noé és Eszti ott, ahol annak idején Ábel és Sári

Sári és Ábel ott, ahol annak idején

Csúsztunk néhányat, azután elmentünk egy benzinkúthoz ahol találkoztunk Eran-nal.
Ez sem ment olyan egyszerűen, mert egyszer rosszkor kanyarodtunk le, (a benzinkút előtt 200 méterrel) és ezért nagyon sokáig kavarogtunk. De végül megérkeztünk, és gyorsan vettünk egy hideg mangólevet, nyámm. Eran és papa még az alatt az idő alatt ismerkedtek össze amikor kint voltak
Izraelben a 90-es években. Ő basszusgitárzott a közös zenekarukban. Eran elvitt minket ahhoz az
emberhez aki árulta a kocsit, kb.5perc sétálás után megérkeztünk.
Elmentünk vele egy próbakörre, és ezalatt lealkudott az árából 1000 sékelt (1sékel 55 forint), mert a féklámpája nem működik, és még lesz pár javítani való rajta. Hát ahogy alkudoztak az nem volt semmi!
Eran azt az érvet hozta fel hogy jobb érzéssel vehetjük meg majd el az autót 1000 sékellel olcsóbban, mert mi azt az ezret úgyis rá fogjuk költeni. a javításokra.
Erre a bácsi azt mondta, hogy az oké hogy mi jól fogjuk érezni magunkat, de ő is szeretné jól érezni magát majd, és Eran erre azt bírta válaszolni hogy: igen, az nagyon fontos hogy mindenki jól érezze magát.
Tehát nagyjából így ment a beszélgetés, mi meg csak hallgattuk, és próbáltunk nem olyan hangosan röhögni.
Végül 7000 sékelért vettük meg a 8000 helyett. De még el kellett menni a postára aláírni ezt meg azt. Ezután Eran meghívott minket vacsorázni hozzájuk.

Az autó előttünk tartotta a Sabbathot