Esztiék osztálya ünnepre készült. Mi szülők egy vászon tasakot kaptunk a tanítóktól, hozzá egy lapot, amin szerepelt mi a feladatunk vele, a kísérő szöveg az volt tartsuk titokba a dolgot, a gyereknek legyen az egész meglepetés. Sokat gondolkoztunk, mire kialakult hogyan készítsük el Eszti tóra tartóját, ezt a célt szolgálta ugyanis a tasak. Elegáns, visszafogott formát választottunk. Az ünnepségre kedden este került sor. A gyerekek a múzeumban gyűltek össze, ahol izgalmas előadást hallhattak a tóráról, a díszeiről, festhettek és gondolkozhattak közösen. Mi szülők is meg voltunk hívva, így elmondhatjuk magunkról, hogy voltunk már az Ein Harod nevű kibutz múzeumának egy szegletében.
Az előadás után mindannyian átvonultunk az előadó terembe, ahol a gyerekek táncoltak és énekeltek, Esztivel együtt, aki mindent tökéletesen tudott a dalszövegektől a koreográfiákig.
Voltak dalok, amiket mi is ismertünk, már a Lauder oviban is énekeltük, így rájuk, Rátok is gondolhattunk egy kicsit. Közben többször könny szökött a szemembe, ahogy álltak fehér ruhában a színpadon ezek a gyerekek, énekeltek boldogan, várták, hogy megkapják a tórájukat, a jogot, hogy elmélyedjenek valamiben, ahogy tették ezt az elődeik évszázadokon, ezredeken át. A tóra ami a tokba került egy tankönyvre hasonlít, nem is új már, könyvtári, mégis olyan megilletődötten forgatják, nézik, mintha egy régi tekerccsel lenne dolguk. Szép volt az este, ahol ugyan nem jutott mindenkinek mandula és mazsola, hogy megédesítse a tanulást, de jutott szeretet, szép szavak és bensőséges ünneplés, ami megszakítja a hétköznapokat rendeltetése szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.