Gyerekek, iskola, tananyag és mi

Biztos van akit izgat hogyan is van pontosan ez a tanulás dolog. Mit csinálnak a gyerekek az iskolában valójában egészen pontosan? Milyen egy átlagos reggel?
Esztit és Noét láttam ülni a padban óra közben még az első napokban, de biztos az is sokat változott. A nagyoknak a termét sem láttam még soha nemhogy őket benne. Reggelente jó a hangulat, az otthoni fél hetes kelés helyett itt elég 7-kor nekikezdeni a dolognak a kicsiknél, a nagyoknak fél nyolc is időben van. Nekünk fölnőtteknek nagyon kellemes, hogy nem egyszerre kell a reggeli, uzsonna dolgot csinálni, hanem van egy kis csúsztatott idő. Ma Halmos Zsuzsi ötlete alapján bundás pita volt reggelire, nagy siker volt.  Uzsonnára fetás, fölvágottas, valamint fetás sajtos fölvágottas variációkban  készültek piták, és volt aki a bundásból vitt, kinek kinek kedve szerint. A kicsik fél nyolckor lépnek ki az ajtón, vagy átballag értük Ayala, vagy ők kopognak be érte, együtt mennek a buszhoz, ami 200 méterre áll meg tőlünk. A megállóban gyülekeznek a közelben lakók, a busz innen az ún. új részbe hajt, ott is összeszedi a gyerekeket, majd még valahol megáll a moshavon belül, ami nem túl nagy. A gyerekek önállóan közelítik meg a buszt, ez indokolja a több megállót, így senkinek nem kell sokat gyalogolnia. A legfiatalabb utasok hat évesek. A nagyok busza máshonnan indul (a moshav parkjától), de hasonló távra van a háztól és elég hozzá 8 óra 10 perckor kiballagni . Mindkét időpont úgy van kitalálva, hogy bőven van idő dumálni, bohóckodni a megállóban a többiekkel.
A kicsik iskolaideje azzal indul, hogy a gyerekek leülnek a helyükre egy könyvvel és 10 percig mindenki olvas. Nekem nagyon tetszik, hogy nem csak rinyálás van, hogy nem olvasnak a gyerekek, hanem van valami stratégia is. Én úgy láttam a gyerekek szinte mindegyike arra használta ezt a pár percet amire ki van találva. Sokan veszik le minden nap ugyanazt a könyvet és haladnak a kiolvasásában, vannak akik a lexikonos megoldás hívei, és vannak akik kevert stratégiával dolgoznak. Eszti és Noé magyar nyelvű könyvet visz magával, ezt a tanítók javasolták. Esztinek a Fekótól kapott kedvencünk: a Vuk a1965-ös első kiadásban, Noénak Stanislaw Lem Kiberiádája lapul a táskájában.

 Az iskolaidő hosszú, vasárnap a kicsik együtt érkeznek 13.50 körül, a nagyok 15.15 körül, hétfőn a kicsik szintén egyszerre 15 órakor, a nagyok 10 perccel később szintén együtt. Ezen a héten kezdtem fölírni, pontosan megfigyelni. Tudom, hogy csütörtökön, ami a hét utolsó iskola napja a mi sulinkban Noénak a leghosszabb és Esztinek a legrövidebb. A hazafele érkezés is busszal történik, méghozzá az illető tanuló az utolsó órája után kimegy az iskola buszmegállójának megfelelő kiosztásához, ki van írva a moshav neve, ahova a busz megy, mint egy igazi pályaudvaron és fölszáll a megfelelő viszonylatra. Az izgi, hogy aki nem tud olvasni héberül hogyan találja meg a buszát, de csak elsőre, mert az érkezési helyek szerinti csoportosítás állandó.

