Rakéták, mozgósítás, birkanyírás, Bat Mitzva, zsúr, kirándulás (Mici)

Miközben mi éljük normális hétköznapjainkat máshol megszólalnak a légvédelmi szirénák, és néha becsapódik valahova valami. Figyeljük a híreket és a gyerekek fiú tagozata érdeklődve nézegette a környéken megjelent katonákat, az álcahálóval fölszerelt harckocsikat, az egyetlen egészségügyi teherautót, ami szintén fölsorakozott. Két napig tartott az egész, nem tudjuk pontosan miért jöttek és hova mentek innen, de azt hiszem mindent megfigyeltek a gyerekek amit akartak, így aztán valóban nem volt itt Ramat Tzvinél több dolguk. A katonák egy része egy egész napot ült a kisboltunk lépcsején,amit egy este Ábeltől és havernőjétől kérdeztek meg, hogy hol van, ennél közelebbi kapcsolatba nem kerültünk velük. Mi leginkább a Jordán határsávhoz vagyunk közel, ahol szintén vannak történések, mert fölemelték  az üzemanyagárakat, amik hihetetlenül alacsonyak továbbra is, mind magyar, mind izraeli pénztárcához mérve. Nálunk nem érzékelhető az országot érintő katonai cselekmény sorozat, igaz se televíziót nem nézünk, se rádiót nem hallgatunk és politikai beszélgetésekben se keveredünk, hiszen ennél hétköznapibb témákkal vagyunk elfoglalva. Csütörtökön Sári nem ment iskolába, mert nem érezte jól magát, fájt a feje, és fázott is, láza nem lévén ezt betudtuk egy erős fronthatásnak, mármint időjárási fronthatásnak és hagytuk, hogy fessen. Van itt a két ház között egy láthatatlan vírus, ami a szomszédban lakó főbérlő család és köztünk feszül. Iskolabusz szindrómának neveztük el. Az érintett gyermek reggel rosszul ébred, nehezen beszél, torokfájós és fáradt. Ez egészen addig tart, míg az iskolabusz biztonságos távolságra nem kerül kicsiny falunktól. Onnan kezdve gyors élénkülés és hirtelen jött teljes gyógyulás következik be a nebulón. Sári kicsit szürkés árnyalata nem fért bele ebbe e képbe, de ő is gyorsan felépült, este már együtt mentünk a szomszédos falu tehenészetében található klubhelyiségbe, ahol az egyik kedves szomszéd kislánya ünnepelte Bat Mitzváját. Ebből az alkalomból egy remek Barcza festménnyel lett gazdagabb, amitől rendre féltékenységi roham gyötör. Az ünnepség kicsikét sem hasonlított arra a meghitt eseményre, mikor Sára beavatása zajlott vidám pajtásaival közösen a Lauderben. A tehenészetbe behajtva és a karámok mellett elbizonytalanodva betipegtünk a klubhoz, ahol már teljes party fényben úszott a terem. Az ünnepelt és családja csinosan, teljesen ünnepire átváltozva várta meghívottakat, amiből mi voltunk az elsők. Nemsokára azonban beözönlött vagy ötven gyerek, fölhangosodott az addig sem halk zene és elindult a tánc, a játék, a mulatság, amiben volt szülők tánca is és hip-hop szolót mutatott be az ünnepelt, szólt a gangnam style, a nosa nosa minden ami manapság szólhat. A gyerekek ki be rohangáltak, közösen táncoltak, néha egy egy fiú fölcsimpaszkodott a tetőszerkezetet tartó vázra és kicsit versenyeztek ki mennyit tud ebben a formában előrehaladni. Remek ötletnek tartottuk, hogy a viszonylagos ricsajjal járó mulatságot a tehenészetben rendezték meg, így a falu apraja nagyja nyugodtan alhatott, az ünneplők pedig kedvükre viháncolhattak. Jó volt látni, hogy mindenki türelmese várta végig, amíg kis technikai hiba forgott fönn a kislányból nagylánnyá vedlő ünnepelt foto sorozatának levetítését elhárították. Senki nem okoskodott, tették a dolgukat, senki nem kapkodott, a gyerekek nyugodtan ücsörögtek a sötétben. Jó volt látni, hogy ezek a kiskamaszok most tanulják, gyakorolják hogyan is szórakozzanak majd, és erre hetente alkalmuk nyílik, hiszen egy komplett évfolyam bat mitzvája zajlik le ebben az éveben. Nagyjából minden hétvégére juttatva belőle. Felnőttek is részt vettek a mulatságban, de mégsem zavart senki senkit abban, hogy jól érezze magát.
