Sári első napja az iskolában (2012/10/15)

Reggel amikor félkómásan ébredeztem rájöttem hogy ez az első napom a suliban.

Ajjaj. Duplán ajjaj. Az egyenruha egy egyen-pólóból állt aminek egyszínűnek, de üresnek kell lennie, az iskola logóját kivéve. Baró!- gondoltam magamban, és gyorsan fel is húztam, majd két perccel később le is vettem hogy lezuhanyozzak.

Reggeli után Ábellel együtt sétáltunk az iskolabuszhoz, ami egy sarokra áll meg tőlünk.

A kicsik, és a nagyok külön busszal mennek. Ahogy sétáltunk Ábellel sorra vettük a szerény hébertudásunkat, és a kevésbé szerény angoltudásunkat, hogy felkészüljünk a legrosszabbra.

A buszmegállóban ott voltak Ábel haverjai a focipályáról, akik eggyel alám járnak 8. osztályba. (Igazából otthon én is 8.-ba járnék, de itt a korosztályom 9.-es, ezért én is oda járok, és tanulom az otthoni 8.-os tananyagot.)

Tehát Ábel haverjai mellé ültünk a padra, és vártunk. És vártunk. És vártunk. Aztán 8:19-kor (!) befutott az iskolabusz, ahol egyikünk sem ült egyedül, engem a madrich-képzős társam invitált maga mellé, Ábel a haverokkal ült hátul.

Amikor megérkeztünk a sulihoz és láttuk mennyi gyerek van (sok) kicsit elbizonytalanodtunk. Mint később kiderítettem 1070 gyerek jár a suliba, és szerintem ennek fele ott csoportosult az iskolai buszpályaudvaron.

A tanáriban találkoztunk Ábel osztályfőnökével, aki megmutatta nekem az osztályomat, és ezután elvitorlázott Ábellel az oldalán. Egy kicsit álldogáltam az osztályom előtt mielőtt vettem a bátorságot hogy belépjek az oroszlánbarlangba. Apropó osztály. Az évfolyamom neve tet.

Tet a héber abc kilencedik betűje, a név tehát logikus, mi vagyunk a 9.évfolyam. Az évfolyamomon 6 osztály van tet1, tet2, stb. Én a tet6-be járok. Ezen az évfolyamon összesen 80 tanuló van, ami számomra szokatlanul sok, hiszen eddig két suliba jártam és az egyikben egy évfolyamon egy, a másikban egy évfolyamon 2 osztály volt.

Szóval csak álldogáltam egy darabig a sok gyerekkel teli folyosón, amíg az osztályfőnököm Hagaj (erős h-val az elején) fel nem karolt, és be nem vitt az osztályba. Eddig rendben is volt, senki nem vett észre, mert el voltak foglalva az üvöltözéssel, és almacsutka-dobálással, meg a padok lökdösésével. Amíg én az ajtóban álldogáltam táskám pántját markolászva, addig az osztályfőnök csendet teremtett egy-két erélyes üvöltéssel. Amikor mindenki elcsendesedett, és az almacsutkák sem vándoroltak kaotikusan a levegőben, Hagaj bemutatott a leendő osztálytársaimnak. Elmondta a nevem, hogy honnan jöttem (nem, nem Bulgária, hanem Hungaria, vagyis Magyarország), és hogy csak kicsit beszélek héberül, de angolul jól.

A következő percben a lányok egy gyűrűt alkottak körülöttem, és hihetetlenül hangosan egyszerre kérdezgettek össze-vissza angol és héber keveréknyelven. Amikor válaszoltam a legfontosabb kérdésekre (fontossági sorrend a következő volt: Van-e fiúm, Zsidó vagyok-e, Magyarországon szeretik-e a zsidókat, Ismerem-e a One Directiont, Milyen zenét szeretek, és hogy Bulgáriában milyen ruhaboltok vannak, hát igen ezt a Bulgária/Magyarország dolgot kicsit keverik) elmondták a nevüket.

Volt vagy 5 Juval (fiúk és lányok vegyesen), két Noah (egyik lány, másik fiú), egy Nicole, egy Neta, és egy Maya, és egy név ami kísértetiesen hasonlított arra hogy „Iván” és egy lány neve volt.

Új barátaim nagy örömüket lelték abban hogy kimondatják velem a héber nyelvben sokszor használatos erős h-t, és nagyon örültek, hogy most már biztos hamisítatlan izraeli vagyok.

A következő viharos örömkitörés forrása a cipőm volt. A cipőm!

Egy közepesen lestrapált narancssárga példányra gondoljatok amit mindig hordok (szüleim nagy sajnálatára télen sem vagyok hajlandó megválni az aktuális tornacipőmtől), és az orrán, a fehér részen a kedvenc zenekaraim/előadóim neve olvasható. Nagyon meglepődtek hogy ismerem a Guns 'N' Rosest és ráadásul szeretem is. Hát igen ez tényleg meglepő tud lenni, tekintve hogy Bulgáriából jöttem. A nap végére nagyon elfáradtam a sok új információtól, meg a nevek megjegyzésére tett kísérletektől.

Visszafelé Ábellel iskolabusszal jöttünk, aztán hazasétáltunk. Így telt el az első nap a suliban.