8 óra 10 perc, indulnak a buszhoz

A tananyagról csak annyi fogalmunk van nekünk fölnőtteknek amit ki tudunk hámozni a tankönyvekből. Ebben azt hiszem versenyben vagyunk a gyerekekkel, hol ők, hol mi tudjuk mi a téma, feladat. A matek viszonylag egyértelmű, Sáriék algebráznak, Ábelék eddig trigonometriáztak, de tegnap új anyagba kezdtek. Nem tudom felidézni, hogy flasheltem e már számtani sorozattól, de tegnap azt is megtudtam róla, hogy aritmetikai haladványnak is lehet nevezni és egészen összebarátkoztam a gyógy részével, vagyis ahol még nem kell ész, elég az alapműveletek szintjén kvázi az ujjainkon kiszámolni a következő tagot. A feladat értelmezése pont kitöltötte a kapacitást, nem kellett több éppen. Kicsit később már képlettel számoltunk, nagyon jól szórakoztunk, miközben Sári és Gergő macikat és krumplikat is négyzetre emelt, mert ott nem volt más min gondolkozni, ugyanis héberül semmi sem volt írva, sőt számból is egész kevés volt. Hiába gondoltam arra, hogy Sári a betűket sokkal jobban szereti, mint a számokat ez most nem volt igaz. Noé trapézokról tanul, saját bevallása szerint ezen a szón kívül egy kukkot sem ért, de a feladatokat meg tudja oldani. Ma majd az övébe is elmélyedünk, Eszti írásbeli összeadásnál tart, nemsokára szorozni fognak. Szorzótáblával nem találkoztam  a tankönyvben. Tamásnak már írtam, hogy a könyv szerint ezután területszámítással fognak foglalkozni, az órát majd csak ezután veszik. A matekon kívül eső dolgok egyenlőre nehezebben megfoghatóak a számomra, gondolom azért a gyerekeknek világosabb a dolog, igaz ők is néha tanácstalanul kérdezik milyen óra lehet, amin miről lehetett vajon szó, de ezek inkább költői kérdések. Az kiderült, hogy Esztiéknek van játék órájuk, ami nagyon tetszett nekem, mikor még járhattam vele suliba. Az emeleti termek aulájában zsezsegnek a gyerekek, ahol egy rövid mese után lehet mindenfélével foglalkozni. Van babasarok, rengeteg fahulladékból képzett építőjáték, mint pl sok egyforma méretű ovális falap, amiből nagyon jó dolgokat lehet csinálni. Műanyag állatkák és figurák, színezős   feladatlapok, ragasztható ez-az. A látvány ami ilyenkor adott, hogy egy csomó gyerek elmélyülten játszik, nem üvöltöznek, de nincsenek rémül csöndben sem. Dolgoznak és remek terep lenne különböző megfigyelésekre, mint önálló játék, csoportos játék, együttműködés, konfliktuskezelés. Egyszerűen el tudnék ott molyolni hetekig azt hiszem, és játszani meg évekig is tudnék talán.
A kicsiknél van ének óra, az is izgalmas élmény volt nekem. A gyerekek valamilyen meghatározott rendszer szerint félkörben ülnek, kiosztják a mappájukat, amiben az eddigi kották vannak, amin nem hangjegyek, hanem dalszövegek vannak. Elismételik az előző órán tanult dalt, majd a tanárnő kiosztja az új lapokat. Az aktuális új dal zenekísérettel szól, közben az a feladat, hogy a szövegben kipontozott üres helyre hallás után be kell írni a megfelelő szót, vagyis csöndben kell figyelni. Második hallás után egyeztetik a dolgot közösen, a táblára, ami nem krétás, hanem filces, fölkerül a helyes megoldás. Mindenki kiegészíti az esetleges hiányokat, javítja az esetleges hibákat, még egyszer meghallgatják a dalt, úgy hogy próbálják énekelni a magnóval(!) közösen. Ezután jön az ún. minus one formában lejátszott dalra való ráéneklés. (A minus one gyakorláshoz kialakított verzió, amiről valamelyik szólam hiányzik, erre utal a neve.) Természetesen itt az ének szólam hiányzik, ehelyett énekelnek a gyerekek a kíséretre. Ezután a tanárnő leül a pianínóhoz, ő játsza élőben a kíséretet, a gyerekek meg közösen szépen ráénekelnek. Ezután újra ugyanez, csak csoportokra bontva énekelnek rá a kíséretre. Az utolsó percekben fegyelmezett hangszerosztás következik, van a teremben 28 nagy (6 csavaros) derbuka és vagy 40 kicsi (4csavaros), ezen kívül nagy kerekes műanyagtárlóban a polc alatt megszámlálhatatlan mennyiségben tikfák, játékboltból ismert egyszerű csörgődobok, triangulumok és gyerekcsörgők, verők külön-külön rendezve. Ezekkel lehet ritmust visszajátszani a tanárnő által bemutatott módon, alkalmanként a tanult dalra játszanak kíséretet. Mindezt elképesztően fegyelmezetten az otthoni tapasztalataimhoz mérve.