Ezen a napon elég sűrű volt a program mindannyiunknak. A Bat Mizva csak a záró akkord volt. Reggel miután az iskolaképesek elmentek a dolgukra Gergő jelentette, hogy megérkeztek a birkanyírók. Gyorsan leosontam megnézni milyen is az ami minden hajvágáskor előbukkan, mint hasonlat. 4 férfi dolgozott serényen a birkákkal, két csapatra oszlottak. Egy megfogja a birkát, kihúzza a tömegből, leszorítja, a másik már nyírja is, majd átveszi lábbal a lefogást és aki eddig tartotta a birkát elkezdi vágni a körmöket. Elég gyorsan és harmonikusan dolgoztak, beszélniük nem is nagyon kellett, mindenki tudta amit kell. Szeretem  nézni a pontosan kimért mozdulatokat, a jó szakembert, mikor dolgozik. A birka gyapja itt nagyon olcsó felvásárlási áron kel el, kilója 1 sekel, vagyis 60 forintnál kicsit kevesebbért kerül át a feldolgozókhoz. Ennyi pénzért egy pitát lehet venni. Eközben az elemi iskolában, vagyis Noénál és Esztinél megkezdődött a "jom szagol" vagyis Lila nap. A tanulók lila, kék, vagy rózsaszín polóban érkeznek, csapatokra osztják őket, vegyesen, hogy egy csapaton belül minden évfolyam képviseltesse magát. A csapatok nevet választanak, indulót költenek, és nekivágnak a feladatoknak, amiket szülők és tanárok közösen segítenek. Jó volt látni ahogy tele az udvar, zsezseg a sok gyerek, vidám volt a hangulat. A nagy fölfordulásban csak sokára találtam rá a mi kölkeinkre, akik a csapat részeként mozogtak a feladatokban. Ezt volt a legjobb látni az az igazság.
A pénteki napunkat én tornával, Gergő birkákkal kezdte, majd Jancsival skypolva folytattuk. Később pihenéssel és városjárással töltöttük, beszereztünk a leendő hidegre iskolai pulcsit, valamint elintéztük, hogy kifizethessük Gergő telefonszámláját. Este közösen vacsoráztunk az angol rokonokkal skype segítségével, heti rendszerességgel kajálunk együtt, vicces kapcsolattartási forma. Ezt még Horányban találtuk ki, bevallom a Rádió aranykorából copyztam az ötletet, ahol az idősödő házaspár reggelijét közvetítik. A technika haladásának köszönhetően mi látjuk, halljuk egymást. Ha nagyon hajtanék a humorra itt lehetne megjegyezni hogy a virtuális vacsorában az a szép, hogy a vendégség okán megengedett finom és drága ételek a mi gyomrunkba kerülnek, a meghívottakat egy gombnyomással haza lehet tessékelni, ráadásul senkinek nem idegen lakásban feszengeni, vagyis tökéletes megoldás. Szombat reggel sokáig aludtunk, majd Esztit repítettük el a közeli kibbutz állatkertjébe, ahol egy szülinapi zsúrra gyűlt össze az osztály. Lehetett lovagolni, óriáskígyót engedni rád tekeredni, baglyot megfigyelni és kisállatokat simogatni órákon át. A család többi tagja a közeli sípálya dombján sétával töltötte az időt. A tél kezdetének örömére virágba és zöldbe borult a természet. Hosszan sétáltunk, finom illatokkal övezve, néha kis patak csörgedezett mellettünk, néha egy egy biciklista érkezett lihegve, vagy egy quados család röfögött végig a kanyarban, mi meg bandukoltunk, beszélgettünk, élveztük a napsütést, az erdőt, a hétvégét.