Noé derbukája. Előző tulajdonos: Misi 

Ábelről tudom, hogy se kémia, se fizika, se biológia órája nincs, van viszont filmezéssel kapcsolatos órája. Sári ezzel szemben hazahozott egy héber periódusos rendszert és legutóbb nem találta a csoportját fizika órán, ebből arra következettem, hogy neki van. A töri könyvét ma itthon hagyta, gondolom, mert nincs rá épp szüksége, így belenézhettem és úgy tűnik az 1820 évektől indul és az első világháború végéig tart az idei téma. Még nem kérte, hogy beszélgessünk ezekről, gondolom kisebb dolga is nagyobb ennél. Izgalmas korszak, szeretem, majd ő is megszereti. Az is jó, hogy itt sem csak világtörténelmi szempontból figyelik meg az adott kort, így lesz az, hogy én is sok újat fogok tanulni. Az izraeli történéseket főleg a bibliai időkben és az államalapítás körüli szakaszban szokták hangsúlyozni amikor a történelmére kerül a szó. Nyilván nem lesz velem olyan szórakoztató és izgalmas a töri, mint a Márton Andrissal, de nagyon fogok igyekezni, hogy egyáltalán érdemes legyen velem szóba állni. Nem alacsony léc....

Francia forradalomról héberül magyar gyerekkel

Torna óráról tudok még beszámolni valamelyest és meg is teszem egyenesen Barabás Juditnak címezve a dolgot. Kedves Judit! Itt alsó tagozatban is szaktanár tartja a testnevelés órát, ami a kicsiknél játékos mozgást jelent az udvaron, a nagyoknál Ábeltől tudom, hogy több opció van fölkínálva a bemelegítő futás után, ahol Ábel mind kitartásban mind gyorsaságban veri a csapatot. Az étlap kosár, foci, konditerem.Sáritól annyit tudtam meg ez ügyben, hogy amikor első óra tesi akkor már eleve abban a polóban megy a váltás van a táskában és a jól ismert tornacsuka helyett a Nike cipőjében távozik.

Frissnek számító hír, hogy Gergő a "kovácsműhelyben", vagyis a lakatos munkákkal foglalkozó épületrészben is elkezdett dolgozni. A szobából, teraszról rálátok az épületre, Gergőre konkrétan így biztosan el tudjátok képzelni. Leginkább festeni lehet, de volt már napelem lemosás is, hegeszteni ugyanis a szakemberek szoktak A munka idő kötetlen, vagyis gyakorlatilag bármikor van mit csinálni napi pár órában, ami jó, mert lehet a birkák után és ez előtt intézkedni, ha kell és ezek mellett lehet tanítani és koncertezni is biztosan. Velem még semmi új, de haladok a dologban.

Vigyázat! A tetőn dolgoznak!

Gergő a "kovácsműhely" tetején közelről

Kis színes: ma a közeli kibbutzban jártunk, útközben gallyazták a fákat. Vicces volt, mert ugyanaz a daruskocsi megy az út szélén, mint nálunk, csak itt pálmaágak esnek le. Pálmagallyazást Indiában is láttunk már, no ott nincs daruskocsi, csak összekötött lábú gyors, mászású szikár férfiak a derekukra csavart színes lungikban nagy szablyákkal vágják le a a súlyos ágakat, amik nagy puffanással esnek a földre. A különbségek közé tartozik, hogy itt az itteni datolyapálma, az ottani kókusz.

A mindennapokról:
Ábel tegnap madrich képzésen volt, Sári ma megy peulát tartani a többiekkel, holnap neki tartanak. Lefordítva Ábel ifjúsági segítő képzésen volt, ahol megbeszélték az elkövetkezendő foglalkozás ötleteit, amit Noé korosztályának tartanak majd, Sára ma megy egy ilyen foglalkozást tartani a 9 éveseknek, míg holnap neki lesz megbeszélése, vagyis neki tartanak foglalkozást a nála nagyobbak. Csak elsőre bonyolult....
Eszti tegnap délután a moshavban lakó egyik osztálytársához ment át egyedül persze, fuvolájával a hóna alatt amit minden nap fúj önállóan. Ott találkozott egy másik osztálytársukkal és elhatározták bicajozni fognak moshavszerte. Mielőtt nekiindultak eljöttek Eszti bukósisakjáért és nem nagyon hitték, hogy nincs nekünk olyan. Nem akartam azzal traktálni a 7 éveseket, hogy ennél elsődlegesebb dolgaink sincsenek, pl lábos meg sütő, hogy csak a felségterületemről beszéljek.  A kis csajok miután látták, hogy Esztinek csöppet pici az a bicaj, amit az első héten kapott valakitől kitalálták, hogy a legalacsonyabbnak kellene azzal tekerni és meg is valósították a cserét. Mindezeket héberül természetesen. Amint besötétedett (negyed hat körül) átváltottak a sétálásra. Ezt onnan tudom, hogy Sárival, Ábellel és Noéval akkor indultunk futni, ami itt gyakori elfoglaltságnak számít sötétedés után. Nem kell hozzá beöltözni, beszélni róla, versenyezni benne, nagy feneket keríteni neki, csak csinálni, ami azért nagy könnyebbség. Vannak gyalogló csapatok is és futva kutyasétáltatók sőt olyanok is akik elektromos gyerek quad felvezetéssel futnak, amin rendszerint 3-6 év közötti gyerek ül önállóan.
Noé  haverkodik, sokat dobol, zenét ír. Mára megdumált egy találkát egy itt lakó osztálytárssal, ami nem nagy szám, ha úgy vesszük, de ha onnan nézzük, hogy ezt egyedül héberül intézte úgy elég frankó. Ő is járhat foglalkozásokra, Ábel a madrichjai között lesz, ami izgalmas. Alapvetően mindenki mindenkivel keresztbe kasul visz közös ügyeket és jó a hangulat a gyerekek között. Vannak össze és túlkapások, de az alapjárat inkább bajtársias, szeretettel teljes, segítő, ahogy szokott. Ebben a helyzetben akkora a nyomás szerintem, hogy az is lehetne normális, ha "ölnék" egymást, de nem teszik. Jó az is, hogy vannak külső kapcsolataik, sajátok, amikben nem közösen vesznek részt, de vannak olyanok is, ahol pedig az a jó, hogy együtt lehet csinálni a barátkozást. A sokszor és erősen sugalmazott félelem, miszerint a nagyok majd nem fognak tudni barátkozni, kapcsolódni  az idegen közegben, nem volt számomra érthető. Bennem nem merült föl, mint lehetőség. A befogadásunk  a közösségi életbe nem csak a mi és a gyerekeink érdeme, bár őszinte, nyitott viselkedésünk biztos hozzájárul, de inkább az izraeli szokásoknak köszönhető mozzanat. Ebben világelsők biztosan. Az összes ifjúsági szervezetükben ezt éreztem otthon is, itt is. Lehet mit tanulni ebben a szakágban!
 Esténként két sorozattal mérgezzük magunkat, Szomszédok és Munkaügyek mennek fölváltva. A Szomszédok kapcsán sok téma fölmerül annak ellenére, hogy olyan amilyen, vagy pont azért van miről beszélni. Rendszerváltás előtti pillanatok, mindennapi dolgok, körülmények, ráadásul Nemcsáknak még nincs színháza, Komlós Juci Zenthe Ferenccel karöltve él és virul, Kulkának ugyan haja már akkor sem volt, de teszi a dolgát, játszik, mellesleg még mentősnek is jobb, mint bármelyik eredeti akivel volt szerencsém. A másikon csak röhögni kell és lehet sokat. Jutalomjáték Molnár Piroskával, Mucsival, Fodor Annamáriával és még sorolhatnám. Ráadásul Lengyel Tamás is föltűnik, aki Esztinek a színházbeli bátyjaként került a család érdeklődési körébe.  Columbót is néztünk, egy évadon vagyunk, majd jön újra, tovább. Néha komolyabb filmeket is nézünk, mint filmklub, Ipuska összeállításán haladunk.